11.5 C
Budapest
kedd, május 18, 2021

A világ kulturális értékei – a gyász napjai

Abszolút megegyezik azokkal az ősi félelmekkel, melyekkel az emberi létezéshez kötődnek. A sötétség félelmet és bizonytalanságot kelt, ugyanúgy, mint a halál gondolatisága.

Friss

Ortopédiai, reumatológiai problémák orvoslása magán egészségbiztosítás útján

Magyarok százezreinek életét keserítik meg a mozgásszervi megbetegedések. Az állami egészségügyi rendszer túlterheltsége, ezzel együtt a várólisták hosszúsága csak tovább tetézik a bajt. Nézzük, milyen...

Jónéhány hülyeségemből elegem van

Mert én bizony akarok. Évekkel ezelőtt jegyeztem le Elizabeth Gilbert egyik ismert mondását, ami most nagyon aktuális. "I have...

Egyensúly a táplálkozásban

Ahogy haladunk előre az életben, mindig minden esetben fontos, hogy az egyensúly meglegyen az életünkben. Ide tartozik nagyon szorosan persze a konyhai...

Hulladékmentességre törekedsz? Kezdd a kozmetikumaiddal!

Április 22-e a Föld napja. Ilyenkor még inkább fókuszba kerül a környezetvédelem és a zero waste életmód, amely arról a törekvésről szól,...

Egy kis büszkeség, receptre felírva

Ha Magyarországra utazom, nem szoktam kihagyni az éves orvosi vizsgálatokat. A múlt hétre három időpontom is volt. Alapvetően egészségesnek tartom magam, de az Angliában töltött hónapok alatt voltak ilyen-olyan panaszaim.

Némelyikük elég komolyan elkezdett aggasztani. Eleinte úgy voltam vele, hogy foghatjuk a hormonokra, az életkoromra, az akklimatizálódásra. Természetesen saját kérésemre ott is kivizsgáltak, de hiába nyugtattak a brit orvosok, hogy aggodalomra semmi ok, én az a típus vagyok, akinek kell egy másodvélemény.

Különben hajlamos vagyok órákat tölteni az interneten: keresgetek, analizálok, és a legkülönbözőbb diagnózisokat gyártom. Öreg hiba, de ez van.

Így talán érthető, hogy alig vártam a tíznapos karanténból való szabadulást, és amint tehettem, felmaszkolva, a szükséges papírokat kitöltve elindultam az orvosi központba.

Szerencsére, két napon belül kiderült, hogy minden rendben van.

Igaz, egy kicsit vékonyka vagyok, és több vasat meg B12-t kell magamhoz vennem, de ezenkívül egészségesnek számítok. Nos, de ezt a cikket nem azért írom, hogy orvosi leleteimmel szórakoztassalak benneteket, hanem azért, hogy megosszam, milyen meglátásokra ösztökélt egy számomra addig ismeretlen belgyógyásszal folytatott rövid beszélgetés.

A kedves, idős úr udvariasan betessékelt a rendelőjébe, és intett, hogy foglaljak helyet, majd feltette az ilyenkor szokásos kérdéseket. Gyógyszerallergia? Igen, penicillin. Valamilyen ismert betegség? Hm, nincs. Műtétek? Igen, néhány évvel ezelőtt megoperálták a bal térdemet, amit deréktól lefelé elzsibbasztva végig is néztem. Dohányzás? Hébe-hóba, ha éppen jól esik. (Doktor úr részéről enyhe homlokráncolás.) Alkohol? Nagyon ritkán. Születésnapokon, házassági évfordulón, de akkor is csak olyan öt kortyolásnyi, és maximum rozé vagy egy kis vörösbor.

A doktor úr bólogatott, majd felkért, hogy foglaljak helyet a vizsgáló asztalon. Megkopogtatott, meghallgatott, megmérte a vérnyomásomat, valamint a mérlegre is fel kellett állnom. Évekkel ezelőtt a mérleg láttán is kirázott volna a hideg, és ideges nyugtalanság lett volna rajtam úrrá. Vajon mit fog mutatni? Híztam? Fogytam? És különben is, honnan tudhatom pontosan, hogy mennyit nyomok abban a pillanatban, amikor cipő, nadrág, pulcsi, és még ki tudja mi van rajtam?

Most azonban – szerencsére ez már így van egy jó ideje – semmilyen érzelmi hatással nem volt rám a digitális kijelzőn megjelenő szám. Ugyanennyi kilogramm láttán tíz évvel ezelőtt még sírva léptem volna le a szemtelen gépezetről, és önmagamat sanyargatva legalább egy hétig elzárkóztam volna az emberek elől. Ezen az esős reggelen, ott a rendelőben azonban csak konstatáltam, hogy ez van, és mosolyogva újra helyet foglaltam. Addigra megjelent a képernyőn a labor- és hasi ultrahang leletem, a doktor úr pedig hozzálátott az adataim kielemzéséhez, majd egyszer csak megkérdezte:

“Elhangzott a maga estében valaha az anorexia szó?”

Oh, yes. Persze ezt nem mondtam, hanem igennel válaszoltam.

Kép: Béres Zsuzsi

Kérésére dióhéjban vázoltam neki a 2011. októberében történteket: burn-out, testi-szellemi kimerülés, elsősegély, belgyógyászat, pszichiátria, majd a felépülés. Néha szégyellem egy kicsit a dolgot, de utólag nincs mit tenni.

A doktor úr erre abbahagyta a gépelést, orrára tolta a szemüvegét, ahogy azt az orvosok szokták, és a szemüveg kerete fölött barátságosan rám tekintve azt mondta: “Ugye tudja, hogy nagyon büszke lehet magára?” Őszintén? Ritka pillanataimban előfordul, de úgy általában? Nem. Ezt persze nem mondtam, csak gondoltam. A doktor úr folytatta: “Mert nem mindenki ilyen szerencsés.” Az lehet. Ezt sem mondtam, csak gondoltam. “Szóval, nyugodtan legyen büszke magára, abból a perfekcionizmusból pedig lehet lejjebb is adni. Nem kell azt a mércét mindig olyan magasra állítani. Ezt én mondom, jó? Ha kell, receptre is felírom.’’ Ezen el kellett mosolyodnom. Bizony, bizony. Az a két kis ördög, akikkel rendszeresen harcot kell vívnom.

Miután elköszöntünk egymástól, hazafelé sétálva elgondolkodtam a történteken.

Jó pár éve gyógyultnak tekintem maga, de a doktor úr volt a harmadik ember, aki történetemet hallva vagy ismerve úgy reagált, hogy büszke lehetek magamra. Akinek hangját nem az aggodalom, a burkolt szemrehányás színezte, hanem egy képletes, vállon-veregetős elismerés.

Lehetek őszinte? Jól esett. A Betegségem alatt megszoktam, hogy napjaimat a túlóvás, a túlféltés, az önbizalom teljes hiánya, és elsősorban a páni félelem itatja át. Ez többször annyira lebénított, hogy egyszerűen semmi nem ment. Nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy feladom.

Egészen addig, amíg azt olvastam valahol, hogy lehet félelemből, és lehet szeretetből cselekedni. Hogy lehet választani. És hogy nem mindegy, mit választunk. Teljesen más, ha az emberlányát a félelem helyett az (ön)szeretet, a megérdemlem-hogy-boldog-legyek motiválja.

Az én gyógyulásom is akkor kezdődött el igazán, amikor nem azért tettem meg a következő lépést -vagy egyáltalán bármit -, mert úgy éreztem, hogy másoknak kell bizonyítanom, az ő aggodalmaikat és félelmeiket kell feloldanom, vagy mert féltem, hogy nem vagyok elég jó, és csak gondot meg csalódást okozok, hanem azért, mert jobb életet, jobb én-magamat akartam teremteni. Lehet, hogy az eredmény ugyanaz, de a folyamat megélésében óriási a különbség.

Kép: Béres Zsuzsi

Mire hazaértem, meg is fogalmazódott bennem, hogy erről a kis epizódról szeretnék írni.

Írás közben pedig azt mantráztam, hogy ha még jobban akarom érezni magam, akkor tényleg le kell adnom a magammal szemben támasztott elvárásokból. Kevesebb muszáj, és több ezt szeretném, nekem ez a fontos.

És talán az sem véletlen, hogy a naptáramban erre a hétre a következő Steve Jobs-tól származó idézet szól: “Your time is limited. So don’t waste it living someone else’s life.” (Valahogy így szól magyarul: Az időd véges. Ne pazarold arra, hogy úgy éled meg, mintha valaki már életét élnéd.) Lehet, hogy egy kicsit elcsépelt, de mint minden klisében, ebben is van egy jó adag igazság.

Latest Posts

Ortopédiai, reumatológiai problémák orvoslása magán egészségbiztosítás útján

Magyarok százezreinek életét keserítik meg a mozgásszervi megbetegedések. Az állami egészségügyi rendszer túlterheltsége, ezzel együtt a várólisták hosszúsága csak tovább tetézik a bajt. Nézzük, milyen...

Jónéhány hülyeségemből elegem van

Mert én bizony akarok. Évekkel ezelőtt jegyeztem le Elizabeth Gilbert egyik ismert mondását, ami most nagyon aktuális. "I have...

Egyensúly a táplálkozásban

Ahogy haladunk előre az életben, mindig minden esetben fontos, hogy az egyensúly meglegyen az életünkben. Ide tartozik nagyon szorosan persze a konyhai...

Hulladékmentességre törekedsz? Kezdd a kozmetikumaiddal!

Április 22-e a Föld napja. Ilyenkor még inkább fókuszba kerül a környezetvédelem és a zero waste életmód, amely arról a törekvésről szól,...

#elmúltálnegyven

várunk a közösségünkben

Ne hagyd ki

Hagyományos emberi értékeket skandálok

Segít lezárni a múltat és felépíteni az embereknek önmagukat. Nagyinterjú dr. Váradi Éva coachcsal, aki éppen franchise rendszert épít, nemzetközi akkreditáción dolgozik,...

Lifelong Learning – élethosszig tartó tanulás 40 felett

Ma már szinte kötelező az élethosszig tanulás. Ez azonban koránt sem a mai kor találmánya. Gondoljunk a „Jó...

Ki hordja a nadrágot?

A férfiak nem szeretik, ha belegázolnak az egójukba.

Akkora a nyugalom a tőzsdei piacokon, hogy nincs is szükség pénzügyi tanácsadóra?

ha azt az ősi szabályt tartjuk szem előtt, hogy „Jót venni jó áron!”, akkor nagyon is ésszerű, mert rekord túlértékeltség van, nincs jó ár.

Az idősebb dolgozók ezekben lekörözik a fiatalokat!

Mivel rendelkezik egy 40 feletti munkavállaló, amivel a fiatalabb álláskeresők nem? Vannak bizony pozitív és a munkaerőpiacon igen hasznos tulajdonságaik is bőven, amit az Y-generáció tagjai (1982 és 1995 között születettek) megirigyelhetnének!

Hírek a postafiókodban

Csak egy kattintás és hetente küldjük a legújabb híreket. Rólad. Neked.