9.9 C
Budapest
2021, október 28,

Friss

Programajánló – Bíbor Birtok – ÉlménySzüret

Jól esik a napsütés, simogat. Van, aki sálat teker a nyaka köré. Pedig nincs messze az idő, amikor még égetett. Most a...

Miért pont október 12-én cserélték le Kolumbusz Kristóf szobrát Mexikóvárosban?

Először azt gondoltam, hogy egy úti beszámolóval készülök nektek a gyönyörűszép Palenquéről. Aztán közbeszólt a sors, amit nem bánok, mert október 12-...

Egy életre szóló élmény, azaz soha nincs késő, még 40 felett sem

Mindannyian - vagy legalábbis a legtöbben - felfelé ívelő karrierről, meleg családi fészekről és elismerésről álmodunk. Aztán eljön egy pont, amikor ezt...

Mi kell a nőknek? A megbízhatóságot keresik az egészségük kapcsán is!

Ma már nem számít ritkaságnak, sőt inkább egyre általánosabbá válik, hogy szakember megkérdezése mellett a világhálóról is igyekszünk tájékozódni, bármiről is legyen szó. Nincs ez...

Nem panaszkodás, ha elmondod a gondod

Mindig rossz érzés kerít hatalmába, ha a gondjaimról kell beszélnem. Mert az panaszkodás. Eddig legalábbis ezt gondoltam.

Pedig egyáltalán nem mindegy, hogyan is tekintünk a saját sirámainkra: vajon tényleg minden panaszkodás, ami annak látszik?

Miért nem szeretjük a panaszkodást?

Már aki tényleg nem szereti. Mert persze vannak emberek, akik ennek élnek. Olyan energiavámpírok, akiket az tart életben, hogy mindenre, mindenről és mindenkinek panaszkodnak. Több céljuk is lehet ezzel:

  • figyelemre vágynak,
  • törődésre,
  • sajnálatra, de
  • csak a legritkább esetekben igazi segítségre.

Te is ismered azt a típust, akinek semmi sem jó, és ezt állandóan szóvá is teszi, de egy nyamvadt ágat nem tenne arrébb azért, hogy a helyzete javuljon. Na, pont miattuk szégyellünk panaszkodni.

Mit jelent igazából a panaszkodás?

Pedig a problémáink megoldásához az esetek többségében igenis segítségre lenne szükségünk, csak nem merjük (akarjuk) elmondani. Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba a panaszkodással kapcsolatban!

A panasz szavunk a Magyar Etimológiai Szótár szerint a fájdalom, sérelem, kellemetlenség kifejezése (illetve a beteg által magán észlelt tünet). A panasz szláv (óbolgár) eredetű kifejezés, a ponos (‘szégyen, gyalázat, szemrehányás’) szóból származik, amely a ponositi (‘hord’) szóból eredeztethető. Feltehetően „a ‘meghordoz, meghurcol, lehord’ átmenet révén alakult ki a fenti jelentése”.

Ugye, milyen érdekes? Amikor gondunk van, elesettnek, meggyötörtnek is érezhetjük magunkat, és tartunk attól, hogy a panaszkodásunkkal csak teszünk rá egy lapáttal, azaz még meg is hurcolhatnak érte. Mindezt azért, mert így neveltek bennünket, 40pluszosokat. De ez nem a szüleink hibája, hanem a kultúránké.

A magyar egy panaszkodó nép

A magyarokra jellemző, hogy (elvileg) büszkék vagyunk, erősnek hisszük magunkat, fogunkat összeszorítva megyünk előre, lenézzük a panaszkodást, miközben folyton-folyvást azt tesszük. Mindenről. Szinte mindenben meglátjuk a hibát, a rosszat, sőt csak azt. De vajon miért? Irigységből, fájdalomból? Is-is.

Szerintem alapvetően elégedetlenek vagyunk, mert nem tudjuk, milyen elégedettnek lenni.

Amikor még gyermekek voltunk, elfogadásra tanítottak bennünket:

  • El kellett fogadnunk a felnőtt-gyermek, rang – rangnélküliség, diploma-szakmunka hierarchiáját;
  • el kellett fogadnunk, hogy nincs önálló érdekérvényesítés, hiszen arra ott a törvény és az érdekérvényesítő (KISZ-titkárok, úttörővezetők, egyéb összekötők, jogászok stb.);
  • el kellett fogadnunk, hogy egyedül és önmagunkért nem lépünk, hiszen a köz kincs, mégpedig közkincs.

Aztán jöttek a kilencvenes évek és kinyithattuk a szánkat

Meg is tettük, de nem a lényeg miatt. Panaszkodni kezdtünk a szomszédokra, a zajra, a megnövekedett forgalomra, a megdrágult kenyérre, a kánikulára, a fagyra, az állatvédők túlzásaira, a politikusokra, de talán még a saját anyánkra is. Mert végre hallathattuk a hangunkat. Végre azt hittük, figyelnek ránk. Igazi panaszkodó nép lettünk (talán mindig is azok voltunk?), és emiatt a valóban gondban lévő, rászoruló emberek már meg sem mernek szólalni. Mert a panaszkodás valami rosszal köthető össze. Valami olyannal, ami nem is komoly gond, ami álbaj, ami ciki.

Pedig kifejezni a valós fájdalmunkat, sérelmünket, esetlegesen megoldhatatlannak tűnő gondjainkat, szükséges és elengedhetetlen.

A te gondod is lehet fontos!

Én most érkeztem el idáig. Mindig is utáltam, ha panaszkodnom kellett, ha el kellett mondanom, mi bajom van, hiszen úgy véltem, nincs jogom hozzá. Hogyan is lehetne, miközben másoknak (sokaknak) még fedél sincs a fejük felett és heti egy ebédre sem futja. Hát mi jogon panaszkodom én például a magánéleti gondjaimra, miközben másnak ennie sincs mit?

Most bólogatsz, igaz? Te is szoktál így érezni? Megértelek. De mondok valamit:

Mindenkinek van gondja, legyen szegény vagy gazdag, egészséges vagy beteg, magányos vagy családban élő. A gondokat pedig nem szabad összehasonlítgatni, hiszen nem vagyunk a másik helyében. Nem látunk bele az életébe, nem tudjuk, az adott helyzet miért olyan nehéz a másiknak vagy épp miért tűnik a szemünkben semmilyennek. Ami nekem probléma, az másnak nem valószínű, hogy az, és ez fordítva is igaz.

De mindenki szeretne gondtalanul élni! Miért baj ez? Mindenki szeretné, ha megoldhatná a problémáit. Hát segítsünk ebben egymásnak és ne fitymáljuk le se a másikat, de ami még fontosabb, a magunk panaszát sem!

Igen, van hol laknod, van mit enned, van munkád, vannak gyerekeid, de akkor is lehetnek gondjaid! Beszélj róluk és keress megoldást. Ez nem panaszkodás, ez segítségkérés, helyzetfelismerés, valamilyen jóra való törekvés. Akkor is, ha a bajod bagatellnek tűnik a mások problémáihoz képest.

A gond gond. Így is, úgy is. De ha megoldod a tieidet, talán tudsz majd segíteni másoknak is az övéik megoldásában. Mit szólnál egy ilyen barterhez? Benne vagy?

Latest Posts

Programajánló – Bíbor Birtok – ÉlménySzüret

Jól esik a napsütés, simogat. Van, aki sálat teker a nyaka köré. Pedig nincs messze az idő, amikor még égetett. Most a...

Miért pont október 12-én cserélték le Kolumbusz Kristóf szobrát Mexikóvárosban?

Először azt gondoltam, hogy egy úti beszámolóval készülök nektek a gyönyörűszép Palenquéről. Aztán közbeszólt a sors, amit nem bánok, mert október 12-...

Egy életre szóló élmény, azaz soha nincs késő, még 40 felett sem

Mindannyian - vagy legalábbis a legtöbben - felfelé ívelő karrierről, meleg családi fészekről és elismerésről álmodunk. Aztán eljön egy pont, amikor ezt...

Mi kell a nőknek? A megbízhatóságot keresik az egészségük kapcsán is!

Ma már nem számít ritkaságnak, sőt inkább egyre általánosabbá válik, hogy szakember megkérdezése mellett a világhálóról is igyekszünk tájékozódni, bármiről is legyen szó. Nincs ez...