Szeretek élni. Szokták mondani volt, hogy hedonista vagyok. Ja, az vagyok.
Ezért élvezem ki az életem minden pillanatát. Akkor is, ha szarul mennek a dolgaim, de akkor is, ha jól. Egyébként meg mi az, hogy szarul mennek az ember dolgai? Nem keres annyit, hogy helikopterezgessen Budapest és Siófok között, ha nem akar dugóban ülni?
Lehet.
Nincs pénze a Gellért-hegyi új villájába 400 méter mélyről fúrt kutat intézni?
Lehet.
Nekem akkor mennek szarul a dolgaim, ha nem adhatok meg mindent a kislányomnak, amit úgy gondolok, hogy megérdemel.
Nem a legújabb csúcsmobilra gondolok itt és nem is a világmárkákra, amit 2 hét alatt úgyis kinő, vagy kilyukaszt. Arra gondolok, hogyha fagyizni szeretne, fagyizzon. Ha strandolni szeretne, strandoljon. Ne kelljen már tologatni, mit mikor fizet az ember ezekért a programokért.
Ennyi az igényem. Mindig legyen valamit a tejbe aprítani, mert ugye nem vagyunk egyiptomiak. Nem visszük magunkkal az egész vagyonunkat a túlvilágra. Nem lehet mindenki Caligula. Ha pedig egynél több ember szeretne az lenni -ennél sokkal több van-, akkor meg úgy élünk, ahogy most.
Mutyi, szarkavarás és folyamatos konspirálás
Frankón, mint a római birodalomban. Mindenki szart kavart azért, hogy 90 napos cirkuszi játékokat rendezhessen, meg uralkodjon egy akkoriban „barbárnak” számító világban. Nos én nem akarok ilyen ember lenni és nem is leszek. A profit-legyen az anyagi, vagy más jellegű, ha van egyáltalán más jellegű-, mindig is másodrangú volt.
A személyes érvényesülés pedig addig feszegeti a határokat, amíg más érdekeit nem sérti
Ezt valahol olvastam alapvetésként, de rohadtul tetszik ma is, ezért így élek. Iszonyat kellemetlen, amikor szembesülök önnön gondolataimmal, amik azt sugallják, hogy ‘na öcsém, van az a pont, amikor magasról kell szarni a másik érdekeire.‘ Önmagával ugyanis, ha meghasonul az ember, akkor egy lelkileg és mentálisan torzult lénnyé válik. „Ne lopj”, mondta akárki akármikor. Nem is lopok. „Ne paráználkodj”, mondta ugyanaz az illető. Na jó, ezzel lesz egy kis gond. 🙂
Viccet félre. Vannak alapvetések, amik mentén érdemes élni, és vannak alapvetések, amik mentén brutális baromság élni.
Olyan ez, mint a megbocsátás hatalma. Nyugi, nem álltam még papnak, csak jobb kifejezést most épp nem találtam. De, csak ez jobban üt.
Nem lehet egész életedben hajtani. Nem lehet egész életedben gyűlölettel lenni. Nem lehet egész életedben hibázni, mert viszonylag egyszerű a következménye. Mivel sokat csinálod. Olyan leszel.
Van, mikor el kell engedni dolgokat. Néha az utolsó lépés után. Ma én is elengedtem valamit. Azonban megint csak önző voltam. Elengedtem az egómat, hadd menjen a francba.
