11.5 C
Budapest
szerda, augusztus 5, 2020

Arccal Athén felé – a pozitivista Európa vége? Tudományelméleti eszmecsere (1. rész)

Az öngyilkos merénylőtől már nem lehet elvenni legnagyobb értékét, az életét.

Friss

A szabadságnak ára van

Ez az év már önmagában is annyi extrém helyzetet produkált, hogy felfogni sem egyszerű, nem, hogy jól reagálni a szituációkra. Ugyanakkor talán éppen most...

3+1 dolog, amit tudnod kell, mielőtt szemöldöktetoválást csináltatsz!

A szemöldöktetoválás hatalmas találmány, hiszen széppé teszi az arcot és sok időt spórolhatunk meg vele reggelenként. De, mivel akár életünk végéig...

Jó lenne jól lenni. Már csak az a kérdés, hogyan?

Amikor az ember elér egy bizonyos kort, azt hiszi, megpihenhet. Na, ez most nem az a világ, főleg, ha magunkra, 40 pluszosokra...

Hiába látszik csinosnak, akár örökre is megkeserítheti az életed ez a nyári lábbeli

És most kivételesen nem a magas sarkú cipellőkről van szó! A cipőboltokban nyáron halomban állnak a szebbnél szebb saruk, flip-flop...

Koronavírus helyzetjelentés Olaszországból – bezártság, halál és gyász

A Pesaróban élő tolmács, Kincses Melinda naplószerűen dolgozza fel a koronavírus járvány kezdetétől a mai napig zajló történéseket. Fázisok, zónák, élet és halál Olaszországban.

0. fázis: Kína

2020. február 11-én üzenetváltás egy Kínában élő magyar barátnőmmel. Arról mesél, hogy hetek óta bezárkózva élnek, a gyerekek nem járhatnak iskolába, de online tartják az órákat és rengeteg házi feladatot kapnak, a tanulás tölti ki a nap nagy részét, egyébként pedig zenehallgatás, játék, főzés. A lakásból heti 2-3-szor mennek ki bevásárolni, a várost pedig lezárták, nem hagyhatják el a térséget. Egy kicsit rémisztőnek hangzik, de az egész nagyon távolinak tűnik. Kína az egy más világ ugye.

1. fázis: Lombardia régió

Február 20 körül megérkeznek az első, vírussal kapcsolatos hírek Olaszországból, Lombardia régióból. Folyamatosan követem az eseményeket, mert február 28-március 1-ig Milánóba készülök, a MIDO nemzetközi optikai kiállításon kellene tolmácsolnom. Naponta beszélünk a magyar megbízómmal, nem tudjuk eldönteni, hogy elinduljunk-e. Végül az utolsó pillanatban más hozza meg helyettünk a döntést, a kiállítást a nyitás előtt pár nappal lemondják (MIDO hivatalos jelentés 2020. február 23-án). Ez egy hatalmas, nemzetközi rendezvény, nem igazán tudjuk még értelmezni, hogy milyen gazdasági következményei lesznek, de kezdenek megkondulni azok a bizonyos vészharangok.

Melinda egy régebbi MIDO kiállításon egyik partnercég képviselőjével

2. fázis: Marche régió

Február vége felé Milánó környékén egyre több a korlátozás és a vírus hatása egyre inkább terjed, húzódik le Veneto és Emilia-Romagna térségébe is. Az emberek nem értik, hogy mi történik, a médiából árad a pánikoltatás, a politikusok pedig kapkodnak és fokozzák a bizonytalanság érzetet. Óriási a politikai feszültség a római kormány (Conte)- Marche régió kormányzója (Ceriscioli) és Pesaro polgármestere (Ricci) között.

Hétvégén, február 23-án Pesaroban a rossz előjelek ellenére megtartják a karneváli felvonulást.

Hétfőn, február 24-én a pesaroi gyerekek iskolába mentek, de közben már mindenféle hírek keringenek az interneten. Két lányom van, mindketten ugyanabban az általános iskolában tanulnak. A nagyobbik lányom osztályában a szülők chat-csoportjában már kihirdetik, hogy másnaptól szünetel a tanítás, a kicsiknél teljes a csend. Délben, mikor értük megyünk, a nagyok úgy szaladnak ki a suliból, hogy holnaptól nincs iskola, míg a kicsik semmiről sem tudnak és mi szülők is teljesen értetlenül állunk a dolog előtt. 19 órakor még nem tudjuk, hogy lesz-e holnap tanítás, rengeteg fake news kering a chat-csoportokban és a FB-n.

Aztán este mégis kiderül, nem álhírekről van szó, hanem bizony a régió tényleg kiadta a rendeletet a tanítási szünetről, de Rómából Conte visszavonatta azt. Így a gyerekek legnagyobb örömére kedden is van tanítás, erre a napra volt betervezve a farsangolás, mindenki hetek óta készítette a jelmezét és nagyon várták ezt a napot. Azt hiszem ezen a napon a pesaroi gyerekek voltak a világ legboldogabb gyerekei, hiszen farsangolni még lehetett, aztán másnaptól indult a tanítási szünet.

Csak mi szülők téptük a hajunkat, hiszen a Róma-Ancona-Pesaro politikai hármas megint alkotott, a polgármester „NO PANIC” kampányt indított, míg Anconaból megint bezárták az iskolákat, Rómából pedig ismét azt mondták, hogy nem járulnak hozzá, és mi szülők meg ott voltunk, hogy holnap dolgoznunk kell, de este 7-kor még mindig nem tudjuk, hogy lesz-e másnap tanítás vagy sem. Ami az egészben a legelkeserítőbb, hogy az egyetlen hivatalos hírforrás a polgármester FB profilja. Aztán érkeznek az első halálesetek Pesaro környékéről és a kérdés egy pillanat alatt eldől. Pesaroban február 25. óta minden oktatási intézményben szünetel az oktatás, csak azt nem tudjuk meddig.

3. fázis: Pesaro: sárga zóna

Február 25. óta szünetel a tanítás. Az első napok vidáman telnek, mindenkin eluralkodik az ajándék vakáció érzés. A vírus még távol van, nincsenek közvetlen rokonok és barátok a kórházban, nincs veszély érzetünk, még megmosolyogjuk azokat, akik maszkkal mennek ki az utcára. A felnőttek dolgoznak, mindenki azt mondja, hogy az idősek vannak veszélyben, így ha lehet, ne hagyjuk a gyerekeket a nagyszülőkkel. Nem egyszerű tehát a helyzet, próbáljuk az anyukákkal megszervezni, ma én vigyázok két gyerekre, holnap meg te alapon. A tanárok előtt le a kalappal, küldik folyamatosan a házi feladatokat, a kicsiknek még videó üzenetet is küldtek, illetve minden nap jön egy hangüzenet egy mesével.

Reggel nem kell korán kelni, iskolába rohanni, a napok alapvetően vidáman, nyugodtan telnek, kis házifeladattal, a környéken sétálunk, biciklizünk, egy-két baráttal találkozunk. A sportolást nem függesztették fel, járok edzőterembe, a gyerekek pedig úszni és röplabdázni. A zenélést a gyerekzenekarokban felfüggesztették, de az egyéni órák a zenetanárral folytatódnak. A könyvtárban nem lehet leülni olvasgatni, csak könyvet kölcsönözni. Gyorsan kiveszünk 3-4 könyvet a gyerekeknek.

Engem elkezd aggasztani a munka, minden nagyobb eseményt visszamondtak Olaszországban, már három megbízásom ugrott. Egy szabadúszó tolmács pedig ha nem dolgozik, akkor nem is keres pénzt. A vakáció-érzésbe kezd bekúszni egy-két aggódó gondolat.

4. fázis: Pesaro: narancssárga zóna

Eljött a március, ragyogó napsütéssel. A hétvégén kerüljük a tömeges helyeket, a természetbe vonulunk, nagyot túrázunk, biciklizünk a gyerekekkel és barátainkkal. Ez a legjobb a depresszió ellen. Azt hiszem a pesaroi nők nem fogják elfelejteni a 2020-as nőnapot. Pont március 8-án, kirándulás közben kapjuk a hírt, Pesaro is vörös zóna lesz. Az online felületek rövid időn belül mindenhol közzéteszik, Lombardiaval azonos szintű korlátozást vezetnek be Pesaroban is. Red zone, red zone! – harsogják mindenütt, de valójában senki sem érti, hogy ez mit jelent. Megintcsak a FB-n kell tájékozódni, a polgármesterünk magyarázza, hogy nem igazán vörös ez, inkább narancssárga.

Az egyetlen dolog ami világos: az iskolák nem nyitnak ki egyhamar

Egyre több barátunk ír olyan üzenetet, hogy ti értitek, mi van? Most akkor holnap kell menni dolgozni, vagy nem? Nem egyértelmű a dolog, közben olvassuk a híreket, Milánóban pánik tör ki. Tőlem is kérdezik az otthoni barátok, hogy miért nem mentek el addig amíg lehet? Hova mennénk? Nem lehetünk abban sem biztosak, hogy esetleg nem vagyunk-e fertőzöttek és akkor meg mi visszük szét a vírust mindenfelé. Kezdjük elhinni, hogy nagy a baj és bizony nyugton kell maradni, ki kell várni. A boltokban az emberek félnek egymás közelébe menni, mindenki betartja a javasolt 1 méteres távolságot.

Melinda kislánya nézelődik az erkélyen-üresek az utcák

A háziorvosok rendelőit lezárták, csak telefonon lehet őket elérni. A helyi kórházakból egyre aggasztóbb hírek érkeznek. Most már tudom, nem lesz ennek egyhamar vége! Kedves magyar barátaim, üzleti partnereim nem hiszem, hogy a következő hónapokban találkozunk. A hosszútávú hatás elkeserítő lesz, nemcsak a tolmácsolásra, de az egész olasz gazdaságra nézve. Az iskola is kezd berendezkedni az online oktatásra, már senki sem reméli, hogy pár hét és újra indul az élet.

5. Fázis: a vírus közelről

Márciusban a helyzet Pesaroban napról napra, óráról órára romlott.  A „Minden rendben lesz” szivárványos gyerekrajzok ellenére a helyzet egyre csak romlik, Pesaro Lombardia mellett az egyik leginkább fertőzött terület.

Sokan kérdezték, hogy van-e koronavírusos ismerősünk

Nem tudom, hogy miért számít ez, talán ettől hitelesebbnek tűnnek a dolgok. Azt hiszem, hogy Pesaroban már olyan sok a fertőzött, hogy szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki megbetegedett, kórházba került vagy elhunyt a napokban. Igen, nekünk is van, közeli családtag. Rettenetes dolog és ilyenkor látod, hogy a média mennyire torzít.

A munka, az iskola, a napi rohanás nagyon távoli dolgoknak tűnnek már. Gyakorlatilag minden csak a vírusról szól most körülöttünk. Hozzánőttünk a telefonhoz, amit előtte annyira próbáltunk limitálni és kerülni, most minden ezen múlik.

Nem szabad most megbetegedni, mondom minden nap magamnak és a családtagjaimnak. Ha bármi bajod van most, kezed, lábad törik, begyullad a szemed stb. nem tudsz kihez fordulni. Abba pedig belegondolni is rémes, ha olyan tüneteid vannak, ami esetleg koronavírus is lehet.

A mi rokonunk esetében sem jött ki a háziorvos, telefonon értekeztünk vele és a tünetek alapján kizárta a vírust. Nem nagyon volt láza és nem is köhögött. De pár nap múlva már nehezen lélegzett. Az utolsó pillanatig halogattuk a mentő kihívását.

Mert onnantól kezdve, hogy elviszik, gyakorlatilag nincs több kapcsolatod a beteggel. A kórház közelébe sem engednek, a látogatás fel sem merül. Korábban sem volt híres a kórház arról, hogy tájékoztatnak a beteg állapotáról, pláne egy ilyen vészhelyzetben. Marad a várakozás, a teljes tehetetlenség és a kétségbeesés. Naponta egyszer, dél körül lehet hívni egy telefonszámot, ha épp nem foglalt, és épp felveszik, akkor mondanak valamit a betegről és a terápiáról. Ennyi. Azt, hogy nem tudsz segíteni, ott lenni mellette, nagyon nehéz megélni és közben még a tengerparta se mehetsz le beleüvölteni egyet a szél és a hullámok zajába.

A személyes tragédián túl rettenetesen felháborít az is, hogy a családdal csupán 3 nap elteltével közölték hivatalosan, hogy a beteg pozitív, vagyis elkapta a Covid-19 virust. Senkit sem teszteltek a közvetlen környezetében és amíg tünetmentesek, addig nem is fogják őket tesztelni. Ismétlem, 3 nap múlva (!!!) Megkérdezték, hogy ki állt vele kapcsolatban az elmúlt 14 napban (én és a gyerekek amúgy nem) és azoknak azt mondták, hogy 14 napig nem hagyhatják el az otthonukat. Ezt senki nem ellenőrzi egyébként, viszont minden nap felhívja őket egy automata telefonon és három kérdésre kell válaszolniuk: 1. van-e lázad? (igen-nem) 2. köhögsz-e? Igen-nem 3. van-e megfázáshoz hasonló tüneted? Igen-nem.

Már nem olvasok több statisztikát. Nincs értelme. Ha 3 nap után közlik a teszt eredményét és azokat sem tesztelik, akik nagyon nagy valószínűséggel elkapták a fertőzést akkor honnan tudják, hogy a mai napon hány új fertőzött volt a városban?

6. Fázis: fájdalom, gyász és magány

A gyászt megélni úgy, hogy teljesen egyedül vagy a lakásban és még a saját felnőtt gyermekeidet sem láthatod egész egyszerűen embertelen.

Talán kevesen tudják, hogy aki Olaszországban kórházban, koronavírusban hunyt el, azt a rokonai nem látogathatták és mivel a közeli rokonokra a fent említett nagyon szigorú kijárási tilalom van érvényben, ez azt jelenti, hogy nemcsak temetés nincs, de még a ravatalozóba sem mehetnek el végbúcsút venni. Egyébként az is rettenetes járvány idején, ugyanis az elhunytat úgy ahogy van becsavarják egy fertőtlenítőszeres lepedőbe és berakják a koporsóba. A virágosok is zárva vannak, koszorút sem lehet csináltatni.

Saját készítésű virág kísérte útjára elhunyt rokonukat

Két kis gyerekrajzot sikerült betennünk a koporsóba, ezek kísérik az utolsó útjára, egész pontosan a hamvasztóba, hiszen minden vírusfertőzöttet kötelező elhamvasztani. A templomok zárva vannak, Facebookon sikerült összehozni egy szentmisét az emlékére.

Pesaroban a március 8 óta folyamatosan szigorított kijárási tilalom a gyakorlatban azt jelenti, hogy a lakást csak három okból hagyhatjuk el: 1. bevásárlás (ezt csak a lakóhelyhez legközelebbi boltban teheted meg!!!) 2. munka (igazolás kell róla) 3. orvosi kezelés (igazolás kell róla). Kutyasétáltatás lakhelytől maximum 200 méterre. Ezt ma, május 3-án írom, ez tehát azt jelenti, hogy a gyerekek két teljes hónapja nem mentek ki a lakásból, a szüleiken kívül senki mással nem találkoztak. Nincs erdőben sétálás, nincs autókázás, nincs tengerparti séta.

A tengerparttól 250 méterre lakunk, de a tengert nem láthatjuk. Tilos egyedül lemenni és ott sétálni. Rendőrök figyelik drónokkal, helikopterekkel a magasból a tengerpartot, a környező dombokat és súlyosan büntetik azokat is, akik a tömegtől messze egyedül futnak, sétálnak, bicikliznek. Nem tudom, hogy ilyen szigorú kijárási tilalom van-e valahol más országban Európában.

Bele sem merek abba gondolni, hogy milyen annak, aki kisgyerekkel beszorult egy lakásba hónapok óta erkély, kert nélkül. Mi minden nap kimegyünk a kertbe pár órára a gyerekekkel, sokat kertészkedünk, virágot ültetünk és ez testnek, léleknek egyaránt nagyon jó. Semmi sem hiányzik jobban az egész családnak, mint a mozgás, főleg egy kiadós túra az erdőben vagy egy nagy biciklitúra. Reméljük május végén már erre lesz lehetőség, bár a május 4-től érvényes rendelkezések szerint ezt csak távolságtartással, maszkban lehet megtenni, csoportosulás nélkül (vagyis barátok nélkül és elvileg egy felnőtt, egy gyerek).

Az olasz általános iskola, amiről korábban nem volt túl jó véleményem remekül alkalmazkodott az új helyzethez és mára már „zavartalanul” folyik az online oktatás. Mi előtte nagyon elleneztük a gyerekeknél a számítógép használatát, nincs tabletünk se, most persze több órát töltenek a gép előtt. Van azonban pozitív oldala is, nincs reggeli rohanás, megtanulják egyedül beosztani az időt és sokat javult az egyéni feladatmegoldó képességük is. A zeneiskolák skype-n keresztül folytatják az oktatást, mi pedig megtanultunk trombitát olajozni, hegedűt hangolni.

Egy biztos, a mi életünk már biztosan nem lesz olyan a vírus után, mint amilyen előtte volt.

Konferenciatolmács vagyok, az elmúlt években rengeteget utaztam, folyton úton voltam és ha épp nem a munka miatt, akkor pedig a családdal mentünk valamerre. Tömegrendezvények biztosan nem lesznek egy jó darabig, így el kell gondolkoznom azon, hogy középtávon mi mással is tudnék foglalkozni.

Több lábon álltunk, a tolmácsolás mellett tengerparti szobák kiadásával is foglalkoztunk. Ez idén szintén lehetetlen lesz, már több webináriumon részt vettünk, jelenleg Olaszországban senki nem tudja megjósolni, hogy milyen lesz a 2020-as tengerparti nyári szezon, de az biztos, hogy olyan szigorú előírásoknak kell majd megfelelni, aminek egy kis családi üzemeltetésű B&B nem fog tudni. Így ez a láb is kiment alólunk hirtelen. Nem vagyok túl optimista a közeljövőt illetően. Várunk és remélünk, közben sokat foglalkozom a gyerekekkel, illetve online tanfolyamokat csinálok, hogy addig is viszonylag hasznosan töltsem az időt.

Kincses Melinda írását szó szerinti változatban közöljük.

Latest Posts

A szabadságnak ára van

Ez az év már önmagában is annyi extrém helyzetet produkált, hogy felfogni sem egyszerű, nem, hogy jól reagálni a szituációkra. Ugyanakkor talán éppen most...

3+1 dolog, amit tudnod kell, mielőtt szemöldöktetoválást csináltatsz!

A szemöldöktetoválás hatalmas találmány, hiszen széppé teszi az arcot és sok időt spórolhatunk meg vele reggelenként. De, mivel akár életünk végéig...

Jó lenne jól lenni. Már csak az a kérdés, hogyan?

Amikor az ember elér egy bizonyos kort, azt hiszi, megpihenhet. Na, ez most nem az a világ, főleg, ha magunkra, 40 pluszosokra...

Hiába látszik csinosnak, akár örökre is megkeserítheti az életed ez a nyári lábbeli

És most kivételesen nem a magas sarkú cipellőkről van szó! A cipőboltokban nyáron halomban állnak a szebbnél szebb saruk, flip-flop...

#elmúltálnegyven

várunk a közösségünkben

Ne hagyd ki

Autósok, figyelem: érdemes átgondolni a kötelező biztosítást

Amennyiben éves szinten több tízezer forintot spórolhatunk, nem kérdés hogy érdemes váltanunk

Negyvenezer év házasságban

Beszéljétek meg a problémákat, legyetek nyíltak egymáshoz. Az őszinte és egyenes kommunikáció hiánya váláshoz vezet

6 rossz szokás, ami miatt megszólhatnak minket a munkahelyen

Nem elég jó szakembernek lenni egy munkahelyen, a jó hírnevünkért emberként is meg kell dolgoznunk. Apró, ám annál idegesítőbb viselkedésformákat mutatunk be, amelyek miatt...

5 kérdés, amit bátran feltehetünk az állásinterjún

Az állásinterjún az interjúztató kérdez, az álláskereső válaszol. Ez él a fejünkben, ezért a legtöbb pályázó a felkészüléskor a válaszaira koncentrál. Csakhogy minden állásinterjún eljön az a rész, amikor az interjúztató lehetőséget ad a pályázónak, hogy

A család lehet munkahely?

A munkát és a családot összeegyeztetni kívánó nők jelentős része lelkiismereti kérdésként éli meg, ha valamely területen nem tud megfelelően teljesíteni.

Hírek a postafiókodban

Csak egy kattintás és hetente küldjük a legújabb híreket. Rólad. Neked.