Nagyon mélyen érint az emberek tanácstalansága. Amikor egy -nem is olyan régi kolléga- bejön az étterembe és megkérdezi, hogy most akkor vele mi lesz? Mit eszik majd? Miből vesz kaját? Hogy fizeti be a csekkjeit? azt mondtam neki, hogy fogalmam sincs, de valahogy kell küzdeni. Kizárt, hogy magába roskadjon és lehajtott fejjel várja azt, amit vizionált.
Sosem voltam az a csüggedős fajta. Volt mikor tömegesen leépítettek engem is és amíg az akkori kollégáim közül akadt olyan, aki öngyilkos lett a munkahelye elvesztése miatt, én csak dühös voltam. Ugyanez a helyzet van most is ezzel a Covid-üggyel is. Egyre dühösebb vagyok, hogy valami kis szar a megélhetésemmel szórakozik. Kizárt, hogy nyerjen. Ez az opció nem is létezik. Ehhez azonban teljesen át kellett állni a napi több tucat külföldi megetetéséről a házhozszállításra.
Ennek első 2 heti tapasztalatait szeretném megosztani veletek, mert rettenetesen ígéretes tanulságok fakadnak ebből. Nem vagyok 3000 éve benne a bizniszben, de pár tanulságot már sikerült levonnom. Viszonylag rövid a lista, de annál velősebb.
1. Ha nincs vendég a Covid miatt, akkor az ételt el kell juttatni a vendéghez, hogy egyen.
2. Ha nem rendel senki, akkor mindegy, hogy házhoz is szállítasz, hisz….így kezdtem a mondatot.
Ja és van egy harmadik nagy tanulság is. 3. Próbáld meg elkerülni a jótanácsokat.
Amikor a tanácsadó pusztán ariságból mond valamit, de azzal néz komplett idiótának
– Figyelj Sorel, próbálkoztatok már hirdetéssel?
– Neeeeee baszki, ez eddig eszünkbe sem jutott 🙂 El tudod mondani, hogy mi is az?
Amikor a tanácsadó még nagyobb hülyének néz, mint az első mondatával. Mondom…pusztán segítő szándék vezérli
– Figyeljetek csak! Szerintem, ha elég olcsón adjátok a 3 fogásos menüt, akkor biztos többen rendelnek majd belőle.
– Neeeeeee baszki, erre még nem gondoltunk, de sokkal jobb, ha ingyen adjuk és még egy ezrest is beteszünk a száz forintos csomagolásba adagonként, nem?
Olyan ez, mint mikor tök nyugodtan ülsz és beszélgetsz valakivel, aki egyszer csak azt mondja, hogy nyugodj meg. Nyugodt vagyok, mondod te, de akkor még vagy ötször elmondja, hogy nyugodj meg. Na akkor már kurvára ideges vagy. 🙂
Szóval mindenki nagyon aranyos, amikor kiteszi a facebook oldalára és ránk is ír, hogy megosztottam. Rendeljél! Az a segítség.
Sokan mondják, hogy nincs pénze az embereknek. Közben meg látom a bevásárlóközpontokban a tömött sorokat. Pénz van, csak még rá kell jönni, hogy mikor marad országon belül, hogy visszakerüljön a körforgásba.
Szóval, ha és amennyiben van kedvenc éttermetek, vagy bármilyen kiskereskedőtök és véletlenül fent vannak a házhozszállítós cégek felületein, vagy még nem zártak be, akkor rendeljetek tőlük. Ez a fajta társadalmi összefogás a kulcsa és a záloga nem csak a túlélésnek, hanem a fejlődésnek is. Valahogy fel kell kicsit pörgetni a híg fos meleg tengerét, mert a Tescoba nem lehet majd zárás előtt beugrani, hogy:
– Ciao Janikám! Egy sör még belefér?
– Gyere b….meg, én is iszom veled egyet…
