Vannak kifejezések, melyek az egyik pillanatban még nincsenek, aztán meg vannak. Ilyen például a vágod, a bestohlbuciztam, a verda, a ratykó, a köcsög, a lépő, a púzó, a nyaktekerészeti mellfekvenc, a skubizd, a csávó, a gádzsi, a gádzsó és még egy csomó kifejezés, ami régen nem volt, ma meg már van.
Ma már tudjuk, hogy az emberi ego is egy ilyen fogalom. Sajnos erre nem igaz, hogy régen nem volt ma meg már van, vagy régen volt, ma meg már nincs. Az ember, mint kifejezés számomra rég megváltozott jelentéstartalommal bír. Az emberi ego mindig is volt, van és lesz is. Kérdés, hogy mennyire vesz vissza az arcából. Eddig az emberi faj-nem mondom, hogy simán- de túlélt egy csomó kórt. Pestisjárvány a középkorban, világháborúk, atombomba és Csernobil stb. Túléltünk mindent, mert valahogy sikerült megúszni.
Azok, akik már éltek a budapesti bombázásokkor, nyilván emlékeznek arra, hogy kellett azt túlélni. Nem voltam ott, így csak feltételezni tudom, hogy ha a légitámadást jelző sziréna megszólalt, akkor az ember jobb volt, ha lepattant a légvédelmi helyekre, hogy ne kapja telibe egy 500 kilós bomba.
A modern kor embere azonban már ennél kicsit szofisztikáltabb környezetben él, és szofisztikáltabb problémákkal szembesül. Jaj, nem jött a tipp-mix, jaj a tőzsdén most buktam vagy épp nyertem egy valag pénzt. Jól is éltünk. Megvolt minden, fesztiválok, online póker, pornhub és még ki tudja mennyi motyó, ami elképesztő vonzó lehet egy olyan embernek, akinek a házát épp bombázzák, vagy pont az ebola miatt temeti el a fél családját. Ne adj’ Isten épp népírtás folyik a hazájában.
Ezeket eddig mi távolról néztük
A netes hírfolyamban el sem olvasva osztottuk meg a szenzációnak tűnő leadet, hogy „Újabb járvány pusztít… a franc tudja hol”, hisz az esetek többségében fingunk sincs arról például, hogy hol élnek a rohingyák, de kit is érdekel nem igaz? Jól hangzik, megosztjuk, gyűjtést szervezünk a fotelből oszt ott rohadjanak meg a szerencsétlen hülyék, ahol vannak. Kaptam már én is bele a pofámba egy régi ismerősömtől, hogy mit játszom itt az afrikait, miért nem teszek tevőlegesen? No comment.
Azt gondolom, hogy a homo sapiens ebben a formában mérhetetlen cinizmussal és egocentrizmussal nem létezhet tovább.
Nem lehet ekkora arca egy fajnak, hogy azt gondolja, bármit megtehet büntetlenül. Ennyi szart, amit az ember kavart a Földön -mondom úgy, hogy nem hiszek a sorsszerűségben- egyszer csak korrektül a pofájába kapja. Kapta is. Egy picsányi organizmus – ne menjünk abba bele, hogy emberek gyártották-e le, vagy csak egyszerűen létrejött valahogy- szóval egy picsányi organizmus (bocs, hogy így mondom), de f…ra húzza az egész világot.
Nem vicces ez valahol? A világűrből bele tudunk nézni egy ember amalgám-tömésébe, karórával fizetünk, videochatelünk az Amazonas közepéről, közben egy szemmel nem látható kis szar megcsinál minket.
Azt gondolom, hogy itt az ideje kicsit magunkba szállni és átgondolni, hogy mit csesztünk el? Maradjatok otthon! No nem azért, mert felfogtátok azt, amiért otthon kell maradni. Azért maradjatok otthon, mert elcsesztétek. A börtön annál százszor szarabb, mint otthon maradni. Maradjatok otthon, szálljatok magatokba!
Tudjátok mit? Nem az a nagy feladat, hogy az emberiség megugorja-e ezt a mostani járványt. Tudjátok mi a nagy feladat?
Hazudtok-e önmagatoknak a szarban is azzal, hogy mikor ennek az egésznek vége lesz, ugyanúgy megcsaljátok-e egymást és közben beállított karácsonyi fotókat posztoltok a „szerető” családi közegből. Nagy önismereti gyakorlat ez mindannyiunk számára. Nem akartam ilyen negatívan befejezni ezért azt mondom, hogy megugorjuk. Legyünk fegyelmezettek és megugorjuk!!! Szüleinkért, gyermekeinkért, családjainkért.
