Néhányunknak lehetett része már olyan élményben, hogy egy jól ismert helyet egy turistacsoport tagjaként végig járjunk. Ilyenkor az idegenvezető magyarázata mellett alaposabban megvizsgáljuk azokat a dolgokat, amelyek mellett hosszú éveken át csak elmentünk.
Én most egy ilyen kirándulásra invitállak a digitális világba, amelyben mindannyian benne élünk – néha örömmel, néha bosszankodva. Írásaimban arra szeretnék rámutatni, hogy az innováció és a technológia, amelyek elsőre tudományos kifejezéseknek hangzanak, mennyire jelen vannak a mindennapjainkban tárgyak (okosóra, e-könyv), eszközök (számítógép, bankkártya) és kifejezések (e-learning, elektronikus aláírás) formájában.
Aki ezt a cikket olvassa, valamilyen számítástechnikai eszköz előtt ül (asztali számítógép, laptop) vagy az van a kezében (tablet, okostelefon). A szövegben egérrel vagy érintőképernyő esetén a saját ujjával navigálhat. Ha az olvasott szövegben nem ismer egy kifejezést néhány másodperc múlva már egy keresőoldal segítségével rákereshet kulcsszóként az interneten. Ha megunta a cikk olvasását – remélem ez senkivel nem fordult elő már itt az elején – néhány pillanattal később már egy másik honlapon lehet, új, érdekesebb digitális tartalmat keresve magának.
Ha éppen egy zsúfolt járművön vagy várakozó helyiségben van, körbenézhet, ki mit csinál éppen.
A fiatalok természetesen a telefonjukba bújnak, néhányan éppen üzenetet írnak (SMS-ben vagy Messengeren), de akad olyan is, aki videómegosztón (Youtube, TikTok) követ egy eseményt esetleg éppen kedvenc filmjét, sorozatát nézi stream szolgáltatás segítségével. Egy fiatal hölgy folyamatosan diktál a telefonjába, ha rápillantanak szégyenlősen elpirul, de aztán töretlen energiával folytatja. Bizony, ma már léteznek olyan programok, amelyek képesek a beszédet azonnal írott szöveggé alakítani, így a szerzőnek –miután megosztotta gondolatait okoseszközével– már csak a szükséges formázásokat kell elvégeznie és kész is az írásmű. A sarokba behúzódott, VR szemüveget viselő fiú pedig lehet, hogy éppen hegycsúcsot hódít meg vagy egy háborúban küzd, ami számára a virtuális valóságban életszerűbb, mint a zsúfolt helyiség, ahol jelenleg fizikailag tartózkodik.
De ha éppen otthon van a cikk olvasója, akkor is bármikor megszólalhat egy előre beállított időzítő, hogy figyelmeztessen egy fontos teendőre, megszólhat a telefon, a Viber, a Skype, hogy üzenetet hozzon egy távoli ismerőstől.
Lehet, hogy megéhezett éppen, ezért jó lenne valamit rendelni egy internetes alkalmazás segítségével, amit akár a megrendeléskor online bankolás keretében ki is fizethet vagy a kiérkező futárnak egyenlítheti ki a számlát bankkártyával, mobil terminálon.
Levonhatjuk tehát a következtetést, bárhol is vagyunk, bármerre is fordulunk, a digitális világ körülvesz bennünket.
Sokszor látjuk vonzónak, csillogónak az új eszközöket szemlélve, gyakran érezzük, hogy a modern technológiák mennyire megkönnyítik az életünket, munkánkat vagy teszik kellemesebbé a kikapcsolódásunkat, szórakozásunkat. Azonban sokszor megrémülünk, amikor informatikai eszközünkön -legyen az asztali gép, laptop vagy okostelefon- megjelenik egy nem várt üzenet, esetleg számunkra ismeretlen nyelven, szám-és jelsorokkal.
Írásaimmal szeretnék útikalauz lenni ebben szép és érdekes, azonban sokszor veszélyeket rejtő (vírusok, adathalász-kísérletek, fake news) digitális világban, hogy az ne csak a lakóhelyünk, hanem az otthonunk lehessen. Hétről hétre szeretnélek minél több olyan új technológiával, innovációval megismertetni titeket, amelyek nemcsak az online, hanem az offline térben is megkönnyítik a boldogulást.
Hiszen bárhová is érünk el virtuálisan a csúcstechnológiának köszönhetően egyre tökéletesebb eszközeinkkel, abban talán egyetérthetünk, hogy a valóságnak, a mind az öt érzékszervünkkel érzékelhető élményeknek nincs párja. Nekem például egy nagy pohár limonádé mellett a réten hanyatt fekve, a felhőket bámulva, a bogarak zümmögését hallgatva… A bogarakét? Nem véletlenül egy drón köröz felettem? 🙂
