Sikerülhet bármilyen jól egy műtét, a teljes gyógyuláshoz elengedhetetlen a szakszerű utókezelés.
Sajnos sokan hajlamosak azt hinni, hogy a mozgásszervi elváltozások, sérülések kezelése befejeződik a műtéttel, vagy más, nem műtéti gyógymóddal. Pedig ennek épp az ellenkezője igaz, a végleges gógyulásban óriási jelentősége van annak, ami a gyógytornászok, fizikoterápiás szakemberek vezetésével zajlik.
Csonttörések
Gondoljunk csak például arra, hogy mondjuk, egy csuklótörésnél a gipszrögzítés akár 6 hétig is a páciens karján lehet, ezalatt a rögzített ízületek mozgásterjedelme jelentősen beszűkül. A gipszlevétel után – legyen bármilyen szorgalmas is a beteg – önerőből aligha érhető el az eredeti teljes mozgásterjedelem.
A hosszú rögzítési idő alatt a lágy szövetek, szalagok, ínak, ízületi tok letapadnak, kissé zsugorodhatnak is, éppen ezért az első időszakban a mozgatás fájdalommal jár, ami rögtön védekezést vált ki a sérültben, és a vége az, hogy nem mozgatja a csuklóját. Ráadásul ennek nagyon súlyos, csak nehezen gyógyítható, úgynevezett inaktivitásos szindróma is a következménye lehet.
Protézisek
De vegyünk egy másik példát: csípő, vagy térdprotézis beültetése után, az immáron fájdalmatlan ízülettel újra meg kell tanulni járni, fokozatosan adagolva a terhelést az operált végtagra. Ez sem lehetséges „csináld magad” módjára, nem véletlen, hogy a közvetlen műtéti időszak után a páciensek rehabilitációs osztályokra kerülnek 2-3 hetes komplex utókezelésre.
