Azért senki se kezdjen el dobálózni, anélkül is talál jó szakembert. Tatár Szilvi vizuálisan is erős kijelentése mutatja, mennyire telített piacon kezdett el vállalkozni.
Három gyermekének köszönheti, hogy mozogni kezdett, majd karriert váltott és mára egyike a szakmája által is elismert sportrehabilitációs trénereknek.
Azt mondtad, 40 év felett már nem olyan felelőtlen az ember, de lehet olyan bátor, mint fiatalabb éveiben. Mire utalsz?
Leginkább arra, hogy 40 évesen kerültem abba a helyzetbe, hogy döntenem kellett. Maradok három gyerek mellett menedzserasszisztens, vagy váltok. Mindhárom gyerek oviba, iskolába került, én pedig gyűlöltem, hogy ülőmunkát végzek. Boldogtalan voltam, hogy otthon ülök egyedül. Ha dolgoztam, akkor is csak otthon voltam. És ha már otthon voltam, akkor szimultánban vezettem a háztartást és a könyvelést. Egy idő után kibírhatatlanná vált.
A gyerekek születése után kezdtem el intenzíven sportolni. Egy év aktív sport után döntöttem el, hogy beiratkozom edzőképzésre, majd jött a gerinctréning, jóga, egy csomó masszázsterápiás képzés, és szépen ráálltam a rehabilitációs vonalra. Coach képzésre is jártam és elkezdtem az élethosszig tartó önismereti munkát.
Volt annyi bátorságom, hogy váltsak, de adtam időt arra, hogy képezzem magam. Nem kapkodtam el, a helyemen vagyok és azzal foglalkozom, ami éltet. Hosszútávfutókkal és terepfutókkal dolgozom, van nevem a szakmában, A munkám egy része preventív jellegű, illetve a sérülés utáni felépülésben és a versenyzéshez történő visszatérésben segítem a sportolókat.
Úgy tűnik, megtaláltad azt a hivatást, amiben kiteljesedsz. Volt bármi, amitől féltél, mielőtt belevágtál?
Féltem, hogyha olyan munkám lesz, ami „elmenős”, akkor széthullik a család nélkülem. Fogalmam sem volt, hogyan menedzseljem le, hogy mindenki eljusson a saját intézményébe. Kihívást jelentett az árképzés és az, hogy megismerjem a kompetenciahatáraimat. Tudnom kellett, hogy elég jó vagyok-e.
Tervek és valóság. Az előzetes terveidhez képest hogyan alakult az indulás?
Az biztos, hogy sok türelem kellett, amíg beindult a folyamat, nem özönlöttek a vendégek az első pillanattól. Tudom, hogy ez a piac óriási és azt is tudom, hogy az értékes szakember pedig kevés. Dobj el egy követ, eltalálsz egy edzőt. Sokkal nehezebb a minőséget láttatni, mint képzeltem.
Viszont az eltelt négy év alatt azt is megtapasztaltam, hogy az emberek hajlandók anyagi áldozatokat hozni a jóllétük érdekében.
Szerinted mindegy, hogy milyen életkorban kezdünk el vállalkozni, vagy számít az életkor?
Élettapasztalat tekintetében egyáltalán nem mindegy. A jártasságom és a széles látóköröm, ami az éveimmel arányosan bővül, sokat segített és segít a mai napig. Van még egy tényező, ami fontos; hogyan látnak a gyerekeim. Az immár felnőtt gyerekeim kritikái, észrevételei is segítenek abban, hogy milyen szemlélettel tekintek a vállalkozásomra.
A vállalkozás menedzselésével azonban nehézségek is járnak. Nekem a legtöbb problémát a reklám, a marketing és a pénzügyek koordinálása jelenti. Ezeket a területeket igyekszem szakemberre bízni. Ráadásul semmi olyannal nem szeretnék foglalkozni, ami elvonja a figyelmet a munkáról, vagy amitől esetleg megutálhatom az egészet.
Mi az a plusz, amit magadénak tudhatsz, amit hozzáadott értékként élsz meg a hivatásodban?
Látható a munkám eredménye egy-egy sportolón, amikor jól sikerül rehabilitálni. Hallgat rám, és tudunk hatékonyan együtt dolgozni. Tudom, hogy háttérmunkát végzek, ami mégis rendkívül fontos. Nagyon szeretem látni, ha valakinél működik a terápia, amit végig csináltunk. Büszke vagyok a szemléletemre, a látásmódomra, amit ebben a szakmában képviselek.
A sikereket egyre bővülő és egyre hígabb piacon kell elérnem. Csakis azzal foglalkozom, hogy a pénzkereset ne menjen a minőség rovására. Folyamatosan képzem magam intézményi keretek között és önállóan is. Figyelem a legújabb kutatásokat és trendeket.
Számomra elengedhetetlen az önismereti fejlődés is, hogy jobban tudjam az életemet értékelni, terelgetni, a határaimat védeni és a boldogságomat megtartani.
