A nagy számok törvénye alapján minél több helyre adjuk be a pályázatunkat, annál nagyobb eséllyel jutunk álláshoz. A HSA szakértőjének segítségével bemutatjuk, hogy a munka világában ez az elmélet miért nem igaz, és miért éri meg inkább kevesebbet, de jobban odafigyelve pályázni.

Önéletrajzos szőnyegbombázásnak azt nevezzük, amikor valaki egymás után sorra küldözgeti el a pályázatát a különböző meghirdetett állásokra. Lényegében gondolkodás nélkül. Persze, lehet, hogy bejön ez a taktika is, de a szőnyegbombázásnál ezerszer hatékonyabb, ha kevesebbet, de pontosabban célzunk. Akár egyetlen bombával is eredményesebbek lehettek, mint a szőnyegbombázók százzal. Ugyanez az álláspályázatokra is igaz. Mutatjuk, mi a baj a szőnyegbombázós módszerrel!

1. A mennyiségre fókuszál a minőség helyett

Aki így pályázik, az a legtöbbször készít egy általános önéletrajzot magáról, és azt változtatás nélkül küldi el az összes kiválasztott állásra. Ez az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ugyanis az önéletrajz funkciója az, hogy megpróbáljuk eladni magunkat az adott, konkrét pozícióra. Minden munka más és más feladatokból áll, ezáltal más és más tapasztalatot követel meg. Egy minőségi önéletrajz írója arra törekszik, hogy azokat a képességeit hangsúlyozza ki a pályázatban, amelyek az adott munkakörben fontosak. Ebből következően viszont nem létezik egy általános, mindenre jó önéletrajz – azon minden egyes alkalommal dolgozni, alakítani kell.

2. Zavarba ejtő hibákat lehet véteni vele

Gyakori módszer az egymás után gyorsan beküldött álláspályázatoknál, hogy az e-mail kísérőszövegét egyszerűen kimásolják a jelentkezők. Aztán a nagy sietségben ilyenkor szokott előfordulni az, hogy a megszólításban egy rossz név marad benn, vagy a levél tárgyában az előző megpályázott állás nevét hagyjuk ott véletlenül. Ne csodálkozzunk, ha utána nem kapunk visszajelzést!

3. Tényleg bárhol szívesen dolgoznánk?

Legalább annyira elképzelhetetlen, hogy valaki két hét alatt ötven számára megfelelő munkahelyet is találjon, minthogy Berényi Miklóst szentté avassák. A munkanélküliség félelmei vagy egy rossz munkahelyről való menekülési vágy elveheti a realitásérzékünket az álláskeresés során. Ilyenkor hajlamosak vagyunk olyan helyekre is pályázni, amelyekre nem rendelkezünk az elvárt képességekkel, vagy ahol nem is biztos, hogy jól éreznénk magunkat, csak történjen már valami. Viszont addig nem fog változni semmi, amíg nem átgondoltan, kizárólag olyan állásokat pályázunk meg, amelyeknek szakmailag megfelelünk és tényleg szívesen dolgoznánk az adott cégnél.

4. Azt sem tudjuk, hová jelentkeztünk már

Azért sem érdemes szőnyegbombázással támadni, mert ha ilyen nagy mennyiségű önéletrajzot adunk be, előbb-utóbb teljesen elveszítjük a fonalat. Nem fogjuk tudni, hogy hová, mikor adtuk be a jelentkezésünket, honnan kaptunk már visszajelzést és honnan nem. Az pedig lélektanilag teljesen felőrölheti az embert, ha csak azt látja, hogy milyen sok helyre pályázott, de alig kapott választ. Márpedig ha nem célzottan pályázunk, nem sok helyről számíthatunk pozitív elbírálásra.