Szóval ott tartottunk, hogy részletesen megismertük a menopauzát okozó biológiai folyamatot. Ne legyints, hogy „azt mindenki tudja…” Kérdezlek, ha így van, akkor miért fordulhat mégis elő, hogy a kezelésre szoruló nők mindössze 3 százaléka kapja meg a megfelelő ellátást?
Az első részben a változókor biológiájának kérdéskörét jártuk körbe, most a lehetséges megoldásokkal folytatjuk és Dr. László Ádám professzor megpróbálja eloszlatni a kezelésekkel kapcsolatos félelmeket. Szóval, ahogy mondani szokták tiszta vizet öntünk a pohárba…
Tömény, de szemfelnyitogató rész következik. Jó mankót kapsz a továbblépéshez… Használd a saját érdekedben a most kapott információkat.
Koch Mária: Mikor jön el az a pont, amikor feltétlenül javasolt szakorvoshoz fordulni?
Dr. László Ádám: A tünetek súlyossága dönti el. Ha ezek súlyosak és életminőséget zavarók, nehezen tolerálhatók, akkor orvoshoz kell fordulni. Az 50 éves nő nem öreg. Száz évvel ezelőtt már öregnek számított és úgy is nézett ki. De ma már nem az. Most vállalatot irányít, autót vezet, előadásokat tart, interjút készít a nőgyógyász professzorral. Élik az életüket, szexuális életük van, teljes életet akarnak, tudnak és tudnának is élni. Ezt nagyon zavarják a változókori tünetek. Az ő esetükben a kezelést mindenképpen javasolnám.
Hova forduljanak a nők a menopauzával kapcsolatos gondjaikkal? A helyi rendelőintézetek nőgyógyászatai megfelelők a változó kori tünetekkel kapcsolatos ellátásra?
A nőgyógyásznak is illene ezzel foglalkoznia, és a megfelelő kezeléseket tudnia, de akik ezzel többet foglalkoznak azok az úgynevezett menopauzai medicina orvosai. Létezik Magyarországon egy hálózat, a menopauza ambulanciák hálózata, amiket olyan szülész-nőgyógyász kollégák vezetnek, akik jobban értenek a témához, szívesen foglalkoznak a menopauzában szenvedő páciensekkel. Az ambulanciákon nem csak receptet kapnak a hölgyek, hanem törődést, odafigyelést, beszélgetést, nyomon követést.
Tudna a nők menopauza-érintettségével kapcsolatos adatokat mondani?
Tudok mondani számot, de olyan elrettentő, hogy alig hihető. Magyarországon jelenleg a rászoruló nők 3 százaléka sem kapja meg a megfelelő kezelést.
Valóban hihetetlen… Mi az oka ön szerint?
Ha azt mondom, hogy nálunk az egy főre jutó éves fogpaszta fogyasztás nem éri el az egy tubust, akkor érti, mire gondolok? Ez is a probléma része, mint társadalmi -és kulturális gyökerekből adódó tájékozatlanság és nemtörődömség.
De kiváltó okként említem meg a félretájékoztatást is, illetve azt a tényt, hogy a nőgyógyász kollégák egy része nem is foglalkozik szívesen a menopauza témakörével. Nem veszik a fáradtságot, hogy elmélyedjenek a témában. Nem is egyszerű kérdés, mert rengeteg adat és tanulmány született a témában. Ahhoz, hogy érdemi segítséget lehessen adni a klimaxos hölgyeknek, bizony el kéne mélyülni nagyon a kérdésben a kollégáknak is.
A félretájékoztatás mit jelent pontosabban? Miért és a klimax mely részében vagyunk félretájékoztatva?
A félretájékoztatás klasszikus okaként jött létre az a jelenség, hogy a hölgyek iszonyúan félnek a hormonkezeléstől, mert 2002-ben megjelent egy nagy amerikai tanulmány, ami egész egyszerűen úgy interpretálta az eredményeit, hogy a hormonkezelés emlőrákot okoz. Aztán persze kiderült, hogy a hormonkezelés nem, csak egy bizonyos szintetikus sárgatest hormon -és statisztikailag nem szignifikánsan- emelte az emlőrák kockázatát. Kiderült, hogy ebben a vizsgálatban 76 éveseknek is elkezdték adni a hormont azért, hogy szépek, fiatalok maradjanak és viselhessék a pink sortjukat. Úgyhogy egy hormonkezelésre már alkalmatlan populációban és korban lévők is kapták a kezelést, ami teljesen félrevitte az eredményeket.
Később igazolták, hogy a megfelelő módon, a megfelelő ideig, megfelelő indikációval adott hormonkezelés nem növeli az emlődaganat valószínűségét. Ma már ezt tudjuk, ezt tényként közölhetem. Mégis mi maradt meg a nőkben? Az emlőtumor eshetősége, amitől rettenetesen félnek. Egy félretájékoztatás miatt a laikus és az orvosi közvélemény egyaránt meghátrált a hormonkezelés elől. Nők százezrei hagyták abba a kezeléseket. Óvatos becslések szerint is százezer nő halt meg a kezelést abbahagyását követő 10 éven belül pusztán azért, mert megszakította a hormonkezelést.
Milyen betegségek okozták ezt a drasztikus halálozási arány emelkedést?
A vastagbél -és végbéldaganatok száma egyértelműen növekedett. Ezek előfordulási arányát ugyanis a hormonkezelés közel 40 százalékkel csökkenti. Erről senki nem beszél, senki nem tudja. Elég profánul hangozhat, de nem annak szánom: mennyivel kellemesebb végbéldaganatban meghalni, mint emlődaganatban?
Nem titkolom, hogy érintett vagyok a klimaxban, éppen ezért rengeteg saját tapasztalat birtokában tudok önnel beszélni. Tehát abszolút a saját sztorimat tudom példaként felhozni. A nőgyógyászom is azzal hárította el, hogy tovább lépjünk a hormonkezelés lehetőségeinek megbeszélésében, hogy az ön által említett amerikai tanulmányra hivatkozott és az emlődaganatok számának növekedését hozta fel érvként. Miután az én családi anamnézisemben volt emlődaganatos megbetegedés, első körben azonnal nemet mondtam a hormonkezelésre. Akkor is voltak és azóta is vannak kételyeim, hogy mi lett volna a helyes döntés.
Igen, ez a részletek ismeretének hiányára utaló helyzet. Ezért tartom nagyon fontosnak mindenkiben tudatosítani, hogy a megfelelő módon, megfelelő ideig adagolt, megfelelő készítmény, rendszeres ellenőrzés mellett alkalmazva nem növeli a mellékhatások lehetőségét.
Olyan orvosi véleménnyel is találkoztam, hogy alkalmazkodik a szervezet a hormonhiányos állapothoz, „átáll”, csak idő kérdése, ezért nem kell vele foglalkozni. Megszokhatja a szervezet és idomulhat a változásokhoz anélkül, hogy különösebb károsodás érné?
Ez sajnos így nem igaz. Megszokni nem lehet, legfeljebb arról van szó, hogy nem okoz súlyos tüneteket. Van, aki úgy siklik át ezen a korszakon, hogy semmi panasza sincs, sőt, nagyon jól érzi magát, mert megszűnik a kellemetlenségekkel járó menstruáció, megszűnik a fogamzásgátlás drága és időnként esetlen megoldása. Csak az a probléma, hogy legfeljebb a hölgyek egynegyede reagál tünetek nélkül a klimaxra. A háromnegyedében panaszt okoz súlyosabb és kevésbé súlyos mértékben.
Mit gondol arról, hogy a társadalmi megítélés miért ilyen megosztott a klimax kérdésében? Leginkább azt tapasztalom, hogy családi környezetben sincs mindig párbeszéd és megértés. A férfiak eléggé panaszkodnak a nőkre ebben az életkori szakaszban. A leggyakoribb szó, ami ilyenkor előkerül, a hiszti. Még a nők is gyakran nevezik hisztis tyúknak ilyenkor magukat. Miért gondolják olyan sokan, hogy a menopauza egyenlő a női hisztivel?
Miután a hölgyeknél elég hirtelen, gyakorlatilag néhány éven belül áll le a petefészek tüszőhormon termelése, ezért sokkal nyilvánvalóbbak a tünetek, mint például a férfiak esetében, akiket -szerencsés módon- csak az öregedéssel járó folyamatok érintenek. A változókorban megjelenő tüneteket hisztinek nevezni orvosi értelemben nagyon helytelen. Persze elviselni egy hangulat-labilis, nem kezelt, nagyon panaszos változókorú hölgyet nem mindig könnyű, de a tünetek hátterében orvosi okok állnak.
Azt tapasztalom, hogy még a nők egy része is furcsán tekint a saját változókori tüneteire. Az alapvető dolgokkal talán tisztában vannak. Ha összetettebben jelentkeznek a problémák, azzal már nem tudnak mit kezdeni, a távlati következményekbe pedig egyáltalán nem gondolnak bele. Mi a nagyobb ön szerint, a tudatlanság, vagy a felelőtlenség?
Ez az állapot leginkább az általános egészségügyi tudásszint és kultúra, a higiénés és egyéb ismeretek hiányából fakad. Említettem a fogpaszta példát… talán ez is ide vezethető vissza. Finnországban például sokkal jobb a helyzet a fogpaszta-fogyasztás és a hormonkezelések tekintetében is.
Akkor ezek szerint a finneknek jobbak a statisztikáik a betegségek tekintetében is.
Persze, sokkal jobbak. A miénk az egyik legrosszabb, de ez nem véletlen.
Beszéljünk részletesebben a hormonkezelés menetéről. Kimondhatjuk, ha olyan tünetegyüttes jelentkezik, amelyekről önök úgy ítélik meg, hogy kezelést igényel, akkor a hormonkezelés az egyetlen megoldás?
Ha a tünetek súlyosak, és a kezelésnek nincsen semmiyen ellenjavallata, akkor azt gondolom, igen.
Milyen tünetegyüttes fennállása esetén kell mérlegelni egy nőnek, hogy esetleg hormonkezelést fognak javasolni számára?
Az első csoportba a vásó motoros tünetek tartoznak: hőhullám, alvászavar, kipirulás, szívdobogás érzés.
A második csoportba a pszichés tüneteket sorolom: hangulatlabilitás, memóriazavarok, kognitív funkciók romlása, orgazmuskészség csökkenése.
A harmadik nagy kör pedig a szöveti atrófiával kapcsolatos jelenségek, melyek a vízvesztéssel és a szövetek kollagéntartalmának elvesztésével kapcsolatosak. Ilyenek például a könnyelválasztás csökkenése, a bőr ráncosodása, a hajhullás, a nemi szervek bőrének és nyálkahártyájának törékennyé és sérülékennyé válása. Ez egyértelműen a tüszőhormon hiányának a következménye.
Hogyan képzeljem el a hormonkészítményeket? Többféle van, személyre-tünetre tudják szabni a hormon típusát és a kezelés fajtáját, vagy egységesen mindenki ugyanazt kapja?
Többféle megoldás létezik. Vannak hüvelyi adagolású készítmények és vannak tapaszok. Manapság leginkább a bőrön át hatókat javasoljuk, ilyenek a gél, a spray és a tapaszok. Létezik egy nagyon kiváló spray, ami tüszőhormont tartalmaz. Be lehet vinni a méhbe egy úgynevezett spirállal a sárgatest hormont, vannak injekciók és tabletták.
Mi dönti el, hogy melyik típusú kezelést javasolják?
Az egyéni vizsgálati eredmények, a fennálló problémák típusa és mértéke alapján teszünk javaslatot. De nem csak a kezelés típusára, hanem időtartamára is egy úgynevezett individuális terápiát állítunk fel. Kontrollként évente javasolt a vizsgálatok ismétlése, beleértve a nőgyógyászati rákszűrést is. Jelenti a mammográfiát, a csontritkulás mérést, laborvizsgálatokat, testsúlykontrollt, vérnyomásmérést.
Milyen változásokat hoz a nők életében a hormonkezelés?
Hát, akik elkezdték és bevált a számukra, azok áldják azt a napot, amikor elkezdték és nem lehet őket lebeszélni sem róla. Még akkor is nehéz, amikor már az abbahagyás felé haladunk.
Nagyjából milyen kifutási idővel lehet számolni egy hormonkezelésnél?
Minimum és maximum 5 év. A szakma álláspontja az, hogy az ennél hosszabb kezelés egyéni döntést igényel. A hölgyek egyéni igénye és hozzáállása is befolyásolja a kezelés kimenetelét.
Nem fordulhat elő, hogy kitolódik a klimax ideje, mert eltolja a hormonkezelés? Abbahagyáskor pedig kezdődik minden elölről?
A hormonpótló kezelés nem tolja ki a változókor idejét. 60 éves kor felett, a mellékhatások kockázatának valamelyes növekedése miatt már nem szívesen ajánljuk a hormonterápiát. Ha a panaszok visszatérnek, és a páciens szeretné folytatni a kezelést, akkor ez a haszon-hátrány arány gondos és egyénre szabott mérlegelése után lehetséges.
Ön a klimax témáját nem csak a MMT keretein belül képviseli, de napi szinten foglalkozik klimaxos páciensekkel. Honnan ez a hatalmas elköteleződés önben?
Hiánypótló szakmai érdeklődéssel indult, mert nagyon kevesen vagyunk, akik ebbe a témába ilyen mélyen belefolytak. Ráadásul van egy tekintélyes hölgypopuláció, akinek segítségre van szüksége. Ezért részben a szakmai érdeklődés, részben a segítségnyújtás szándéka adja összességében a fő motivációt számomra.
Írt egy könyvet is a témában, Gyakorlati útmutató a női változókor időszakához címmel. Úgy tűnik, hogy laikusok számára is könnyen befogadható a tartalma. Amikor belelapoztam, olyan érzésem lett, hogy már a fejezetcímekből egy csomó kérdésemre választ kaphatok. Milyen aspektusból íródott és kiknek szánta a könyvet?
Elsősorban a laikusoknak szól és ahogy a címe is mutatja, tanácsokat ad a változó kor időszakához. Alapvető élettani-kórélettani dolgok is szerepelnek benne, melyeket próbáltam közérthetően leírni. Szó van benne a tünetekről, ezek kezelési lehetőségeiről, de kitérek a társadalmi vonatkozásokra is.
Hosszú éveken keresztül volt a MMT elnöke. Milyen célok mentén dolgozik a társaság?
Egy fórumot szeretnénk teremteni az orvosok, a szakdolgozók és a laikus érdeklődők, illetve mindazon betegek számára, ahol a menopauza kérdéskörével találkozhatnak. Igyekszünk válaszokat adni a kérdésekre, de szervezünk konferenciákat, sajtóeseményeket és mindent próbálunk elkövetni azért, hogy ez a gyalázatos hazai kezelési arány javuljon.
A MMT célja lehet, hogy megmutassa a menopauza mibenlétét, edukálja a társadalmat és megmutassa a nőknek a lehetséges utakat, illetve bevonja őket oly módon, hogy igenis keressék fel a menopauza ambulanciákat?
Folyamatosan ezen dolgozunk. Szinte nincs olyan médiafelület, ahol ne jelentünk volna meg. Modern világban élünk, az internet a fő csapásirány, rengeteg felületen tájékozódhatnak a nők. Nem tudom, hogy alapos tájékozódás ellenére döntenek úgy, hogy mégsem fordulnak orvoshoz, de az egyértelmű, hogy a hatékonyságunk még nem teljesen megfelelő. Ezt támasztják alá azok a szomorú statisztikák is, melyek az alul kezeltségről szólnak.
Milyen rendszerben kerültek kialakításra a menopauza ambulanciák?
Nagyságrendben 80 ambulancia működik az országban. Nagyon fontos mindenkinek tudnia arról, hogy a menopauza ambulanciákon térítésmentesen ellátjuk a panaszos, kezelésre szoruló hölgyeket. Ráadásul olyan szakemberek rendelnek az ambulanciákon, akik értenek is a menopauzai medicinához.
Vannak olyan statisztikák, melyekből kiderül, hogyha kezelték volna a menopauzában komolyan érintett nőket, akkor milyen százalékban lehetett volna elkerülni egy kritikus betegséget?
Vannak ilyen adatok. Komoly statisztikák és tanulmányok bizonyítják, hogy akinél megfelelő tüszőhormon-kezelés zajlott, annál szignifikánsan kevesebb koronaira-betegség, lényegesen kevesebb vastagbél és végbélrák fordul elő. Az Alzheimer kórról még zajlik a vita, jelen tudásunk szerint a -menopauza kezdetéhez viszonyított, azaz a menopauza után 10 éven belül kezdett- korai hormonkezelés némileg csökkenti, a késői szakaszban megkezdett kezelés némileg növelheti az Alzheimer kór kialakulásának kockázatát.
