A hetedik kerületben nőttem fel a nyolcvanas években. Akkor azért távolról sem volt olyan a hely, mint ma. Az a környék, ahol én laktam, biztosan nem. A Király utca-Erzsébet körút-Dohány utca-Wesselényi utca tengely gyakorlatilag a régi világháborús zsidó gettó, a maga sajátos szombati életérzéseivel.
Azonban nem csak ezért érdekes környék. Anno a nyolcadik kerület meg a kilencedik kerület nagyjából egy és ugyanazon a társadalmi megítélés alá esett a hetedik kerülettel. Balhés környék, nem veszélytelen környék stb. Kb. egy kőkorszaki NO GO ZÓNA, hogy mai terminológiával éljek. A Király utca egyik oldala már a hatodik kerülethez tartozik/zott, míg a másik oldal a hetedikhez. A Klauzál tér és az Álmássy tér volt a környék zsiványainak gyűjtőhelye.
Napi szintű rendőrségi intézkedések, razziák és iszonyatos verekedések jellemezték az iskolai napközis játszóterezéseket. Nekem is volt benne részem, de nagyon nagy traumát nem okozott, hisz akkoriban mindenki verekedett valamiért. Vagy csajééé, vagy a kosárpályáéééé, vagy pedig a skin-headekkel. Furcsa korrajza ez az akkori Magyarországnak. Elvileg még kommunizmus, de gyakorlatilag már nem. Aztán lehet, hogy ezen a ponton sokan nem értenek velem egyet.
Gyerekként biztos, hogy nem volt olyan nagy rálátásom az akkori rendszerre, de a kontroll azért biztosan létezett. Szóval nem volt egy túl vidám környék ahhoz képest, amilyenné alakult mára. Nincs olyan nap, hogy ne szólnának a hírek a budapesti „bulinegyedről”. Megverték ezt, kifosztották azt vagy leszúrták amazt. Sőt egyszer nemrég még népszavazást is tartottak arról, hogy meddig legyenek nyitva azok a vendéglátóhelyek, amik extra bevételhez juttatják a kerületet. Nem beszélve arról, hogy a városrész frekventáltságának köszönhetően brutálisan megugrottak az ingatlanárak. A lakók pedig panaszkodnak, hogy hangos a hely, meg odahugyoznak a legénybúcsúzók és a lánybúcsúzók a házuk falára. Viszonylag kicsi kellemetlenség azért, hogy az öt éve tízmilliót érő 40 négyzetméter mára már ér vagy negyven milliót. Na mindegy.
Szóval az van, hogy mivel ennyire népszerű nyilvános wc lett Belső-Erzsébetváros, nyilvánvaló volt, hogy egyszer csak megjelennek a zsiványok, az okoskodók, akik ilyen-olyan bizniszeket, vagy szolgáltatásokat kínálnak a szerencsétlen brit vagy a fene se tudja milyen nemzetiségű kisfiúknak és kislányoknak, akik Budapestre jönnek egy jót hányni az utcán. Ma például egy olyan egyenpólót láttam egy legénybúcsús csapaton, ahol egy becsukott szem -feltehetően a vőlegény- álmodozik egy nemzeti színű mellbimbós lányról. Csak úgy, még utoljára kurvatúrára elugrottak Magyarországra a srácok. Milyen gyönyörű kép ez az országról.
Na szóval, előkerültek a zsiványok, ha már sok a makonya részeg préda, és vagy szexuális szolgáltatást nyújtanak vagy valamilyen terméket szeretnének értékesíteni a direkt marketing különböző fogásaival. Jaaaaj ezt el kell meséljem. Volt egy Cum-Cum nevű hölgy, aki azért már nem volt mai csirke (kb Yoda-mesterrel egykorú volt), de mégis volt mindig „munkája” meg kuncsaftja. Sajnos már meghalt, de igazi színfolt volt a környéken, hisz szakmai okokból elől nem volt foga, így azért csak beesett pár tökrészeg kisgyerek a szolgáltatói hálójába. Ja és nem véletlenül hívták Cum-Cum-nak. Na, folytassuk a lényegnél.
Rengeteg pénzt költenek el ezek a kis piatúristák Budapest ezen térségében, de rengeteg a suttyó is köztük. Naponta látom. Gyakorlatilag olyan érzés, mintha azt mondanák, hogy ha már itt hagyunk egy valag pénzt, akkor azt csinálunk, ami akarunk. Pedig dehogy van ez így. Ha mondjuk a londoni Sohoban csinálnák ugyanezt, hogy fingva-böfögve hugyozva az utcán üvöltöznek, lenne pár lovas rendőr, akik szépen rendet rakna köztük. Nem azt mondom, hogy itthon nincs folyamatos rendőri jelenlét most már, de ettől még a kisfiúk és kislányok nem tartanak semmitől és ugyanúgy viselkednek, mintha valahogy gyarmatosították volna Budapestet. Groteszk módon egy valakiktől tartanak. A zsiványoktól, akik kokain gyanánt sütőport árulnak nekik. Marijuana gyanánt pedig valamilyen más fűszernövényt. A rendőrség gyakorlatilag tehetetlen, hisz meg van kötve a kezük a jogi kiskapuk által. Mit is tehetne azokkal szemben, akik a sarki boltban fellelhető termékeket értékesítenek szerencsétlen hülyéknek kábítószer gyanánt. Tudom miről beszélek, láttam. A zsiványok sem nagyon takargatják ezt, mert mit is kellene takargatni? Eladtam 3 gramm sütőport egy hülyének 60 ezerért? Nagyon szürreális az, hogy közben meg azok a kisfiúk és kislányok épp azoktól tartanak a leginkább, akik olyan kábítószert adnak el nekik, amiben annyi a thc vagy a koka, mint a pöttyös túrórudiban.
Név nélkül csak egy idézet a végére: ” Ki tartana rendet a környéken, ha nem mi?”
