Ma találkoztam egy üzletasszonnyal, aki sok éve ügyfelem. Hozzá kell tennem, hogy nem mindig volt felhőtlen a kapcsolatunk, három éve komoly panaszai voltak, és majdnem felbontotta a szerződéseit.
Ennek oka, hogy akkoriban a számlázási rendszer valamiért értelmezhetetlenül összekeverte a dolgaikat, és többszöri telefonos, személyes találkozó után sem tudtuk megoldani számára megnyugtatóan az ügyet. Mindig elmondta, hogy ha kap egy vállalati logós levelet, akkor gyomorgörcse lesz.
Telt múlt az idő, és egy informatikai fejlesztéssel ezen (és tényleg nem kicsi) problémahalmazt meg tudtuk oldani, és jó lett a kapcsolatunk. Elmondta, hogy számára sokat jelentett, hogy mindvégig kapcsolatban voltunk, és bármennyire is hevesen jelezte, hogy elege van az egészből, mindvégig ott voltam és amiben kellett, segítettem.
Karácsonyra még egy komolyabb ajándékot is kaptam, egy terméket, amit a cégük forgalmaz, nagyon kedves meglepetés volt.
Korábban is voltak biztosításaik, most arról beszélgettünk, hogy érdemes lenne kiterjeszteni új kiegészítő biztosításokkal, és bevonni a gyermekeiket is a biztosítotti körbe.
Beszélgettünk – és előre felhívtam a figyelmét, hogy ma ne döntsön, beszélgessünk – és az alábbi mondat hangzott el tőle:
„János, most olyan ajánlatot tettél, ami miatt nyílik a pénztárcám. Azt gondolom, hogy ennek elfogadásával jól járunk!”
Nagyon jól esett a kijelentés, az üzlet nagyságrendje is figyelemre méltó.
Ami igazán nyomot hagyott bennem, és ami miatt az egészet leírom az, hogy egy bajos, vitázós kapcsolatot is kitartással, alázattal, és hozzáértéssel lehet kezelni, és ezt a másik értékeli.
Közben megismert mint tanácsadót, és ma már úgy gondolja, hogy abszolút a legjobb kezekben lesz a teljes családja biztosítása. Kemény munka volt megszerezni ezt a respektet, de sikerült, és ennek örülök igazán!
