Már nem is tudom, hogy mikor láttam a Vígszínházban a darabot, de a Tévedések vígjátéka azóta is fura izomlázat okoz a rekeszizmaimban. Csöre Gábor és Pindroch Csaba mellett Hegyi Barbara is hatalmasat alakított. A múltidő azért van, mert azóta nem láttam az előadást és fogalmam sincs, hogy most mit tolnak, de az tény, hogy anno behaltam. Tényleg jó kis előadás volt.
Fene sem gondolta volna, hogy 2018-ra arra jövök rá, hogy Shakespeare igazából áttételesen görög volt, és a fent említett színészek pedig egy görög dráma szereplői. Fölösleges a google-t kutatni, mert ez természetesen csak a saját agyamban született teória, amihez egy Magyarországon regisztrált utazási iroda adott apropót nyaralásom során.
A cég nevét inkább nem írom le, nehogy jó hírnevet sértsek, aztán per legyen.
Nyilván sokunknak vannak bicskanyitogató tapasztalatai a szervezett utak árnyékában, de nem is versenyezni szeretnék. Inkább olyan apró finomságokra hívnám fel a figyelmet, amik lehet, hogy csak nekem furák, ám mégis a 21.században meglepő fordulatok.
A zakythosi Athina appartments sok utaztató kínálatában megtalálható, mert nyilván egymás útjait kínálgatják keresztbe-kasul. Második nyilván: Nyilván van egy nagyon nagy mogul, aki megveszi a kontingenst Magyarországra a görögöktől. Javítson ki valaki, ha nem így működik, de nekem ez tűnik logikusnak. Aztán a „kisebb” utazásszervezők berizikózzák, hogy hány főt tudnak kiutaztatni a nagy magyar kalapból.
Eddig OK. Nincs gond. Már csak az a kérdés, hogy ha bemegyek egy budai utazási irodába és megkérdem, hogy mégis milyen messze van a szállásom a barátaim szállásától, kapásból vágja rá a szakmenyecske, hogy 150 méter max.
Máris mutatom, hogy az a 150 méter hegynek felfelé mit jelent a 38 fokos hőségben egy 5 éves gyerekkel. A harmadik nyilván: Nyilván, ha már együtt nyaralunk, akkor legyünk napközben is a lehetőségekhez képest együtt. OK. mozgunk mi ketten a kislányommal, ne 11 ember pörögjön miattunk. 150 métert még kézen állva is megteszünk. Mutatom a realitást:
Nos. Ez se kocsival, se gyalog nem 150 méter, de nyilván ki kell szórni teljes áron a szállásokat, ami esetünkben puritán, de élhető volt, leszámítva azt a pár százlábút, amit néha ki kellett tessékelnem a szobából. Nehogy már a last minutesek legyenek többen, olcsóbban.
A heti kétszeri mosoda és takarítás már csak hab volt a tortán. Ellenben a bár már 8-kor bezár, így, ha az embernek lenne kedve kicsit lazítani egy forró nap után, arra biztos nem lesz lehetősége. Mindettől függetlenül mire kell egy szállás egy nyaraláson? Aludni. Arra meg jó.
Térjünk kicsit vissza az utazási irodás szakmenyecske mondásaihoz. A part távolsága igen fontos egy nyaraláson, hisz miért is menne az ember egy görög szigetre, ha a medencében akar punnyadni, az van Magyarországon is. Szóval a mondás: a part kb 350 méterre van a szállástól. Milyen kb? GPS!!! Kb???!!!
Persze ezt is belőttem utólag. Nem sokkal, de sikerült ezt is rendesen alullőni kábéra. Mintha soha senki sem járt volna az irodától ott, amit kiajánlanak. Mutatom:
Gyalog 450 méter pontosan a kábé 350, míg kocsival 650 méter a kábé 350.
Hogy a büdös francba lehet ilyen szolgáltatást nyújtani?
Bízom benne, hogy van hozzáértő olvasó és kapunk rá magyarázatot, hogy működnek ezek az ügyek.
Ja, és az a part, ami kábé 350 méterre van, tudomásom szerint egy privát, hotelhez tartozó partszakasz, ahova csak szállóvendégek léphetnek be, így az első értékelhető strand 5 kötőjel 7 kilométerre van a szállástól.
Értem én, hogy így nehezebb értékesíteni, de akkor is…gyerekeeeeek. Jó tudom, Görögországban mindenhova be lehet menni állítólag, ahol medence van, ha az ember ott fogyaszt, de nem véletlenül nincs egy értékelhető strand sem Argassin, mert egy kicsit koszos a partja, hogy úgy mondjam.
Mindezek ellenére, vidáman fedeztük fel a szigetet a bérelt quad-al. Értem én, hogy vízimalom, de mi „hajcsa”, és miért így „hajcsa”? Ez a mi kis Tévedések vígjátéka című „görög drámánk”. In medias res, ahogy azt Shakespeare elképzelte.
