3.4 C
Budapest
2022, december 23,

A karácsony margójára

Sokszor megbotránkoznak, amikor azt mondom, jobban szeretem az állatokat, mint az embereket. Először is miért kéne szeretnem...

Friss

40 Plusszos karácsony

Egész évben azon dolgozunk, hogy olyan tanácsokat adjunk nektek, amelyek segítenek eligazodni a munka világában, a párkapcsolatok néha zűrzavaros érzelmi hálójában,...

Életből épített festészet

Molnár Sándor Festőjóga című kiállításáról A nyáron elhunyt Munkácsy - díjas festőművész, Molnár Sándor alkotásaiból nyílt kiállítás szeptember...

A karácsony margójára

Sokszor megbotránkoznak, amikor azt mondom, jobban szeretem az állatokat, mint az embereket. Először is miért kéne szeretnem...

Élet-építők – tenni, vagy nem tenni…ez itt a kérdés

Az áldozatok még SOSEM tartottak össze semmit. Csak rántották magukkal a többieket

Kommunális nyaralás, avagy furcsa flört a reptéren

Iszonyatosan szerencsés ember vagyok. Vannak barátaim. Ugyanazok. Több, mint 30 éve.

 

Nem munkahelyi barátságok, amik azzal a mozdulattal szűnnek meg örökre, ahogy egy fejvadász lecsap a könyöklőgép kolleginára vagy kellegára, és már viszi is feljebb a virtuális ranglétrán egy másik gazdasági érdekközösség csatasorába.

 

Az én barátaim barátok. A szó legnemesebb értelmében. Simán bandáznak a kislányommal, aki bárkinél otthon érzi magát. Ennek az évezredes múltnak köszönhetően együtt nyaral a banda elég rég. Együtt majálisozik. Együtt karácsonyozik. Adott esetben együtt dolgozik.

 

Van, hogy egyikünknek jobban megy a sora, de van, hogy rosszabbul. Nincs irígykedés, max. marjuk egymást izomból. Ha valaki jól keres, azért. Ha sokat piál, azért. Ha mindig beleszalad egy többgyermekes anyukába, akkor azért. Szóval térjünk vissza a nyaraláshoz. Nehéz ebbe a társaságba bekerülni. No nem azért, mert valami titkos egylet lenne, amibe beavatási szertartás vezet.

 

Egyszerűen azért, mert ennek a társaságnak múltja van. Hosszú múltja. Nem nagyon tudunk annyira összeveszni, hogy ne szóljunk egymáshoz. Jó, van néha pár anyázás, meg komolyabb beszólás, de csakis szeretetből. Most komolyan.

Hol nyaralt Kembe Sorel?

 

Az, aki nem érdekel minket, mindannyian leszarjuk magasról, hogy naponta felissza-e magát unicummal meg sörrel. Nyilván azért okoskodunk bele az életébe, mert érdekel minket, hogy mikorra dagad háromszorosára a mája. A többi kit izgat? Ezért nyaralunk idén is együtt 13-an.

 

Ahogy leszálltunk a reptéren, a csomagokra várva valami nagyon bitang női szempárba botlottam. Persze a gyakorlott férfiösztön azonnal végig nézi a kínálkozó alkalom fizikai lehetőségeit. Elképesztő menyecske viszi kisfiát épp pisilni, míg a gyermek apja valahol a futószalag mellett ácsorogva várja a bőröndöket.

 

De kit érdekel a férj, ha egy ilyen szende, ám igen sokat tapasztalt szempár pillog néha az ember tátott szája felé. Szóval jó nő volt, na. Fogalmam sincs a nemzetiségéről, de ez tök lényegtelen.

Iszonyat jó lábak, alak, arc és értelemtől sugárzó tekintet.

 

Aztán ki tudja, hogy az első szó után mi igaz ebből, de így gyönyörű a mese. Szóval a menyecske vécéből vécébe dobálja a pillantásokat, én meg kezdek kicsit zavarba jönni. Ott egy gyerek az oldalán. Nyilván nem Szűz Mária, az így joggal feltételezhető, hogy valahol ott a bakja is (nálunk ez a férjet, párt, szerelmet, szeretőt jelenti). Akkor miért is nézeget a csajszi balra-jobbra szendén? Meg én miért is nézegetem őt? Az én részemet tök értem, hisz az elsődleges nemi jelleg hímsoviniszta megnyilvánulása természetesen az orromnál fogva vezetett.

Kembe Sorel nyaralt

De a csaj miért nézeget?

 

Aztán meglátom a férjet. Olyan pali, aki a társkeresőkön mackósnak titulálja magát, de közben ennél sokkal több. Túlsúlyos, nem is kicsit. Egyre több topmárkát vélek felfedezni a pasason. Brutál óra, lovas póló, iszonyat cipő stb. Nyilván a ruha teszi az embert, hogy próbáljak vicces lenni.

 

Ezekből milyen kép jön le? Egy unatkozó betyár nő, a teliszart zokni kőgazdag férje mellől valamiért kacsingat. Csak én vagyok ennyire prűd? Na jó prűd nem, csak furcsán látó. Vagy irígy? Fogalmam sincs, mi volt ez.

 

Az azonban tényleg jó kérdés, hogy kinek miért veszi be a gyomra a hasonló jeleneteket. Saját részemről tisztában vagyok a válasszal. A nő háááát ok, tisztában van a válasszal. De a fickóval mi van? Milyen önbecsülés van a háttérben? Azt senki sem gondolja komolyan, hogy nincs tisztában a tekintetek dobálásával nejileg. Tuti tudja. De akkor mi van? Minek a gyerek? Minek a bármi?

 

Lehet, hogy túl klasszikusan gondolkodom e téren, de jól esne egy válasz.

 

A barátaimról nyilván nem közlök képet, de azért a nyaralás is tök jó volt. Szép agymenés volt már ez megint mi? Ne keressétek a logikai kapcsolatot, én sem értem feltétlenül.

 

Latest Posts

40 Plusszos karácsony

Egész évben azon dolgozunk, hogy olyan tanácsokat adjunk nektek, amelyek segítenek eligazodni a munka világában, a párkapcsolatok néha zűrzavaros érzelmi hálójában,...

Életből épített festészet

Molnár Sándor Festőjóga című kiállításáról A nyáron elhunyt Munkácsy - díjas festőművész, Molnár Sándor alkotásaiból nyílt kiállítás szeptember...

A karácsony margójára

Sokszor megbotránkoznak, amikor azt mondom, jobban szeretem az állatokat, mint az embereket. Először is miért kéne szeretnem...

Élet-építők – tenni, vagy nem tenni…ez itt a kérdés

Az áldozatok még SOSEM tartottak össze semmit. Csak rántották magukkal a többieket