Rendszeres sporttól, de más okból is kialakulhat gerincfájdalom, mely mögött időnként csigolyaív szakadás áll.
A csigolyaív szakadása sportolóknál és hétköznapi terhelésnek kitett embereken egyaránt jelentkezhet.
A folytonosság megszakadás (spondylolysis) kétoldali esetben a felső érintett csigolya előrecsúszásával (spondylolisthesis) jár.
Sérülés ez, vagy állapot?
A válasz a kiváltó okok szerinti beosztásban rejlik: 1. Fejlődési rendellenesség: ebben az esetben az ágyéki, keresztcsonti gerinc összetett fejletlensége akadályozza meg a normális csontosodást, azaz a fejlődés során nem alakul ki a teljes ív. 2. Elvékonyodó típus: ez a leggyakoribb, ilyenkor tulajdonképpen úgynevezett fáradásos törésről beszélünk. Az ív teljes ugyan, de a szokásosnál vékonyabb, a „sérülés” kialakulásában pedig nagy szerepe van a fizikai túlterhelésnek. Gyakori olyan sportolóknál, akiknél rendszeres az ágyéki gerinc extrém fokú hajlítása-nyújtása, például gátfutóknál, súlyemelőknél. 3. Kopás következménye: itt az elkopott, elhasználódott gerinc sérülékenysége a kiváltó ok. 4. Ténylegesen baleseti eredetű ívszakadás: ha csigolya egyéb részén bekövetkező törés okozza az elcsúszást. 5. Gyulladás, daganat, csontritkulás is vezethet az ív meggyengüléséhez.
Látható, hogy az általában sérülésnek gondolt csigolyaív szakadás inkább egy gyengébb csontrész túlterhelésétől alakul ki.
Miről ismerhető fel a gerincbetegség?
Jellemző tüneteiről: derékfájás, ami nyugalmi helyzetben is jelentkezhet és mozgásra fokozódik. Idegrendszeri szövődmények (zsibbadás, érzészavar), melyek csak súlyos esetekben fordulnak elő. A gerinc érintett szakasza természetesen nyomásra érzékeny. Speciális röntgenfelvételekkel az ívszakadás és a csigolyaelcsúszás jól ábrázolható.
A kezelés az elváltozás mértékétől függ
Panaszmentes, nem romló, enyhe ívszakadás, vagy csigolyaelcsúszás komolyabb kezelést nem igényel, de természetesen minden esetben rendszeres ellenőrzés szükséges.
A panaszok jelentkezésekor elsőként a nem műtéti kezelést választjuk: Átmeneti kímélet, gyulladáscsökkentők és izomlazítók adása, hátizom erősítő gyakorlatok és fizikoterápia legtöbbször meghozzák a kívánt eredményt.
Ha a fájdalom mégsem szűnik, vagy a röntgenkép rosszabbodást mutat, műtéti kezelés szükséges. Kisfokú elcsúszásnál ívcsavarozás végezhető, komolyabb esetben az érintett csigolyák – csontos összeforrást eredményező – egymáshoz rögzítését kell végezni, ami belső fémrögzítéssel kiegészítve történik.
A stabilizálás megszünteti a panaszokat, sportoló esetében akár a pályafutás is folytatható, természetesen csak a speciális utókezelést követően.
