Végtelenül elszomorított az a sok reakció, amit a közösségi médiában olvastam a labdarúgó világbajnoki döntő után.
Végtelenül undorítónak tartom azt, amikor egyes emberek azért tartják magukat felsőbbrendűnek másoknál, mert fehér a bőrük.
Mindegy, hogy kinek milyen élménye, tapasztalata van egy-két vagy tizenkét akármilyen bőrű emberrel. Én sem az egész magyar népet utáltam meg, amikor a kilencvenes évek elején naponta kellett skinhead hordákkal verekednem.
Az a rengeteg mocskolódás, ami a francia győzelem kapcsán érte a francia válogatott játékosait magyar kommentelőktől, olyan szintű mélységbe taszította egyébként sem nagyfokú humanizmusomat, hogy azt nehéz szavakkal jellemezni.
Mégis mi az anyját gondol az az ember, aki fasisztoid kommenteket nyom azért, mert valaki fekete? Egy sportoló fekete. Hova tartunk már megint? Meg minek?
Szeretném megkérdezni ilyenkor ezeket az embereket, hogy amikor például Carlos Perez a magyar férfi kézilabda válogatott oszlopos és meghatározó tagjaként ontotta a gólokat, akkor niggereztek-e ezek a mélymagyarok?
Vagy, amikor Navarette “Pepe” József 1996-ban az atlantai Olimpián ezüstérmet szerzett csapatban Köves Csaba és Szabó Bence oldalán, akkor repkedtek-e a niggerek az éterben, meg a migráns gyilkosos dumák?
Vagy, amikor a nyilván ősmagyar Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang Burján Csabával, és Knoch Viktorral az oldalukon először nyertek téli olimpián magyar sportolóként, akkor migránsozott-e az egyáltalán nem nagyra becsült kedves kommentelők hada?
Fotó: facebook
Gratulálok a francia sportolóknak a győzelemhez, és egyben emelem a kalapomat a horvát sportolók előtt is, akik a küzdésből leckét adtak a világnak!!!
