Minden évben elhatározom, hogy időben elkezdem szervezni a nyaralást, oszt mindig az utolsó utáni pillanatban sikerül valamit intézni.
Nem mintha olyan bonyolult lenne egy utat befizetni egy utazási irodában. Inkább az van, hogy bárhova nézek, a nyári időszakban nagyjából mindegyik iroda ugyanazokat a desztinációkat ajánlja.
Mintha egyszer csak beszűkülne a világ. Mintha nyáron kevesebb ország lenne a Földön.
Jó, nyilván értem én a tömegturizmus periodicitását. Télen meg majd jön Thaiföld meg Kambodzsa és Vietnam.
Hozzá kell tennem, egyszer majd Ázsiába mindenképp el szeretnék menni. Sosem voltam.
Ami azonban feltűnk -valaki cáfoljon meg, ha valótlant állítanék-, hogy afrikai turisztikai célpontok terén nincs olyan nagy mozgás a téli és a nyári turisztikai kínálat között. Kenya, Tanzánia, Dél-Afrika, Zanzibár. A teljesség igénye nélkül. Magyarázható ez talán azzal is, hogy nincs sok országban kiépítve az az infrastruktúra, ami a turisták tömeges fogadásához szükséges lenne. Ok.
De mi van azokkal az egyéni utasokkal, akik pont az olyan desztinációkra kíváncsiak, mint Algéria, Ghána vagy Szenegál. Algériába nem is olyan régen még valami elképesztő olcsón el lehetett jutni Bécsből vagy Budapestről, nem is emlékszem.
Tényleg egy algíri repjegy nem volt több, mint ötvenezer forint és lehet, hogy sokat mondtam. Kell egy kis kalandvágy egy algériai hosszú hétvégéhez igaz, de megéri. Nem nagyon látom a kínálatokban Szenegált sem, pedig zseniális hely.
Ha jól emlékszem 3 éve, május környékén jártam Szenegál fővárosában, Dakarban. A sztori nem mindennapi. Egy nagyon régi ismerősöm (kollégám) egyszer csak fél évvel korábban belém botlott karácsonyi ajándék vásárlás közben. Vagy én botlottam belé. Fogalmam sincs már. Fodor Zoli a srác neve és egy nagyon profi tánctársulatot hozott össze az évek alatt, amíg nem találkoztunk.
Szóval mondja, hogy kicsit izgul, mert a társulata kapott egy meghívást egy szenegáli táncművészeti fesztiválra. Ha jól emlékszem ez volt a Kaay Fecc (ejtsd: káj feccs). Kérdem tőle, mitől félsz. Mondja, hogy fekete Afrikában még nem járt a társulat, így de jó lenne, ha lenne kint velük egy olyan ember, aki beszél franciául. Az ott a hivatalos nyelv. Már éreztem is az afrikai forróságot az arcomon, amikor kinyílik a repülőgép ajtaja. Széles vigyorral közöltem, hogy beszélek franciául.
Májusban együtt érkeztünk meg a Léopold Sédar Senghor nemzetközi repülőtérre Dakarba. Azt vettem észre a csapaton, amit magamon, amikor felnőtt fejjel először utaztam Kongóba a szüleimmel. A balettancos menyecskék kerek, csodálkozó tekintettel fogadtak be minden byte-nyi adatot. Először jártak Afrikában. Előttem van a lányok arca akkor is, amikor utaztunk haza Dakarból. Tudjátok, mint mikor egy balatoni nyaraláson szerelmes lesz az emberfia vagy lánya, és másnap haza kell menni. Na ilyen tekintetük volt az Inversedance társulat táncosainak.
Nekem meg akkor kerekedett el a szemem, amikor egyszer csak szembe jött velem a fesztiválon egy másik régi ismerősöm Szilasi ldikó. Még a Magyar-Afrika társaság kapcsán ismerkedtünk meg, kb. 1687-ben
