Mányik Richárd Csepelen járt villamossági szakközépbe és gyermekkori álma volt, hogy autóversenyző lehessen. Tizenhét évesen Trabant balesetet szenvedett, 1995 óta kerekesszékben ül.
És tánccsoportba jár. Többszörös Paragility bajnok. Többedmagával megalapította a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesületet. Kutyákat nevel, képez, vizsgáztat. Férj, édesapa és készséges beszélgetőpartner.
Alapjáraton mi a végzettséged?
Közlekedés gépész vagyok, jelentsen ez bármit.
Nem dolgoztál ezek szerint a szakmában?
Nem. Itt jártam Csepelen autó villamossági szakközépbe. Jött a baleset, amiatt csak estin tudtam folytatni. Mivel estin fejeztem be, közlekedés gépész lett a végzettségem, nem pedig autó villamossági.
Hogy lett ebből Neo? Azon túl, hogy érintett vagy.
Nem annyira adja magát.
Megtörtént a balesetem 89-ben. Odahaza a kis falumban öcsémék javasolták, hogy menjünk ki sétálni. Teljesen az volt bennem, hogy engem akarnak megsétáltatni, hogy „mozdulj ki otthonról, ne zárkózz be!” És minél jobban mondják, annál rosszabbul érzed magad. Séta közben összetalálkoztunk egy barátom anyukájával, aki azt mondta, hogy „de kár érted, mi lehetett volna belőled!” Tizenhét évesen. És hiába nézel rá, hogy basszus, de nekem ezután is kell valakinek lennem. Őt is megértettem, csak őszinte volt, nem hibáztattam soha érte. Viszont ez bennem maradt sokáig.
Később Németországban voltam rehabilitáción, és ott láttam, hogy van segítőkutya mozgássérültek, meg kerekesszékesek mellett. Ó, akkor nem csak a vakoknak van! Amikor hazajöttem, az volt az első, hogy ilyet kerestem. Nem találtam. A Mozgássérültek Országos Szövetségével vettem fel a kapcsolatot, nem tudtak róla.
Akkor alakult Magyarországon a Kutyával az emberért alapítvány, akik pont ilyen segítőkutya kiképzést akarták csinálni. Én voltam az első, hogy itt vagyok, helló! Még kutya se volt, de én már ott voltam. Nekem lett Magyarországon először vizsgázott mozgássérült segítőkutyám, utána kezdtem dolgozni. Ha érdeklődtek a mozgássérültek a kiképzésről, mondtam, hogy gyertek gyerekek, ez marha jó! Több évig nagyon nem jöttek. Ezt személyes kudarcnak éreztem.
Mi lehetett a gátlás bennük?
Kérdezték, hogy mit tud segíteni egy kutya? Akkor nagyon csak a fizikai segítségre koncentráltunk. Hát fölkapcsolja neked a lámpát, fölveszi a távirányítót, behozza a pulcsit, takarót. A kerekesszékes srác nézett rám: de figyelj, ha a kutya elveszi azt a kis aktivitást is, amit muszáj megcsinálnom, én el fogok hízni és otthon fogok maradni. Annyira logikus volt és annyira tudtam, hogy valami baj van vele, csak azt nem, hogy mi.
Két év múlva ültem a kutyaiskolánál a hóban, vártam egy másik mozgássérültet és néztem a kutyámat, ahogy rohangál. Mit keresek én itt kint a hidegben? Akkor jöttem rá, hogy oké, a kutya azt a napi rendszeres kis fizikai aktivitást elveszi, de én nem lennék ilyen őrült, hogy kijönnék télen hóban, ha ő nincs. Jól érezte ott magát, én meg mentem utána. És dobálom azt a nyamvadt labdát, átfázok, de összességében sokkal többet megyek így a kutya révén.
Így kezdtem el sportolni is. Mondták, hogy ha az agilityt tanulod, egyetlen versenyre menjél Magyarországon, Gyulára. Akkor tartották ott a Nemzetközi Keverékkutya világbajnokságot. Látott a szervező, kérdezte, hogy mi lenne, ha a mozgássérültek közt is rendeznénk ilyet? Hát, mondom, én erről nem gondolkoztam nagyon, én csak kutyázni akarok. De azóta minden évben megrendezik mozgássérülteknek is, ez a Paragility Világkupa (PAWC).
Tudtam, hogy valamit értelmesen akarok csinálni, hát a kutyával kezdtem foglalkozni. Hagytam magam sodortatni vele. Na, így lett a Neo is. 2011-ben alapítottuk és kezdetben csak arra gondoltunk, hogy a saját kutyáinkat levizsgáztatjuk.
Milyen sérülteket segítő kutyák vannak?
Az alap, amit mindenki ismer, a vakvezető kutya. És úgy gondolják általában, hogy ez ennyi. Nem régi sztori: bementem egy bevásárlóközpontba, jött a biztonsági őr, hogy elnézést, maga vak? Mondom, nem, kerekesszékes vagyok. Azt látom. Mondom, én meg tudom. De miért van kutyája?
Hazánkban vakvezető kutyából van talán százötven levizsgáztatva, hallássérült segítőből kilenc, mozgássérült segítőből huszonkettő. Létezik még személyi segítő kutya, ez egy gyűjtő kategória, a rohamjelző kutya. Arra, ha valakinek klausztrofóbiája, pánikrohamai vannak, autista vagy spektrumzavara van. És van a hatodik, a terápiás kutya. Az egy kicsit különbözik a többitől, mert terápiás kutyát általában családi kutyából nevelnek. Vizsgák után járhatnak foglalkozásokra a kutya, a felvezetője, meg egy szakember.
A kutyaképzés mellett mi tartozik még a tevékenységi körötökbe?
Hát, ez nálunk nagyon nagy. Az alap profil a segítőkutya kiképzés, erre épül minden. Emellett szoktunk érzékenyítő tréningeket tartani, ez a másik nagy terület. Fontosnak tartjuk a segítőkutya bemutatókat, vannak kampányaink. Mesekönyvet írt az egyikünk a segítőkutyák világáról, van terápiás szakkönyvünk, illetve most csinálunk egy társasjátékot is. Nagyon szerteágazó, de egy a vonala, a tudatformálás: vannak, akik sérülten élnek és így is lehet élni.
Általában az derül ki, hogy hazánkban kevés az információ és a találkozási pont. Nem azt kell elfogadni, hogy jó vagy rossz, hanem, hogy van ilyen. Én mindig azt mondom az érzékenyítéseken is, hogy gyerekek, figyeljetek. Itt vagyunk sérültek, van közöttünk zseni, van közöttünk nagyon buta, van közöttünk nagyon becsületes és van, aki hazudik. Nem kell se pozitív irányba, se negatív irányba gondolkozni. Csak, hogy vagyunk, és kész.
Egy érzékenyítési folyamatot bemutatsz nekünk?
A tematikát negyvenöt percre, egy tanórára dolgoztuk ki. Általában három négy asztal van, mozgássérült, hallássérült, látássérült illetve egy terápiás vagy autista. Tíz percenként váltogatunk. Csoporttal szeretünk dolgozni, mert azok már ismerik egymást, mernek kérdezősködni, de lehet még őket mozgatni.
Az én asztalomnál kis kártyákon fényképeket mutogatok. Van ejtőernyőzéstől kezdve minden, és kérdezem, hogy így kerekesszékből szerintetek mit tudok ezekből megcsinálni? A végén kategorizáljuk: ezt lehet, ezt nem lehet, ezt talán. Felfordítjuk, és minden kártyának a hátulján ott van, hogy lehet csinálni.
Van a hallássérült rész, ott megmutatják, hogy szájról, hogyan olvasol. Az autizmusnál általában egy autista segítőkutyával rendelkező anyuka van, elmondja, hogy a gyerekének hogy segít és ő is játszik. Rövid és pörgős élményeket akarunk adni a gyerekeknek.
Amikor meghívnak, felmerül a kérdés, hogy az iskola akadálymentesített-e? Én utálom a legjobban, amikor fölcincálnak a lépcsőre, de van egy éves kvótánk az ilyen meghívásokra is. Megyünk, mert ott van a legnagyobb szükség ránk.
Nagyon látszik országonként, területenként az eltérés. És ami még nagyon érdekes: a pedagógus személyisége, hozzáállása szokta meghatározni, hogy milyen a csoport Egy aktív pedagógus látszik a csoporton is.
A képzésre kerülő kutyákat mi alapján választjátok ki?
Teszteljük a kiskutyákat három naposan, amikor még az anyjukkal annak. Nem hallanak, nem látnak, a velük született kis ösztönök mozognak bennük. Aztán van a hat hetes teszt, amikor azért már valamennyit szocializálódtak. Már hallanak, tudnak menni, tudnak ordítani. Más – más feladat elé állítjuk őket és a kettőnek az eredőjéből következtetünk. Egy vakvezető magabiztos kutya kell legyen, a cukorszint jelző kis érzékeny, egy mozgássérült segítő inkább a kettő között.
Van olyan fajta, amelyik jobban alkalmas?
Sokáig tudnánk beszélni, vitatkozni is szakemberekkel. Amit én jobban preferálok, az az uszkár. Megmondom, miért. Például egy gyermeknek adok egy segítőkutyát, és mint külföldön általános, mondjuk labradort vagy golden retrievert. A jogszabály kimondja, hogy a te gyereked beviheti a kutyáját oviba, iskolába. És van az osztályban egy szőrallergiás kissrác. Hiába van jogod bevinni, etikailag mégse jó, abból problémák lesznek. Ezért mondom, hogy legyen egy óriás uszkár, mert annak nem hullik a szőre.
Mennyiben kell máshogy viselkedni egy kiképzett segítőkutyával?
Az alapszabály, hogy kérdezd meg! Nagyon átment az emberek tudatába, hogy a vakvezető segítőkutyát nem szabad megsimogatni. Szerintem átestünk a ló túloldalára. Egy autista segítőkutya pont, hogy szociális kapocs.
A másik szabály, hogy ne engedd rá a kutyádat! Hogy ó, segítőkutya, akkor barátságos. Valójában nem kell, hogy idegen kutyákkal barátságos legyen. Nem lehet agresszív az igaz, de ettől még nem ő a játszópajtása mindenkinek. Ez nagyobb gond szokott lenni.
Meddig képeztek egy kutyát?
Kutyát és embert kell képezni. Ez már nehezebb. Mondjunk egy másfél évet, az egy intenzív képzés. Általában úgy indul, hogy a jelentkező jön, szeretne kutyát. Megbeszéljük, mi az igény, mit tudunk mi nyújtani? Ha ez megvan, akkor találunk egy kutyát valahonnan. Általában keresni kell, és az jó fél év, valamikor másfél.
A kutya kiválasztása ennyire nehéz feladat?
Nehéz. Nem minden alomnál tudsz szűrni, vannak fajta meghatározások, illetve a tenyészeteket nézzük. Szeretjük, ha előre ismerjük anyukát, apukát, vagy a tenyésztőt legalább. Mert iszonyú nagy energiák mennek el a képzésre.
Vizsgáztatunk például egy kutyát, a költsége kétszázezer forintnál kezdődött. Allergiás mindenre, évente most százezer a kezelése. Ez iszonyú nagy pénz, hogy a kiválasztásnál egy olyan kutyát adj, ami talán jó lesz. De nem csak ezért nehéz.
Gondolj bele, felnevelek egy kutyát egy gazdának, nagyon összeszoknak. Nem mondhatom, amikor már másfél éves a kutya, hogy bocs, ez nem jött össze.
Lehetne, hogy több kutyát képzünk, és a több kutyából egy majd csak jó lesz neked, és azt adom oda. Ez nagyon sok anyagi forrást igényel egy szervezettől, ami nekünk nincs.
Meg gondolom, kapacitásotok se.
Az meg a másik. Hogy hány nevelőszülőnk van, mennyit tudunk hadra fogni. Összetett. De leginkább egy motivált gazda kell. Maga a képzés is több éves folyamat, és aki komolyan gondolja, az ott lesz benne.
Milyen feladatok elé állítják a kutyákat a vizsgán?
Nem olyan, mint egy munkavizsgánál, hogy mennyire szabályosan van mellettem, hanem hogy én, mint sérült, mennyire tudom az egész helyzetet és a kutyát kezelni. Van egy közlekedésbiztonsági rész, amikor autóból kiszállás, beszállás van, aztán nézzük, hogyan viselkedik a kutya idegenekkel, bevásárlóközpontban, liftben.
Van közlekedés az étteremnél és élelemkontroll: földre esett a kaja. Utána speciális feladatok jönnek. Egy mozgássérültnél ajtónyitás, villanykapcsolás, tárgykiválasztás, pénzérme felvételtől minden. Kivisszük a kutyát, vezényszóra tud pisilni, nem tud pisilni. Szabadon engedjük, idegen kutya jön, visszahívjuk. Mindegyik segítőkutya típusnak megvan a saját vizsgablokkja.
Hogy lehet segíteni titeket?
Például a terápiás munkánál, felkészülésnél, mert a temperamentum feladathoz hat ember mindig kell, mert szükséges zavaró körülményt biztosítani. Hat önkéntest megtalálni és összeszervezni a vizsgázókkal, vizsgabiztosokkal, helyszínnel nagyon nehéz.
Szeretnénk felméréseket, kutatásokat végezni, és felvilágosító kampányokat. Hogy a múzeumoknál, a helyi szervezeteknél, utazási társaságoknál tudjanak rólunk. Például képzeld el, hogy bemenne egy szülő egy autizmussal érintett gyermekkel és segítőkutyával valahova. Az autista gyermek pont nem arról híres, hogyha az a folyamat megakadt, hogy ide bemegyünk, akkor a biztonsági őrrel te nyugodtan megbeszélheted, hogy de, neked ide jogod van bejönni kutyával.
Te tudod milyen volt kutya nélkül, és tudod, milyen kutyával. Miben más?
Úgy mondom, hogy kutya nélkül szabadabb. De ezt úgy értve, hogy a legnagyobb szabadsággal a csöves rendelkezik. A kutya biztos, hogy kötöttséget jelent. Viszont nem biztos, hogy rossz kötöttséget.
Régebben csináltunk egy kísérletet. Bevásárlóközpontban kutya nélkül meg kellett kérdezni az embereket, hogy mennyi az idő, merre van ez meg az? Volt, aki elment mellettem, vagy annyira zavarba jött, hogy nem nézett a szemembe, úgy válaszolt. Amikor a kutyával csináltuk ugyanezt, ott megjelent a normális hozzáállás. Sokkal könnyebben merik megkérdezni azt is, hogy mi történt veled, vagy mi a problémád?
Én alapvetően nem vagyok nyitott személyiségű, és hogyha a velem szemben lévő zavarban van, akkor én is zavarban leszek. Ez egy negatív spirál. Kutya révén az emberek könnyebben jönnek kérdezősködni. Ez pozitív spirál.
A kutya erre jó. Gátlástalanul ismerkedik és bevonzza az embereket. Illetve láthatóvá teszi a sérültséget: rá van írva, hogy hallássérült segítő kutya, autista segítő kutya. Velem, mint kerekesszékessel, azt kapsz, amit látsz. Nagyon nincs mit rejtegetni. De a többi sérültnél nagyon fontos ezt előre jelezni.
Én mindig azt mondom, hogy a kutya problémás, macerás, el kell látnod, hullajtja a szőrét, beviszi a koszt a lakásba, be fog pisilni, szétharapja, megrágja a dolgaid, küzdened kell érte, hogy bejuthasson közintézményekbe, mert néha nem engedik be. Küzdelmes. És ugyanez az előnye.
