Bárkivel, bárhol előfordulhat, hogy megroppan a bokája, és rossz esetben a baleseti sebészeten derül ki a külső bokaszalag szakadása.
Nem kérdés, hogy a boka rándulása és a külboka szalag szakadása igen gyakori sérülés, sportolók és átlagemberek egyaránt elszenvedhetik.
A szakadás a boka hirtelen befelé csavarodásakor jön létre
A külső szalagrendszer három részből áll (ligamentum talofibulare anterius, ligamentum talofibulare posterius, ligamentum calcaneofibulare), ezek közül az elülső szalag (talofibulare anterius) a legsérülékenyebb. Súlyosabb a sérülés, ha a calcaneofibularis szalag is szakad, ritka esetben pedig mindhárom károsodik. A tünetek: fájdalom, duzzanat, bevérzés a külbokatájon, terhelési képtelenség.
A pontos diagnózishoz stabilitási teszteket végzünk
Emellett hagyományos és úgynevezett tartott (szintén az esetleges instabilitást igazoló) röntgenfelvétel szükséges. Régebben a szakadást az ízületbe adott röntgen kontrasztanyaggal is bizonyították: ép szalagrendszernél az anyag az ízületi tokon belül marad, szakadásnál „kifolyik” a környező szövetek közé.
A kezelés a sérülés mértékétől függ
A friss szalagszakadást három csoportba osztjuk:
1. Enyhe duzzanat, pontszerű nyomásérzékenység, minimális funkciócsökkenés, eltérés nélküli röntgen és stabilitási tesztek. Ilyenkor rugalmas pólyázás, hűtés, nem szteroid gyulladáscsökkentők adása, fizioterápia javasolt. A sérült bokarögzítőben mindvégig járhat, 1-2 hét alatt újra sportolhat.
2. Mérsékelt instabilitás, ízületi vérömleny, kiterjedt érzékenység és duzzanat. A beteg terhelni tudja végtagját, de sántítva jár. Ilyenkor a stabilitási tesztek egy része már eltérést mutat. Ebben az esetben egy hét tehermentesítés szükséges. A kímélet után fokozatos terhelés kezdhető bokarögzítőben, egyidejűleg komplex rehabilitáció kezdődik, mindez együttesen 3-6 hétig tart.
3. A legsúlyosabb esetben kifejezett ízületi vérömleny alakul ki, jellemző a terhelésképtelenség, valamennyi stabilitási teszt és tartott felvétel pozitív. Bár ebben a helyzetben is választható a konzervatív kezelés, de elsősorban műtét jön szóba, főleg akkor, ha a tartott röntgenen az ugrócsont kóros billenése a 20 fokot meghaladja. Ha megtörtént a szalagvarrat, 4-6 hét rögzítés szükséges (gipszben, vagy külső rögzítőben). Az utókezelések itt is óriási jelentősége van, sportolóknál a sportoláshoz való visszatérés 2-3 hónap elteltével lehetséges.
