Ötven felett lehetetlen elhelyezkedni? Ennyi idősen már késő új szakmát tanulni? Hosszú munkanélküliség után esélytelen visszatérni a dolgos hétköznapokba? Megcáfoljuk a közbeszédben vírusként terjedő mítoszokat!
Mítosz: „A munkáltatók nem vesznek fel 50 feletti álláskeresőket”
Biztos előfordul olyan szituáció, amelyben az életkor nagy súllyal esik latba, de általánosságban mindig a teljesítmény és a képességek számítanak. A munkáltatók nem fiatal vagy idős alkalmazottakban gondolkodnak, hanem olyanokban, akik a lehető legjobban el tudják végezni az adott feladatot. Az idősebb munkavállalóknak is megvannak az erősségei: tapasztaltak, ebből kifolyólag jobbak a vezetői készségeik, jó a munkamoráljuk, lojálisak, van kapcsolatrendszerük. De a számok sem hazudnak: a KSH legfrissebb statisztikái szerint a 25–54 éves korosztályban 5,5 százalék a munkanélküliségi ráta, az 55–64 éves korosztályban pedig 5,6 százalék. Szinte ugyanannyi.
Mítosz: „Már túl késő új szakmát tanulni”
Sosem késő, sőt vannak helyzetek, amikor kifejezetten hasznos. A világ és a technológia fejlődik, rohan előre az idővel, és nem néz vissza. Ennek következményeképpen bizonyos szakmák kihalnak, de aki pont egy ilyenben töltött el több évtizedet, annak sem kell kétségbeesnie. Tavaly október óta például a második szakképesítés megszerzése is ingyenessé vált. Azelőtt csak egy OKJ-s tanfolyam volt államilag finanszírozott, de már kettőt is el lehet így végezni. Ez jó lehetőség azoknak, akik szeretnék átképezni magukat. Az ezzel kapcsolatos pontos részletekről itt, a linken bővebb információkat is adunk.
Mítosz: „Sokáig munkanélküli voltam, és már nem tudok visszatérni a munkaerőpiacra”
A munkanélküliség állapota életkortól függetlenül nehéz mindenkinek. Ráadásul minél hosszabb ideig tart, annál könyörtelenebbül pusztítja az önbizalmat, és lök bele a depresszió sötét, feneketlen kútjába. Ebben a helyzetben azonban nincsen különbség idősebb és fiatalabb között: a gyógyító recept ugyanaz. Nem szabad elhagynia magát az embernek, a munka nélküli heteket, hónapokat pedig lehetőségként kell felfogni. Aki csak ül otthon, és önsajnálatba mumifikálja magát, annak nehezen fordul jobbra a sorsa. Aki viszont próbál fejlődni, tanulni, például még jobban megismerkedni a számítógépek világával, annak mindig lesz esélye a visszatérésre.
Az írás a HSA közreműködésével készült.
