Nemrégiben rájöttem a halhatatlanság titkára. Ez pedig túlélni a reményt, mivel a mondás szerint „A remény hal meg utoljára”. Jelentem, én már többszörösen túléltem.
De hogy függ ez össze az élet-építőkkel? Egyszerűen. Az élet maga a reménység. Amikor megszületünk, egyfajta „öntudatlan” állapotban jövünk a Világra. Hiszen sem önmagunkról nem tudjuk emberi léptékkel, tehát társadalmasított formában, hogy kik vagyunk? Sem a világról nem tudjuk, mi az valójában? Lassan, napról-napra, fokozatosan ismerkedünk meg a bennünket körülvevő környezettel. Legyen az emberi környezet, vagy a természet, ami körülvesz bennünket. Eleinte igen szűk körben mozgunk, ám ahogy a fizikai és értelmi terünk tágul, úgy eszmélünk rá összefüggésekre, alakítunk ki élet-kapcsolatokat.
Ebben a folyamatban, bár minden ember keresztülmegy ezen a tapasztalati „alagúton”, mégis oly nagyok a különbségek.
Eleinte csak azt érzékeljük, hogy érkezik-e kellő mennyiségű táplálék, szeretet, ölelés, jó szó? Milyen a kiságy, amiben időnk nagy részét töltjük. Kedves-e velünk az a „valaki” aki az általunk még nem érzékelt idő és tér ritmusában törődik? Egyszerűen csak történnek velünk a dolgok. Ez az az időszak, amikor még számunkra öntudatlan élet-építés történik. Amibe lássuk be, vajmi kevés valós beleszólásunk lehet. Igaz, az ösztönök nagyban segítenek ilyenkor bennünket. Kellő hangvételű sírással, a figyelmesebb környezetbe születők, elég jó aránnyal képesek elemi szükségleteik kielégítésére felhívni a figyelmet. Egyes kutatások szerint egyébként, ezt az első „működési mechanizmust” egész életünkre megtartjuk. Illetve öntudatlanul is alkalmazzuk a későbbiekben is. Talán ezen is múlhat, hogy valaki milyen felnőtté válik utóbb? Na jó, azért a szocializációs esélyek ezt valamennyire módosíthatják, de tartok tőle, hogy lehet igazság abban, hogy ki válik „mimóza lelkűvé”, és kiből lesz „energia cápa”?
Tehát az élet épül. Fizikai szempontból már a fogantatás pillanatától, aztán megszületés után már erős motiváltsággal ötvözve, a fizikai mellé egy lelki-érzelmi-tudás hármasság is csatlakozik.
Valójában hasonlíthat azokhoz a hatalmas komplexumokhoz, ahol több szinten, számos dolog egyszerre történik. A produktuma pedig, maga az emberi élet, az egyén, a szubjektum létrehozása, amely kimondhatóan meghatározó eleme a Galaxisunknak. Élet-építők az Élet Galaxisában.
Talán egy modern sci-fi címe is lehetne, ámbátor a mai kor tendenciáit nézvést, inkább thriller kategóriába sorolhat alkotás-sorozat.
Ám az kétségtelen tény, hogy mindenki forgatókönyvében vannak a Dallas-ból jól ismert Jockey Ewing karakterű ismerőse, rokona, „boldog őse”. És persze vannak Samantha Ewningek is szép számmal.
Talán ezért is szeretnek annyira filmeket és sorozatokat nézni oly sokan. Mert azonosulni lehet olyan figurákkal, akiknek a sorsa kimondva, vagy kimondatlanul hasonlítanak. Akiknek a karakterei hajaznak a családtagok karaktereire, és gyakorta drukkolhatunk, hogy győzzön a jó, ezáltal legalább a filmvásznon, ha már az Élet nevű galaktikus konstrukcióban az Élet-rendezők nem is mindig írják happy and végűre az Élet-filmeket.
Ezért stílusában is inkább a metaforák mezején fogunk járni, ahogy ezt most a filmes analógiával is tesszük. Talán azért, hogy így egy kicsit megközelíthetőbb, és remények szerint szórakoztatóbb, emészthetőbb verzióban foglalkozhassunk az Élet-építés témájával.
Mert nagyon, de nagyon fontos témának érezzük az Élet-építést.
Testépítés. házépítés, karrierépítés, ezek jól ismert fogalmak.
És valljuk be, ha az Élet-építéssel csak töredék annyit foglalkoznának az emberek, amennyi időt az előbb felsoroltakra fordítanak, akkor garmadával lennének sokkal jobban megírt Élet-forgatókönyvek. Persze az sem mindegy, kik a producerek, és kiket kér fel a „tulajdonos” a szereplőválogatáson. Magyarországon még csak most van elterjedőben a casting fogalma. De bizony Hollywood csillagai már hozzászoktak, hogy villantani kell ahhoz, hogy a megdolgozott csúcsra jutás után, magasan ragyogjon az a Csillagság, és sokáig fényeskedjen a siker és hírnév égboltján.
Ehhez persze megfelelő producer is kell, aki bizony rá tudja venni a befektetőket (finanszírozókat, szponzorokat) arra, hogy támogassák az Élet-filmünket. És ez, ahogy a filmekben is, az Élet-filmek esetén sem mellékes szempont.
Hát kalandra fel kedves olvasó! Tartsanak velünk! Lássuk, hogyan lehet Élet-építővé válni.
