Ha megkérdeznénk egy gyereket, hogyan tekint a negyvenesekre, jó eséllyel azt felelné: „Mint nénikre és bácsikra.” Nem véletlen, hogy amikor valaki eléri a negyvenet, elgondolkodik azon, hogy őrá, a „nénire vagy a bácsira” mekkora szükség van még a munkaerőpiacon. Mi most leszámolunk az előítéletekkel, mert van karrier a negyvenen túl is! A HSA segítségével bemutatjuk, mit kell megfogadni ehhez.
1. Nem szabad az előítéletek fogságában élni!
Elterjedt sztereotípia, hogy negyven, de még inkább ötven felett igen nehéz helyzetbe kerül, aki elveszíti a munkáját. Mert a cégek elsősorban lendületes, fiatal, sikeréhes embereket keresnek… Egyvalamit azonban ezek az előítéletek számításon kívül hagynak: idősödik a társadalmunk. Egy tanulmány szerint 2030-ra minden harmadik ember 60 év feletti lesz. Ebből következik, hogy soha nem volt még akkora szükség az idősebb munkavállalói korosztályra, mint manapság.
2. Tudatosan kell szerkeszteni az önéletrajzot!
Ne úgy gondoljunk az önéletrajzra, mint amibe lépésről lépésre fel kell dolgozni a karrierünket. Ez inkább egy „reklámeszköz”, amivel érdekessé kell tennünk magunkat a cég szemében. Egy 40 év feletti munkavállalónak vélhetően már számos tapasztalata van, de nem kell mindet beleírni az önéletrajzba, mert egy hosszú listával csak azt hangsúlyozzuk, hogy már idősek vagyunk. Gyűjtsük ki azokat a szakmai tapasztalatokat, kompetenciákat, amelyek kifejezetten a megpályázott pozíció szempontjából fontosak, és ezeket szerkesszük a középpontba.
3. Két taktika a bérigény meghatározására
Egy pályakezdőnél sokkal egyértelműbb lehet a fizetési igény, ám annál, aki már hosszú éveket eltöltött a munkaerőpiacon, sok minden befolyásolhatja az összeget. Két taktikát célszerű választani. Ha van valamilyen háttér információnk arról, hogy az adott pozícióban milyen fizetést kínál a cég (mondjuk egy ismerősön keresztül), akkor ennek megfelelően érdemes megadni egy bérsávot. Ez ne legyen túl széles, legfeljebb 30–40 ezer forint legyen a különbség a tól–ig között. Ezáltal rugalmasabbnak tűnünk, mintha csak egy konkrét összeget írnánk. Ha nincs semmilyen információnk, a másik taktika az lehet, hogy beírjuk az előző fizetésünket, amivel jelezhetjük, mi a kiindulási pont. Az állásinterjún ennek kapcsán egyből rá lehet térni a korábban betöltött felelősségekre, ellátott feladatokra.
4. Merjünk nagyok lenni!
Sokszor az idősebb munkavállalók maguk is felelősek azért, amiért nem kapnak meg egy-egy állást. Mert az 1. pontban leírt sztereotípia miatt kishitűek, nem bíznak saját magukban, és ez messziről látszik rajtuk. Fontos, hogy az állásinterjún az életkorból adódó pozitívumokat hangsúlyozzuk. Például, hogy komoly munkatapasztalattal bírunk, a gyerekek már felnőttek, a karrier újra az önkifejezésünk részévé vált, az éveinknek köszönhetően széles kapcsolati tőkével rendelkezünk. És így tovább.
