Költők megénekelték, lélekbúvárok vizsgálták, biológusok kutatták, mégis titok, hogyan is ragad minket magával a szerelem? Bár a legkevésbé sem romantikus a szerelem élményét kémiára, anatómiára bontani, mégis úgy tűnik, hogy ez a két ember közti csodás élmény jórészt vegyi anyagok játéka. És talán több.
Ha a szerelem kémiáját nézzük, a különböző vegyületeknek, hormonoknak jut a döntő szerep. Az őrült szerelembe eséshez a tudósok szerint feniletilamin kell, ami egy agy által termelt ingerületátvivő anyag. Ez a „szerelmi szubsztancia” felelős a szerelmesek egymásra találását kísérő olyan külső jelekért, mint a pirulás, tenyérizzadás, szaporább szívdobogás, emelkedett lelkiállapot és boldogságérzet.
A vonzalom a kapcsolatok első idején működik
A gond csak az, hogy a szakemberek azt is megállapították, hogy a feniletilamin csupán a kapcsolatok első néhány évében működik. A teória szerint azért, mert az ősidőkben a férfi csak addig maradt a párjával, míg gyermeket nemzett neki, majd védelmet nyújtott addig, míg a gyermek önállóan helyt nem tudott állni a klán mindennapjaiban. Tapasztaltabb anyósjelöltek minden biológiai képzettség nélkül is tudhattak valamit régen, nem véletlenül siettették az elköteleződést jó esetben életfogytiglan megerősítő házasságkötést a szerelem kialakulása utáni egy-másfél évben.
A szeretet kémiája: boldogító hormonok
A hosszabb távú kapcsolatokhoz többek között a „hormonális ragasztónak” is nevezett oxitocin is kell, ami a kutatások szerint kedvet ébreszt a testi közelséghez, gyengédséghez. Ez termelődik a szülés folyamán is, és könnyíti meg az anya és a gyermek erős ragaszkodását egymáshoz. Az oxitocintermelés minden szorosabb összebújásnál beindul a szervezetünkben, és összeköt bennünket azokkal, akiket a legjobban szeretünk. Fokozza az érintésre való érzékenységünket, serkenti a simogatásra, ölelkezésre való vágyat nők és férfiak esetében egyaránt.
A szerelem lelki droghatását az endorfinok is támogatják. Boldognak és feldobottnak érezzük magunkat tőlük, csökkentik a fájdalomérzetet, eufórikus állapotba visznek – mint például az orgazmus. Nem véletlenül a „kötődés szubsztanciái”. Aki nélkülözi a testi partnert, nem kell lemondania az endorfinok teremtette lebegésről, mert az edzés, a fizikai erőkifejtés, a kirándulás, a masszázs, fürdőzés, a romantikus, vidám filmek nézegetése, a pozitív gondolatok, sőt a napfény, a csokoládé és a chilis ételek is emelik a szintjüket a testben.
Máshol van a gyönyörgomb, máshol a hűségkapcsoló?
Akik abban bíznak, hogy érzékiségük varázsa egy életre rabul ejti párjukat, azoknak nem jó hír, hogy tudósok kiderítették: a szexuális vonzalom által serkentett agyi részek teljesen mások, mint a szerelemé és a szereteté, vagyis lehetséges, hogy szexuálisan máshoz is vonzódjunk, mint akihez érzelmileg. Helen Fisher, a világ egyik vezető antropológusa kutatásai alapján azt állítja, hogy képesek vagyunk akár egyszerre három emberért is lobogni, egyért hűséges szeretettel, egyért forrón szerelmesen és egy másik iránt kimondottan csak szexuális vágyat érezve. Azért van egy kis egérút: mivel ezek a központok hatnak egymásra, a szexuális vágy idővel kialakíthat szerelmi vonzalmat, és természetesen a szerelmi vonzalom is kialakíthat szexuális vágyat.
Nők és férfiak szerelemre ébredésében vannak eltérések, a férfiakban általában hamarabb kialakul a szerelmi érzés, a nőknél később, de sokszor intenzívebb. A szerelem a nőknél elsősorban a jutalmazás, az érzelmek és a figyelem agyközpontjait aktiválja, míg a férfiaknál legjobban a látás és szexuális vágy központjait.
Azért nem mindenkinek tetszik az a gondolat, hogy az emberiség egyik legmegragadóbb érzelmi teljesítménye pusztán a test kémiájának műve.
Néhányan régi, életeken átívelő kapcsolatokban hisznek, és abban, hogy a nagy szerelmek az időben vándorló, folyton újjászülető lelkek találkozásaiból születnek. De bármennyire vonzó is egyeseknek a hír, hogy egy élet során akár 7-10 „nagy szerelmünk” is lehet, azért minden perzselés mellett voltaképpen a legtöbb nő és férfi egy hű, megértő, romantikus társra vágyik, akivel együtt élheti át a szerelem nagy kalandját és a hétköznapok megpróbáltatásait, akár a sírig.
- {NFRII3}
Öreg párok bizonyítják, mégis létezik az örök szerelem
Tapasztalat, hogy az idő múlásával lanyhul a szerelmi hév. Tudósok szerint a hormonok is közrehatnak, hogy az első töréspont a romantikus kezdetektől számított 13-15 hónap után várható, a második pedig három év múlva. Közismerten kritikus a hetedik esztendő is, és ha nem erősödik meg az egymás iránti szeretet, megbecsülés és hűség, tíz év múltán sok házasság érzelmileg kihűl.
Örök szerelem azonban állítólag létezik, ebben több más anyag mellett fontos szerepe van a dopaminnak is, ami nemcsak élénkítő, energizáló hatású, hanem kiderült róla, hogy még évtizedek múltán is össze tudja tartani a házasságot. Legalábbis a New York-i Stony Brook Egyetem kutatói szerint, akik öreg párok és friss szerelmesek agyát vizsgálták. A dopamintermelés alakulása azt mutatta, hogy a régi házasoknak körülbelül a tizede ugyanolyan vonzalmat érez férje, felesége iránt, mint szerelmük hajnalán. Így hát már csak abban kell reménykedni, hogy bent leszünk abban a tíz százalékban, és jó legyen a dopamintermelésünk.
Aki fokozni szeretné az érzelmeket, tirozinban gazdag élelemforrásokat etessen a partnerrel, ilyenek a mandula, avokádó, banán, tökmag, szezámmag. és a tejtermékek. Kiváló dopaminnövelő módszer, ha izgalommal és örömökkel stimuláljuk társunkat, vagyis itt a biokémiai magyarázat, miért tartja fenn a szerelmet a meglepetés utazás egy szép helyre, vagy a váratlanul adott ajándék, bonbon, ékszer, virág.
