Fejfájás bármilyen életkorban előfordulhat, igaz 40 éves kor felett az ízületek kopása és a tipikus munka testtartás miatt gyakoribb.
Több típusú fejfájás létezik és tudományosan igazolták, hogy az ideg-izom-csontváz rendszer is szerepet játszhat a kialakulásukban. Ez a probléma erőteljesen befolyásolja az életminőséget, minden korban előfordulhat és a munkaképtelenség egyik fő okát képezi.
A nyaki gerincből eredeztethető fejfájás:
A fejfájások 15-20 százalékában a nyaki gerinc a kiváltó ok. Ennek során általában egyoldali fájdalom jelentkezik a tarkótól a homlokig (migrénes fejfájás során például az oldaliság változhat és nagyrészt a fej elülső részén jellemző a fájdalom), a fájdalom a nyaki kisizmok területén kezdődik, majd húzódik előre a homlok, halánték felé.
Másodlagos tünetként jelentkezhet váll-, karfájdalom ill. kísérheti hányinger, hányás, fény és hangra való érzékenység, szédülés, nehezített nyelés, azonos oldali látászavar, bár ezek a tünetek ritkábban fordulnak elő és rövidebb ideig tartanak, mint a migrénes fejfájás során.
A nyaki gerincszakaszból kilépő idegek beidegzik a nyakszirt csont alatti kisizmokat, a felületes izmokat, kisízületeket és a porckorongokat. Az felső háti csigolyákhoz tartozó idegek pedig az arteria vertebralist, mely nagyban felelős a fejfájások kialakulásáért.
A rögzített testtartásból adódó fejfájás:
Minden olyan mozgás, testtartás, mely során a nyak helyzete tartósan „rögzített” pl.: ülő helyzetben előrehelyezett fejtartás, alvás hason fekve, festőknél hátrahajtott fej fokozhatja a panaszokat.
Az ízületi kopások okozta fejfájás:
Bármilyen életkorban előfordulhat, igaz 40 éves kor felett az ízületek kopása és a tipikus munka testtartás miatt gyakoribb. Régebbi, akár gyerekkori nyakprobléma szintén közrejátszhat a felnőttkori fejfájások kialakulásában.
A fejfájás kezelése lehet gyógyszeres, injekció, műtét és gyógytorna. Mint minden esetben, a fejfájást kiváltó okok megszüntetése a feladat. Minden tünet esetén forduljon szakorvoshoz.
