A fáradt, de túlfeszített állapot érzete sajnos tipikus jelenség lehet klimaxban.
Amikor az ösztrogénszinted ingadozik, a szervezeted stressztűrő képessége drasztikusan lecsökken. Ami eddig egy sima nap volt, az most egy idegrendszeri vészhelyzet lehet.
Ahhoz, hogy ne csak túléld ezt az átalakulást, hanem stabilizáld is magad, nem elég a mantra, a pozitív gondolkodás (részemről amúgy sem igazán hiszek az túltolt ön-agymosásban), vannak erre igazoltan hatékony és hasznos technikák, ezekhez érdemes inkább nyúlnod. Most ezekből hozok ízelítőt.
De előbb egy kis magyarázat, hogy megértsd a miértet is.
MI TÖRTÉNIK?
Az első és legfontosabb: felejtsd el a végtelen kardiót, ha eddig nem csináltad és/vagy elindultak a klimaxos tünetek és amúgy is zaklatottabbnak érzed magad. A (peri)menopauzában lévő testnek a hosszú, kimerítő futások és a HIIT edzések sokszor több kárt okoznak, mint hasznot, mert az egekbe lökik a kortizolszintet. A tartósan megnövekedett kortizolszint pedig ebben az életkorban a legnagyobb ellenséged lehet: falja az izmaidat és mélyíti a belső szorongást.
A magyarázat az, hogy a kortizol egy katabolikus (lebontó) hormon. Fő feladata, hogy stresszhelyzetben energiát (glükózt) biztosítson az agy és a szív számára. Ha nincs elég bevitt szénhidrát, vagy a stressz tartós, a kortizol az izomszövethez fordul és fokozza fehérjebontást, megakadályozza az új izomfehérjék beépülését, ráadásul a gyors összehúzódású izomrostokat támadja meg – tökéletes támadás, mert ezek felelnek az erőnlétért is.
MIT TEHETSZ?
1. Szóval, ha érintett vagy, válts inkább saját testsúlyos vagy súlyzós edzésre. A rezisztenciaedzés nemcsak a csontjaidat védi meg, hanem olyan hírvivő anyagokat, úgynevezett miokineket szabadít fel, amik közvetlenül javítják az agyad anyagcseréjét és a hangulatodat. A jóga és a pilates kipróbálását is jó megoldásnak gondolom, nyugtató hatásuk mellett segítenek az izmok fejlesztésében és nyújtásában is.
2. A reggeleidet ne a telefonod görgetésével kezdd, mert azzal azonnal dopamin-függőségbe és készenléti állapotba lököd az agyad. Menj ki a természetes fényre az ébredés utáni első 20 percben, a lakás legvilágosabb ablaka is megteszi jobb híján. Ezzel némiképp normalizálod a cirkadián ritmusodat: a retinádat érő fotonok állítják be a kortizol-görbédet és készítik elő az esti melatonin-termelést. Ha reggel elszúrod a fénybevitelt, este jóval nehezebben fogsz tudni kikapcsolni és az alvásod is megsínyli.
3. Tanulj meg nemet mondani a mindenhonnan rád omló információ-dömpingre. Kezdd kicsiben és fokozatosan növeld a social média és a céltalan görgetés nélkül töltött időt. A hétvégék tökéletesek a kezdéshez.
4. Mivel az agyadban csökken az ösztrogén által támogatott empátia-készség, a felesleges bájcsevegés és a mások drámáiban való részvétel most fizikailag is fájhat. Lépj egyfajta energiatakarékos üzemmódba. Ne érezz bűntudatot, ha több egyedüllétre van szükséged. Az idegrendszerednek szüksége van az ingerszegény környezetre, hogy fel tudja dolgozni azt a belső transzformációt, ami éppen zajlik benned.
5. Kezdj el komolyabb relaxációs gyakorlatokat végezni, de ne a tévé előtt. A passzív pihenés nem egyenlő az idegrendszeri regenerációval. Használj olyan technikákat, mint az NSDR vagy az irányított légzésgyakorlatok. Ezek közvetlenül a bolygóidegedre (nervus vagus) hatnak, ami az „üss vagy fuss” állapotból átkapcsolja a testedet a „pihenj és eméssz” üzemmódba. Ebben az életszakaszban ez az egyik legfontosabb dolog, amit tehetsz magadért. Érdemes kipróbálnod!
5. Figyeld a vércukorszintedet. Az inzulinérzékenység a hormonváltozással romlik, és a vércukor-ingadozás kb. olyan tüneteket produkál, mint egy pánikroham: szívdobogás, izzadás, megmagyarázhatatlan félelem. Ha stabilizálod a cukrodat fehérjével és jó zsírokkal, az agyi köd nagy része is elillanhat. A patikákban néhányezer forintért beszerezhetők az otthoni készülékek, megbízható értékeket mutatva.
Nem könnyű, tudom, gyakorlom, feketeöves klimaxos vagyok, szóval minden csak lehetséges út, segítség és irány, mazsolázz belőle, hátha valamelyik megtetszik és beragad.
