A téli szünetben gyermekeimmel (9, 7 és 4 évesek) ellátogattunk a Szépművészeti Múzeumba. Régóta szerettem volna megnézni a Cezanne-tól Malevicsig. Árkádiától az absztrakcióig című kiállítást és mivel szünidő, gondoltam egy kis kultúra nekik sem árt, jöjjenek ők is!
Eredeti tervünk annyiban egészült ki, hogy a két nagyfiú a múzeum falán felfedezte a II. Amenhotep és kora című tárlat plakátját, így felcsillant a szemük: „régészet, ez már minket is érdekel”!
Általánosságban elmondható, hogy a festmények nem villanyozzák fel a gyermekeimet. Kivételt képeznek a történelmi, historizáló festmények, melyek viszont elvarázsolják őket. A Nemzeti Galéria állandó kiállítása már több alkalommal is bizonyított, órákig képesek újabb és újabb kérdéseket feltenni, itt válik számukra igazán élővé a sok történelmi mese, monda, amiket hallanak.
A másik nagy kedvencünk a Nemzeti Múzeum A magyar föld népeinek története Kr. e. 400 000 – Kr. u. 804-ig címet viselő állandó kiállítása. A hatalmas leletanyag az őskortól a honfoglalásig tartó nem csekély időszakot öleli fel, minimum 2-3 óra… Itt legutóbbi december elején jártunk, péntek délután mindössze egy látogató lézengett a kiállító térben, így abszolút vírus biztos helynek is nevezhető.
Nem úgy a Szépművészeti Múzeum. Igaz, hogy a szünidő kellős közepére időzítettük a látogatást, de hosszas sorban állás volt a pénztárnál, majd mindkét kiállításon nagy tömeg. (Ez persze öröm is, hiszen azt jelenti, hogy a kultúra igenis sok embert vonz.)
Elsőként elidőztünk a Márvány Csarnok falára rögzített hatalmas digitális eszköznél, mely a múzeum gyűjteményéből sorakoztat fel fotókat. Ezekre rákattintva minden információ előbukkan a műtárgyról, játszva tanulnak a gyerekek, szuper ötlet!
A fáraó sírjának felfedezése – II. Amenhotep és kora című kiállításon (sajnos csak 2022. január 9-ig volt látogatható) meglepően sok kisgyermek volt. (Annak ellenére, hogy számos bizarr, talán még kicsit rémisztő lelet és fotó került kiállításra, a gyerekekben a kaland, a felfedezés öröme jelent meg, nyoma sem volt félelemnek.)
Cezanne-tól Malevicsig. Árkádiától az absztrakcióig
Hatalmas anyag és csodálatos képek. Több órát érdemes szánni rá, megéri. Cezanne festészeti öröksége óriási. Ő volt az, aki szakított az akkor divatos festészeti kompozíciókkal, színekkel és technikákkal (impresszionisták) és a valóságot a saját, szuverén valósága mentén kezdte láttatni.
Hogy micsoda hatása volt a modern művészetre, azt kitűnően mutatja Bortnyik Sándor – Mértani formák a térben címet viselő festménye, melyet Geskó Judit, kurátor elmondása szerint nem más, mint Cezanne – A tálaló című képe ihletett.
Fülep Lajos 1907-ben, egy évvel Cezanne halála után a Művészet című folyóiratban írt a nagy festőről. Találóan ezt olvashatjuk róla:
„Neki magának esze ágában sem volt a modern piktura fejlődésébe, történetébe beleavatkozni, nem mások számára kereste azt, amit meg is talált, hanem kizárólag magának.”
Ahogy Cezanne is kereste a maga sajátos igazát és útját, úgy a gyerekeinknek is hasznos, ha inspirációkat kapnak a művészet által későbbi választásaikhoz. Hosszasan álltunk Picasso – Fernande Olivierről készített portréja előtt. A geometrikus alakzatokból kialakított kép elgondolkodtatta az ifjúságot:
„Lehetséges háromszögekből arcot rajzolni?”
Lehetséges bizony…
Kezdőkép forrása: Sonia Delaunay: Ritmus-Szín, 1968. Fotó: Szépművészeti Múzeum
