A negyvenedik életévét betöltve az ember lazán legyint, hogy már túl van élete virágán, hova divatozzon, minek öltözzön ki. Már a megfelelő helyen van, betöltötte a női princípiumot, anya, feleség is egyben, megélte a fontosabb dolgokat, mint esküvő vagy gyermek születése. Van férje vagy párja, társa, így nem kell senki figyelmét felkeltenie. Jobb esetben olyan munkahelye van, amit megálmodott korábban. Azaz elért mindent, amire vágyott.
Akkor minek és kinek öltözzön csinosan?
Édesanyaként, feleségként, így negyvenhez közel, bizony elfeledkeztem a nőiességről. Inkább a praktikum felé orientálódtam, az került előtérbe. Elég volt gyorsan farmert húzni, vagy felkapni a szabadidő nadrágot egy egyszerű pólóval, lapos cipő, aztán kész is az öltözködés és rohantam az oviba.
A számos teendő, a sok mászkálás, olykor rohanás, elkésés mellett hajlamos voltam elfeledkezni a nőiességről, a szépségről.
Kinek öltözzek ki? Az óvodába? Otthon főzéshez vagy takarításhoz? Úgyis összepiszkolom, összekenik a gyerekek. A páromnak, akivel X ideje együtt vagyunk már? Nincs egy olyan esemény, amiért érdemes legyen kicsinosítanom magam. Ha meg igen, akkor ritkán, azért meg nem éri meg szép ruhába beruháznom. Ugye? Vagy mégis?
Általános dolog, hogy az ember azt veszi észre, hogy nincs egy normális gönce sem, amit felvegyen, ha valahol meg kell jelenni. Nincs saját stílusa, nem tudja, milyen színek, fazonok állnak neki jól. A polca pedig ásít az ürességtől vagy az egyszerű, hétköznapra jó ruháktól és a kinőtt vagy túl bő, megfakult, ódivatú cuccoktól roskadozik. De semmi esetre sem a csinos, divatos, színes összeállításoktól, amik most jók rá.
Tedd a szívedre a kezed. Mennyi ruha van a szekrényedben, ami 10 évnél régebbi? És olyan, amit sosem viseltél? Vagy amiben nem érzed jól magad? Esetleg már nem jó rád, de majd valamikor jó lesz és tartogatod addig?
Egy idő után észbe kap az ember jobb esetben, hogy beszürkült és ellaposodott. Már nem igazán nő, csak anya. Már nem divatos, csak praktikus. Már nem akar a párjának tetszeni, ragyogni, csak felvesz valamit gyorsan, ami a kezébe kerül. Már nem akar senkinek sem tetszeni, elismeréseket bezsebelni. Nem szívesen tekint a tükörbe sem, mert túl alacsony/magas/kövér/vékony és semmi sem áll jól neki. Túl fiatalos vagy túl öreges a ruhatára. Egyszóval nincs egy rongya sem, amit felvehetne…
Ilyenkor jön jobb esetben egy nagy ráeszmélés, hogy jó lenne változtatni. Újra csinosnak lenni és divatos, színes holmikat hordani, nem a beszürkültet, megszokottat.
Nálam most jött el ez a korszak. Vágyom a színesre, a csinosra, a divatosra. Önmagamnak akarok megfelelni, önmagamnak szeretnék csinosan öltözni, nem másnak! Azért az sem baj, ha a férjem szeme felcsillan újra, elismerően… Beszürkült kisegérből, az anyaságból, a munkás hétköznapokból, a szabadidőnadrág-farmer párosból szeretnék végre egy kicsit kitörni és újra igazi nő lenni! Színeket viselni, fazonokat, szoknyát, blúzokat, magas sarkút…
Nem azt mondom, hogy akkor most irány a pláza és vásárolgatás! De ki a szekrényből a felesleges holmikkal! Ajándékozd el őket! Vásárolj tudatosan, csak olyan ruhákat, amiket hordani is fogsz! Ne a szabadidőnacidhoz nyúlj reggel, mikor öltözködni kell, hanem olykor egy-egy szoknya, csinosabb blúz is akadjon a kezedbe.
40 felett is merjük megélni a nőiességünket, ami a kor haladtával nem veszik el, csak átalakul!
Azt mondom, 40 felett is meg lehet élni a nőiességet! Vissza kell szerezni, ha elveszett! Felújítani a régit. Megújulni! Önismeret kell hozzá és némi segítség, de megéri!
Jó érzés lesz újra megélni a nőiességet, hidd el! Egy kis magabiztosságot ad a mindennapokban, egy kis önbecsülést!
40 felett is merjünk csinosan öltözni, a korunknak, alkatunknak, színeinknek megfelelően! Sőt, talán most fontosabb, mint korábban. Érdemes egy saját stílust kialakítani és olyan gardróbot összeállítani, ami jól tükrözi a személyiségünket, praktikus és kényelmes, de csinos is. Ne szűnjünk meg nőnek lenni! Ha nem is mindig, de öltözzünk olykor dekoratívan, elegánsan is!
