Itt a szeptember és vele az óvoda, iskolakezdés is. Igen nagy kettősség van bennem ezzel kapcsolatban. Három gyerkőcöm is van itthon, kettő iskolás, egy pedig ovis.
Az eszemmel tudom, hogy kell nekik a keret, a rendszer, a kis pajtások, a szocializáció, az új ingerek, a kudarcok és pozitív dolgok, melyeket ott kaphatnak meg csak igazán.
Kell nekik az, hogy kilépjenek az online világból és normális, tantermi oktatást kapjanak. Sokkal többet tudnak úgy megérteni, megtanulni.
Az idegeim is örülnek, hogy nem nyúznak majd egész nap és nem szakadok ezerfelé, hogy minden kívánságuk teljesítsem. Nem fogják egymást piszkálni egész nap. Nem fogom milliószor hallani, hogy „Anyaaaaaaaaaaa!”
Az én időm is máshogy alakul, ha elindul a tanév
Jobban fogok tudni dolgozni vagy akár csak főzni, rendet rakni nélkülük majd. Több időm marad végre magamra is, remélhetőleg. Elkezdődik a megszokott, nyugalmasabb, ám rohanósabb hétköznapi életünk ismét, amelynek vannak keretei, megszokott, ismétlődő időpontjai.
Amiért nem örülök a tanévkezdésnek
Viszont a szívem mást mond. Bárcsak maradhatnának még itthon. Jó volt nem sietni reggelente, később kelni, mint szoktunk. Nem a leckéért, időbeli elindulásért, felöltözésért nyúzni őket.
Nem kellett azon kiakadnom és rohanni utánuk, mert az uzsonna, a fontos füzet, a házi feladat, az éthordó, az ágynemű vagy a benti cipő, a tesifelszerelés (szabadon behelyettesíthető) már megint itthon maradt.
Viszont a közös, összebújós reggeli tévézések, a nagy kirándulások, a kerékpártúráink nagyon fognak hiányozni, vagy csak az udvaron szaladgálás zsivajait hallgatni munka közben.
Hiányozni fognak a napközbeni „Anya szeretlek és adj egy puszit azonnal!” felszólítások, a közös tevékenységek…
És persze a szeptember érkezésével egy újabb nyár ért véget.
Már nem lesznek hosszú, felhőtlen, napsütéses napok. Már nem várnak a nyári kalandok. Hamarosan itt az évvége is. Az idő úgy szalad, mintha muszáj lenne. Hamarosan a kisgyermekeim nagyok lesznek, én meg egy „öreg csont”, ahogy ők szoktak fogalmazni…
Ki várta, vagy nem várta a szeptemberi becsengetést, kedves szülők?