Ilyenkor mondják azt, hogy „a zsűri nehéz helyzetben van”. Avagy melyik ujjamat harapjam meg? Inkább azt javaslom, vegyük fel a kesztyűt és szálljunk be a ringbe. Úgy sem nagyon van más választásunk… Az életünk állandó libikókája a munka és magánélet nagy játszóterén. Tények és lehetséges utak.
Mert dolgozni muszáj
Amikor az ember elvégzi az iskoláit és kilép a „nagybetűs életbe”, gyakran úgy érzi, hogy egyszerűen becsapták. Erős kijelentés? Aligha. Gyermekkorban sokan vágynak arra, hogy mielőbb felnőtté váljanak. Alig várják az önálló döntési jogot, az ő perspektívájukból látható szabadságot, a jogokat és lehetőségeket.
Azonban a pillanat, amikor elérkezik az addig annyira óhajtott felnőttkor, a kiábrándulás gyors és tényszerű, mint a hideg zuhany. Meglehetősen kijózanító, amikor kiderül, hogy a munkaidő jó esetben „csak” 8 és fél óra/nap, amennyiben egy „simább” adminisztrációs állást tölt be az illető. Ehhez persze hozzáadódik a közlekedési idő, ami változó időrabló. Rosszabb esetben 12 óra + érkezés és távozás + utazási idő. Még nehezebb esetekben 24 órás szolgálattal jár, nem ritkán váltott műszakban, amibe az éjszakás műszak is megjelenik. Olyan is előfordul, hogy mindkét felnőtt változó, éjszakai műszakot is tartalmazó munkarendben dolgozik. Ez utóbbi 3 esetben a magánéleti struktúra egyeztetése maga a kihívások hegye.
Nesze neked vágyott felnőttkori szabadság…
Időrabló közlekedés
- Budapesten az egy órás közlekedési idő reggel és ugyan ennyi este koránt sem kirívó, sőt a jó esetek közé tartozik. Van, amikor ennél több aszerint, hogy milyen a napi forgalmi dugók aránya, mely irányból – mely irányba közlekedünk, át kell-e szelni a belvárost, vagy nagyobb közlekedési csomópontokat? Az agglomerációs körből érkezik a munkavállaló, vagy éppen oda tart a pénzkereset érdekében?
- Megyeszékhelyeken is könnyen előfordul, hogy 30-40 percet is elfogyaszt a munkába jutás, aztán ugyan ennyi a hazajutás is, amennyiben nem kell valami okból kitérőt tenni. Útba esik-e a gyermek napközbeni tartózkodási helye, vagy egy segítségre szoruló családtag, szülő lakása.
- Kisebb településen élők pedig koránt sem biztos, hogy a lakóhelyükön találnak munkát és napi ingázásra kényszerülnek.
- És haloványan említsük meg azt is, amikor az egyik családtag kénytelen részlegesen elszakadni a családjától, és csak hétvégén, illetve ünnepnap, valamint szabadsága alatt lehet együtt a szeretteivel.
A variációk száma végtelen, a reggeli elkészüléshez bizony idő kell
Számoljunk hát egy kicsit. A dolgozó ember a reggeli elkészülési idő igénye szerint kel fel. Itt még ne térjünk ki arra, hogy a családtagoknak kell-e segítenie, gyereket oviba, vagy iskolába vinni. Csak maga az egyén szempontjait vegyük számba. Felkel, összekészül, elvégzi a kötelező és igény szerinti procedúrákat, rituálékat és útra kel. Az utazás formája és időtartalma sok mindent befolyásolhat a személyes érzelmi állapottól függetlenül, és az állapottól függően is. Aztán elvárás szerint széles mosoly kíséretében belép a munkahelyére, üdvözli a többieket és a helyi előírásoknak megfelelően megkezdi a munkaidőt. A napközbeni koncentrációs képességét többnyire befolyásolja az otthoni elvárások, megoldandó feladatok száma és aránya, valamint az esetleges konfliktusok, nehézségek mértéke. A fegyelem képessége ezen sokat segíthet, illetve vannak munkahelyek, ahol nagyon szigorú protokoll, teljesítmény elszámolás, vagy munkavédelmi szabályok segítik a fegyelmezettség betartását. A munkahelytől függően lehetnek ebben néhány perces lazítások, amiket érdemes azért jótékonyan kihasználni, és egyfajta „magán időként” felfogni.
Amennyiben a rövid szüneteket jól érvényesítjük, akkor a munkaidő közben egy kis lélegzethez jutunk
- Ezekben a rövid pihenő időkben érdemes pihentetni a gondolatainkat.
- Aki nem idegenkedik a meditációs technikáktól, az gyors feltöltődést képes elérni néhány percnyi meditációval, amivel ki tud lépni a mókuskerék hatásból.
- Kiléphetünk a munka buborékból néhány perc kéz, nyak, vagy arcmasszázzsal is, amit saját magunk is el tudunk végezni. Ez azért is lényeges, mert a számítógép általános használati eszközzé vált, aminek következtében a napi sokórás munka közben nagyon előnytelen a kéz, kar, váll, nyak és hát tartás. Ami hosszú távon bizony komoly kellemetlenségeket eredményezhet. Érdemes szakemberek által kialakított párnát, széktámlára illeszthető háttámlát beszerezni, ezt nem szokták tiltani a munkaadók.
- Ha van rá lehetőség, a szünet idején érdemes szabad levegőre menni.
- Dohányosok egyébként jellemzően lazításként járnak ki dohányozni amellett, hogy a „sorstársaik” társaságát is élvezhetik, belefér egy kis diskurzus.
- Az ebédidőt is érdemes szabadidőként megélni, amikor nem a munka körül forognak a gondolatok. Amennyiben megvalósítható, ne is a napi feladatok, a munkaidő után elintézendő kötelezettségek, illetve nyomasztó kérdések legyenek a fronton, hanem valóban lazításként, munka-szünetként érdemes megélni ezt az időt. Bár szakemberként és praxisból is tudom, hogy az itt leírtak egy ideális állapotot vetítenek fel, mégis nagyon előnyös lenne törekedni ezekre az apróságokra, amik közérzet javító hatással bírnak.
- Amennyiben lehetséges kerüljük azt az állapotot, amikor két mail gépelése és 3 telefon között, kapkodva tömjük magunkba az ennivalót a számítógép klaviatúrája mellett. Tudom, magam is átéltem, hogy vannak olyan helyek, ahol ezt nem tiltják, sőt… Azonban az ebédidőt arra fordítsuk, amire való. A test táplálására, megfelelő körülmények között. Ha csak hideg szendvicset tudunk elfogyasztani, vagy nincs lehetőség az adott munkahelyen meleg ételhez jutásra, akkor is tartsuk meg az ebédidőt saját időnek, amikor nem dolgozunk, nem agyalunk, nem intézkedünk, hanem kikapcsolunk egy időre.
- Aki teheti, ne vigye haza a munkáját. Természetesen lehetnek terhelt időszakok bizonyos munkakörökben, de érdemes törekedni arra, hogy a munkát a munkahelyre koncentráljuk.
A fenti szempontok azért fontosak, mert minél jobban el tudjuk különíteni a kötelezettség és a munkaidőt a magánélettől, annál kevesebb a frusztráció.
A munkahelyről kilépve bár nyilván nem szűnnek meg az intézni valók, azonban már úgynevezett magánidő szektorba lépünk. Ennek időbeosztása a fentiekben leírtak értelmében, idő forrás tekintetében már nem lehet egyensúlyban. Lévén a legjobb esetben is napi 10 órát tölt egy felnőtt munkavállaló a pénzkeresettel, választott szakmája, hivatása gyakorlásával. Ebből következően alig néhány óra áll rendelkezésre lefekvésig, pihenő időig a magánéletre.
Mit jelent a magánélet?
Tulajdonképpen a nem munkaidőben végzett tevékenységek idő kontextusát. Mivel a mai elvárások szerint ez az idő szomorúan szűk teret enged, ezért kiemelt értékkel illik kezelni. Trendi kifejezéssel az időkeretet a minőségi lét kritériumainak megfelelően érdemes eltölteni. A magánéleti zónában lehetőségünk van – elvileg – együtt lenni a választott párunkkal, családtagjainkkal. Kikapcsolódhatunk, szórakozhatunk, feltöltődhetünk, programokat csinálhatunk. Önmagunkat és a környezetünket, életterünket is ebben az idősíkban muszáj rendeben tartanunk. Tehát nem mondhatjuk sajnos azt, hogy a nem munkával töltött idősáv csupán a szórakozást, feltöltődést, kikapcsolódást, élvezeteket szolgálja.
A szigorú valóság az idealizált magánélethez képest
A szigorú valóság az, hogy a magánidőként, tehát nem munkaidőként kezelt időfaktort igencsak be kell osztani. Családos munkavállalónak a logisztikai követelmények szerint be kell gyűjtenie a gyermekeit, biztosítani kell a család ellátását, segíteni a kisebb gyereknek a leckeírásban, játszani a még kisebbel, este fürdetés, és a mese sem maradhat el. A társsal való törődés pedig nem csak elvárás, hanem természetes igény. Ebben még benne sincs a szintén trendi kifejezéssel „én idő”-ként titulált természetes igény.
A mai kor elvárásának megfelelően a lifelong learning sem maradhat ki, amit legtöbb esetben a munkaidőn kívül illik abszolválni. Mindezt persze az egyéb feladatok mellett, azon túl. Ami szintén társadalmi elvárásoknak megfelelően nem maradhat ki, az a minőségi emberi létből kihagyhatatlan kultúra, a hobbi, a megfelelő sport, illetve mozgás. Ami pedig elengedhetetlen a család mellett, az a barátokkal való kapcsolattartás, mert ez az a sáv az életben, ami ritka kincsnek számít. Legalább olyan fajsúlyú, mint a minőségi párkapcsolat.
A szeretni és szeretve lenni, és a lelki legbelső szobát is értő barátságok azok, amik tartó oszlopai lehetnek annak az őrületnek, ami a mai modern, 21. századi embert sújtja.
Az egyensúlytalan egyensúly munka és magánélet terén
Egyensúlyról tehát sok tekintetben nem beszélhetünk. Ugyanakkor az emberi élethez, a minőségi léthez mégis meg kell teremtenünk valamiféle ár/érték arányt. Erre többféle apró lépés alkalmas.
- Egyrészt a cikk elején vázolt munkaidő közbeni szünetek és ebédidő jó felhasználása egyfajta segítség.
- Az utazási időt is hasznosíthatjuk. A telefonok teljesítményének növekedése és az internet telefonos elérhetősége tág teret ad erre. Kihasználhatjuk a várakozási és utazási időt arra, hogy a magán időnk kellemes eltöltéséhez információkat szerezzünk, jegyet foglalhatunk eseményekre, elolvasunk érdekes cikkeket, amire napközben nincs idő, az otthoni időből pedig nem erre szánnák értékes perceket. Kereshetünk recepteket, amivel megtervezhetjük akár az egész heti menüsort.
- Kevéssé érdemes a sajnálatos módon gyakorlattá vált közlekedési időben történő telefonos magánéleti konzultáció, „konfliktuskezelés”, illetve konfliktus generálás. A szerelmi vallomásokat sem ajánlott a tömött buszon telefonon intézni. Ez persze egyáltalán nem zárja ki azt, hogy szerelmes smst küldjünk a kedvesünknek. A telefonos gyermeknevelésnek sem a legelőnyösebb tere a közlekedési eszköz.
- A tömegközlekedésben töltött idő viszont alkalmas arra, hogy fülhallgató használatával lazító, kikapcsolódást segítő, vagy éppen pezsdítő zenét hallgassunk. Nyelvet tanulóknak kiváló lehetőség a közlekedési eszközön töltendő időt, nyelvlecke hallgatására fordítani. Sőt, írásbeli gyakorlatokban is haladhat az illető a mobilja segítségével. Ne feledjük, ezek a lehetőségek közlekedési eszközön történő utazásra vonatkoznak. Vezetés közben tilos telefont nyomkodni, tesztet kitölteni. A hangosan hallgatható nyelvlecke még beleférhet, amennyiben semmilyen formában nem vonja el a figyelmet a vezetéstől.
A szabadság legyen tényleg szabadság
Bár ez sem mindenhol megvalósítható, de a szabadság tényleg legyen szabadság. Szervezzük meg a helyettesítést, amit lehet intézzünk el a munkahelyen akár előre gondolkodva. A szabadság alatt, ha lehetséges, ne vonódjunk be a munkahelyi folyamatokba. Ez ma már sajnos nem mindenhol megoldható, mert nem csak a vezetők felé, hanem a munkavállalók felé is egyre természetesebb elvárás, hogy tulajdonképpen 0-24 órában elérhető legyenek.
Egyensúly tehát csak egyensúlytalan formában lehetséges
- Ami segíthet az az, ha olyan munkát végzünk, amit élvezünk, amit nem teherként, kényszerűségként élünk meg. Ez nagy mértékben segíti a jó közérzetet, ami többnyire jó hatással van a magánéletre is.
- Fontos a pihenés, a kikapcsolódás és az élmények energetizáló ereje. A mennyiséget tudomásul véve, a minőségre koncentrálva.
- Minden percet használjunk jól ki. Ezzel nem csak a burnout késleltehető, hanem a magánemberként is korlátozó fizikai és lelki kimerültség is.
- Nem szégyen a könnyed műfaj. Lazítsunk amennyit csak lehetséges.
- A kötelezettséget, ahol lehet, osszuk meg a családtagokkal. A leckét nem csak az anyukák képesek kikérdezni. Bevásárolni mindenki tud. A férfiak is tudnak főzni, vagy képesek megtanulni. Az ügyintézés, csekk befizetés is segítség. A takarítás is gyorsabb, ha felosztjuk a területet.
- A gyerek bevonása nem csak ajánlott! Mindez növeli a magánéleti szabad órák számát, a terheltség csökkentését. A közös szabadidő pedig csodákat tehet.
