Az az igazság, hogy a kihívások korában élünk. Minden hipergyorsan és a legtöbbször nagyon váratlanul történik. Egy kis ízelítőt kaptunk ebből tavasszal, de úgy tűnik, az csak a bemelegítő volt.
Mindazonáltal, ha igaz az, hogy minden rosszban van valami jó, akkor megvigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy a tapasztalatszerző címkét ragasztjuk az elmúlt hónapok eseményire.
Ugyebár a tanév második fele nem a hagyományoknak megfelelően zajlott. Online tanulás első osztálytól, a rendkívüli államvizsgákig bezárólag. Nos, nem kis próbatétel a szülőknek, diákoknak egyaránt. Az iskolák vezetői, a pedagógusok pedig szakmai felkészültségük csúcsait döngethették.
Botor módon azt hittük, hogy a nyáron fellélegzünk kicsit, és csak a „szokásos” nyári szünetre vonatkozó gyermekelhelyezési kérdéseket kell megoldanunk, a pandémia szülte megszigorítások enyhítésével. Titkon azt is reméltük, hogy szeptembertől helyreáll az élet szekere, és csak az évek során jól begyakorolt, hagyományos menetrend, szokásos kihívásai állnak majd előttünk. Azonban úgy tűnik, erre nem sok esélyünk van.
Tripla szaltó, leszúrt Rittbergerrel…
A Lifelong learning kifejezést leginkább a felnőttek élethosszig tartó tanulására használjuk. Azonban az élethosszig tanulás már a születéssel kezdődik. Kezdetben a család, majd az intézményi keretekben történő oktatással fejlesztik az egyén képességeit. Ez rendben is van, így megy ez évezredek óta, ehhez igazított intézményi rendszerrel, képzők garmadájával.
Végtelen hosszban egészen addig, amíg kedvünk tartja, vagy amíg a testünk bírja.
A kezdetek egyértelműek, hiszen érdeklődésünktől függően nagyjából 24-26 éves korig szerzünk -többnyire intézményi keretekben- megfelelő ismereteket. Azután a környezeti ráhatástól és egyéni érdekeltségtől függően folytathatjuk egy életen át a megújító, vagy tudást elmélyítő képzéseket.
De mi ebben a kihívás, hol van a tripla szaltó?
- Az idő keret és esetenként a pénzügyi források emelhetik a tétet.
- A megfelelő képzés meglelése a kínálati dömpingen, nem kisebb feladat. A gyermekünk számára történő megfelelő iskola választást is bőven beleértve.
- A családi koordináció, és a figyelem lekötöttség sem mindig kihívás mentes. Pláne, amikor a gyermek/gyermekek és a szülő, adott esetben mindkét szülő(!) egyszerre folytat tanulmányokat. Méghozzá teljes munkaidő mellett.
Mi van a leszúrt Rittbergerrel?
Nos, ez egy korcsolyában használt szakkifejezés. Így szól: „A versenyző az elugrás előtt a bal lábbal leszúr a jobb láb mögé és a két láb egyforma erővel rugaszkodik el a jégtől.” Tehát egy rásegítő erőt használ a megfelelő eredmény eléréséhez. Azaz, a mi esetünkben nem csak két lábon áll a földön, hanem két lábbal ugrik el, hogy tökéletes legyen a mutatvány.
Tudatam én, csak nem sejtettem…
Ahogy a mondás oly bölcsen figyelmeztet a felkészültség fontosságára. De fordítsuk le ezt a mi nyelvünkre, a praktikumokat sem nélkülözve. Nos, itt jön a leszúrt Rittberger képességének kifejlesztése. A rásegítő erő használatának megtanulása.
- A család jó esetben felkészül a szeptemberi iskolakezdésre anyagi értelemben, tudatosan tartalékot képezve az év során. Ennek legcélszerűbb formája, ha havonta félreteszünk egy méltányos összeget, jól elkülönítve. Lehet kp. borítékban, annak veszélye, hogy könnyebben hozzányúlunk, amikor azt érezzük, nincs más megoldás. Praktikusabb a bankban, a saját számlához csatoltan létrehozni egy megtakarítási számlát, automatikus havi átutalással. Ha eddig nem tettük, lehet, hogy kölcsönhöz kell folyamodnunk, ami megterhelő a családi kasszának, viszont a további évekre vonatkoztatva is elvon forrásokat. Azonban ne adjuk fel a reményt…
- Szerencsés konstrukció esetén van a családban felkérhető segítség, aki meg tudja oldani a gyermek felügyeletet, amennyiben megint online oktatás esete forog fenn. Amennyiben családi keretből ez nem megoldható, akkor megoldás lehet, ha az osztálytársak családjával kezdünk konzultációt, milyen vetésforgóban lehet több gyermek összevonásával megoldani a feladatot. (ez már tripla szaltós konstrukció).
- Amennyiben nincs lehetőség a fentiekből választható megoldást generálni, akkor családi kupaktanács összehívásával meg kell vizsgálni, ki tudja a munkát megoldani home office formában, illetve van-e anyagi forrás arra, hogy külső segítőt vegyen igénybe a család. Amennyiben van keret, érdemes lehet a tanításhoz közel álló, vagy ilyen szemléletű, türelemmel felvértezett személyt keresni.
- Elengedhetetlen még a saját mentális tűrőképesség, és annak permanens erősítése. Mert, hogy a feladatok mennyisége lineárisan növekszik, ugyanakkor a teherbíró képeség ezzel arányosan csökken. Azonban bírni kell. Ezért érdemes a saját habitusnak és személyes elfogadási minta képességnek megfelelő, mentális erősítő gyakorlatok elsajátítása, illetve rendszeres alkalmazása.
- Kössünk win-win game megállapodásokat. Értsd: keressünk olyan szövetségeseket, akik beszállnak velünk a kihívások ringjébe. Ilyen személy például olyan családtag, akinek a segítségét kompenzálni tudjuk. Lehet akár munkatárs, akivel a feladat elvégzéséhez kötött előnyös, időszakos megállapodást tudunk kötni. Szóba jöhet a baráti kör is, ahol megértő, idővel rendelkező, vagy a témában maga is érintett, ezért a megoldásban érdekel személyt találunk.
- Amennyiben a gyermek, (pláne, ha több gyermek) iskoláztatása egybeesik a felnőtt, főképpen a 40 plusz korosztályba eső Lifelong learning aktuális szakaszával, akkor a fentieket tessenek hatványozottan megfontolni és figyelembe venni. Nem csak azért, mert a felnőttképzések ára is veri a csillagászati magasságokat, hanem azért is, mert a logisztikai kérdések hatványozottan érvényesek.
Egyszóval merjünk segítséget kérni, támogatókat szerezni
Semmiképpen sem érdemes egyedül nekifutni a „lehetetlennek”.
Mert elbukni sokkal fájdalmasabb, ha maguk alá temetnek a nehézségek. Nem csak saját magunkat hozzuk kínos helyzetek tömegébe, hanem azokat is, akiket a legkevésbé sem szeretnénk vacak, kellemetlen, hátrányos megoldásoknak kitenni. Nem beszélve arról, hogy egy hercig összeomlás, vagy mentális stresszel kiváltott fizikai betegség, a legkevésbé előnyös mellékhatás, ami sokkal inkább csupán a megoldásra váró terhek számát sokasítja.
