Hősnek születni kell, vagy a helyzet ereje érlel meg hősöket? Vannak élethelyzetek, amiket egyszerűen fel kell vállalni. Akkor is, ha egyébként nem szokott az ember ahhoz, hogy „főszereplő” legyen.
Mert a hőssé válás alapvetően nem belső igényből fakad, hanem a közösségtől érkező felhatalmazásként „kopogtat”. Ilyen élethelyzetet legtöbben csak úgy képzelnek el, hogy másokkal történik meg. Amolyan hős alkatú emberekkel. Akikre fel lehet nézni, akiket csodálni lehet. Az „egyszerű halandó” pedig, mint egy irodalmi alkotásra, úgy néz rájuk.
A Pál utcai fiúk történetében is egy ilyen helyzet születik meg. A mű olvasása közben legtöbben Nemecsekre figyelnek. Az egyszerű srácra, aki hőssé válik. Önfeláldozása, hite, bátorsága emeli a közössége által oly sok formában megalázott srácot hőssé. Igaz, a történések szerencsétlen összjátékának köszönhetően, nem éli túl ezt a szerepet és fájdalmas valóságként, csupán a halála után válik a saját pajtásai között elismertté. Ez az egyik erős szála Molnár Ferenc történetének. A másik, amire sokkal kevesebben figyelnek, amikor a regényt olvassák, az Boka. Hétköznapi hősök ők mind a ketten.
A fő vonal egy nagyon fontos ügy. A Grund elvesztésének, vagy megtartásának mindent meghatározó ügye. A téré, ami a mindent jelenti az ő világukban. A gyermeki jelenlét teljes erejével és természetességével, az ebből fakadó komolysággal választanak maguk közül vezetőt a nagy harchoz. Boka Jánost. Őt a kialakult helyzet emeli vezetői pozícióba. A többiek szavazata. Az a tény, hogy a fiúk hisznek benne. A „Bokaság” azonban sokkal több, mint a vezetővé válás spontán művészete.
Bár grundok ma már nincsenek abban az értelemben, ahogy Molnár Ferenc 1907-ben kiadott könyvében látjuk. Azonban az örök érvényű történetben megírt karaktereket nagyon is felfedezzük a 21. századi, mindennapi valóságban. Akár ma is játszódhatna a Pál utcai fiúk, csak a „grund” jelent mást. Ezt az is mutatja, hogy a Vígszínház évek óta teltházzal játssza a zenés darabot, amit kiváló mai szerzők alkottak meg az eredeti műből. Ebben az előadásban Boka János központi szerepe valahogy jobban felismerhető. A Bokaságban rejlő titok, olyan magától értetődően mutatja meg magát. Mert bár Nemecsek Ernő szerepe nem kisebb, mint az eredeti regényben, mégis az a képesség, amivel Boka szinte öntudatlanul rendelkezik, sokkal inkább felszínre kerülhet.
Nézzétek meg a ‘Mi vagyunk a Grund’ című rövid, ám de annál fantasztikusabb klipet.
Wunderlich József olyan megkapó természetességgel alakítja Bokát, ami szinte elvarázsol. Magába szippant. Ezért koránt sem véletlen, hogy megkértem, beszélgessünk erről a „Bokaságról”, és „Nemecsekségről”. Arról, miben érvényesek ezek a karakterek a mai, egészen más világban, mint amiben az írói tehetség világra hozta őket. Talán valós alakokról mintázva. Mert van valami ebben a több mint 100 éve született műben, és ebben a mai előadásban, ami nem hagyja nyugodni az embert. Amiért érdemes volt a Dés László, Geszti Péter, Grecsó Krisztián szerző hármasnak hozzányúlni a regényhez. Nem, ez a Pál utcai fiúk, nem egy gyerekelőadás, bár a fiatalok is nagyon szeretik. Ez az előadás, amit a Vígszínházban látunk nagyon is mai, nagyon is elgondolkodtató, nagyon is felnőtt. Anélkül, hogy modernkedéssel megváltoztatná az eredetit.
Csaba Beatrix: A magánéletében hogy áll ezzel a vezetői szerepvállalással?
Wunderlich József: Nem vagyok vezető alkat. Ezért elég sokáig tartott, hogy elfogadjam az ilyen jellegű, élet hozta kihívásokat. De rá kellett jönnöm, hogy ha egy közösségnek szüksége van rám, akkor vállalni kell. Ebben van hasonlóság Bokával, aki szintén nem tört irányítói posztra. De alázattal elfogadta, amikor a többiek megválasztották. Mert érezte a döntés felelősségét, az ügy, a Grund sorsának súlyát. Ezért a maga természetességével vállalta el a vezetői szerepet. Mert maga az Ügy volt fontos a számára. Ezért vállalta el a feladatot. A Grundért. A közös helyért. A fiúkért. Ezzel a szereppel megértettem, hogy fontos felismerni a feladatunkat, amit az adott élethelyzet hoz a számunkra. Ilyenkor egyfajta kötelesség is vállalni önmagunkért és a közös ügyért.
Eljön az a pont, amikor nem lehet és nem is szabad elhárítani azt a szerepet, amit a közösség megkíván.
Természetes számomra, hogy kiálljunk együtt, kiálljunk egymásért. Sosem önjelöltként, mint a darabban Geréb, aki vezető akart lenni. Sokkal inkább, mint Boka, akit a fiúk emelnek ki önmaguk közül. Boka valójában így nem is vezető, inkább élenjáró.
Boka közösségformáló erő, aki hatni tud a többiekre. Abszolút pozitív módon. Ő nem tudatos hangadó, egyszerűen csak a fiúk megbíznak benne. A gondolkodása, a cselekedetei teszik hitelessé. Mi az, amit ő tud?
Én sokkal inkább visszahúzódó vagyok a magánéletemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy adott esetben nem állok ki magamért, vagy a közösségért. Boka egyébként ebben is példa lehet. Ő kiáll Nemecsek mellett. Értékeli a fiút, aki nagy hatással van rá. Ő Nemecsekben nem a szürke, esetlen gyereket látja, akit a többiek kinevetnek. Nemecsek egyébként nem csak Bokára hat. Ács Ferire is nagy hatással van, aki szintén meglátja a fiú legnagyobb értékét. A tisztaságot és a bátorságot, amikor a Fűvész kertben megtalálják őt. Amikor Nemecsek másodszor is odamegy, akkor már egyedül. Ez hihetetlen bátorságra vall. Ács Feri fel is ajánlja neki, hogy álljon be a vörösingesek közé. Pedig alkatilag és a közösségben betöltött szerepe szerint ez teljesen lehetetlen lenne, ha ezt Nemecsek maga kérné.
Ez is azt mutatja, hogy bizonyos szituációk olyan helyzetekbe hozhatnak embereket, amibe önmaguktól sosem kerülnének. Valószínűleg ennek komoly üzenete van a darabban, hiszen a való életben is nagyon jó lenne, ha a Nemecsek típusú emberekről alkotott értékítélet megváltozhatna.
Az sem véletlen, hogy az Einstand kapcsán Boka Nemecseket kérdezi meg a történtekről. Az összes fiú el akarja mesélni, de Boka tudja, hogy a leghitelesebben Nemecsek fogja elmondani. Az ő egyszerű, tiszta, őszinte módján. Ahogy az sem véletlen, hogy Boka a kis Nemecseket viszi magával a Fűvész kertbe. Boka bízik Nemecsekben. Abban, ahogyan a világot látja. Ez az ártatlan tisztaságból és az ügy melletti eltökéltségből származó erő az, ami Ács Ferire is hat. Mert a fizikai erőfölény, amivel ott, helyben akár el is pusztíthatnák a vörösingesek, ez az erőfölény semmivé foszlik Nemecsek lelki erejével szemben. Ács Feri megleckézteti, de valójában nem engedi, hogy komolyan bántsák. Sőt, tisztelgő sorfal előtt távozhat a Füvész kertből, mert az összes vörösinges elismeri bátorságát. Ez egy erkölcsi győzelem. Igaz, ehhez kell Ács Feri, aki – látva ezt az erkölcsi erőt – nem engedi bántani a fiút. Valószínűleg minden közösségnek jól jönne egy ilyen Nemecsek – féle őszinte, elkötelezett ember.
Rengeteg példa van arra, hogy az őszinte, tisztalelkű embereket kihasználják, akár fel is áldozzák.
Nemecsek bizonyos értelemben megváltó típus. Ő az, aki el tudja választani a helyest a helytelentől. Geréb erre nem képes, ezért is válik árulóvá. Később persze tiszta szívéből megbánja, amit tett, mert ő is egy nagyon érzékeny, jólelkű fiú, és maga is rájön, hogy megzavarodott a féltékenységtől és rossz döntést hozott az adott pillanatban.
Miért olyan aktuális most is ez a darab? A 2016-os bemutató óta töretlen sikerrel, teltházakkal játsszák. A Nemecsek féle szürke eminenciások, a való életben is lehetnek generátorok egy közösségben?
Vannak a közösségekben halkabb szavú emberek, akikre érdemes lenne hallgatni. Bár ők nem vezető típusú emberek, de gyakran mondanak ki olyan nyilvánvaló igazságokat, amelyek fontosak lehetnének az adott közösségnek. Ez felelősség. Hogy meghalljuk őket, figyeljünk rájuk. Ne söpörje le, ne közösítse ki őket senki. Bokák is kellenének. Akik élére állhatnak egy-egy ügynek. Akkor akár az is megtörténhetne, hogy az Ács Feri típusú emberek is felismernék a Nemecsekekben rejlő tisztaságot és erőt.
A fiatalok sokszor lúzernek tartják az olyan típusú embereket, mint amit Nemecsek is képvisel. Ugyanúgy kinevetik, kicsit le is nézik, semmibe veszik, mint a darabban szereplő fiatalok.
Úgy gondolom, hogy akik a felszínesebb megszólalásokra, viselkedésre figyelnek, azok könnyebben vonzzák be az életükbe az ilyen típusú embereket. Illetve hiszek abban, hogy amikor mélyebb, igazabb dolgokra van szükségünk, akkor rátalálunk az olyan tiszta lelkekre, mint amilyen Nemecsek is. Az ilyen típusú emberekkel talán mi magunk is el tudunk szakadni a felszínességtől. Egy ilyen találkozás akár sorsfordító erejű is lehet, ha elég nyitottak vagyunk, és komoly felismeréseket hozhat egy közösségben is. A mostani világban a közösségi média is szerepet játszik abban, hogy így felhígult a kommunikáció. Dől mindenkire kéretlenül az információ, amiből egyáltalán nem könnyű kiszűrni az értéket. Ezért most nagyon személyes ügy, hogy válasszunk. Kiszemezzük az értéket, és elmenjünk a silányabb dolgok mellett. A mai világban minden arról szól, hogy el kell adni magunkat, vagy a termékeinket. Ebben a folyamatban kicsit felnagyítódnak a dolgok, torzulnak az értékek. Meg kell tanulni észrevenni, felismerni, elválasztani a hasznos és nem hasznos dolgokat.
Ez a Boka-Nemecsek kontraszt abban a tekintetben is érdekes téma, hogy Boka nélkül Nemecsek nem érné el azt a közösségi értékké válást, ami megtörténik a darabban. Hiszen Boka az, aki figyel rá, aki magával viszi, aki őt kérdezi, aki hisz Nemecsek világlátásában.
A történet szerint nagyon szerencsés, életreszóló találkozás. Nemecsek önerőből valószínűleg nem kerülne ki ebből a “lúzer” szerepből. Ez tényleg Bokának köszönhető. De meggyőződésem, hogy Boka sem válna olyan jó vezetővé, amilyenné válik, ha nincs Nemecsek.
A való életben is vannak ilyen értékű, súlyú találkozások. Nagy kérdés, hogy felismerik, felvállalják-e az érintettek? Meglátni, felismerni a közösség perifériáján lévő emberek értékeit, kiállni értük, behozni őket a középpontba, a közösség tagjainak a feladata.
Egymás értékességének felismerése, elismerése, a legfontosabb dolog lenne mindenhol. Gyakran van ugyanis olyan, hogy nem derül ki valakiről a valódi tehetsége. A rejtett képessége nem kerül felszínre, ha a közösség magát az embert valamiért nem fogadja el.
Kulcskérdés lehet, hogy kicsiben a közösségek, nagyban a társadalom körében mindenki megtalálja a maga helyét. Igen, kellenek Boka Jánosok, akiket a közösség tagjai maguk emelnek vezetővé. Kell, hogy a tiszta szívű, a világ értékeit természetes formájukban felismerő Nemecsek Ernők nevét soha, senki ne írja kisbetűvel. Kell, hogy Ács Feriket megérintse ez a tisztaság, a jellem és a hit, és ők maguk is átértékeljék a saját világukat.
Kell, hogy megtanuljuk értékelni egymást és kell, hogy felismerjük magunkban Nemecsek bátorságát, ha egy ügyről van szó, ami minden fölé emeli az önös érdeket.
Fontos, életbevágóan fontos, hogy érezzük magunkban Boka erejét, ami magától értetődő módon emel vezető szerepbe.
Lássuk meg Ács Feri tudattalan vágyát a jóra, az önzetlenül bátor Nemecsek tisztaságára, jelenlétére. Nem utolsó sorban pedig kell, hogy legyenek közösségek. Olyanok, akiknek mindennél fontosabb, hogy legyen helyük a világban. Helyük, ahol önmaguk lehetnek. Akik összetartoznak, és akikhez lehet, akikhez érdemes tartozni, minden esendőségükkel együtt is.
