Hangját számos filmből ismerjük, sokat foglalkoztatott szinkronszínész. A Drága örökösök című népszerű sorozatban is láthatják a nézők. Játszik.
A szerephez igazítva a hangszínt, a mozdulatot, a tekintetet. Szívét-lelkét beleadja. Azt mondja, nem megy másképp.
Számára nincs kis és nagy szerep. Csak az számít, hogy őt kérik. Benne bíznak. Rá gondolnak, amikor neki adják a felkérést. Életének fontos pillére a színészet. Az alkotómunka. Van egy másik tartó oszlop is, amiben teljes odaadással van jelen. Az apa, mint példa és mintaadó szülő. Ez a két markáns vonal meghatározza a mindennapjait.
Megnyilvánul közügyekben. Számos jótékonysági eseményen lép fel. Közben azon dolgozik, hogy saját versein, dalain keresztül mondja el mindazt, amit az életben fontosnak lát.
Hogy fér bele ez a sokféle feladat a nap 24 órájába, miközben nyilván a megélhetés alapú foglalkoztatás is létkérdés mindenki számára?
A művész nem csak pénzzel „táplálkozik”. Vannak olyan felkérések, amelyeket nem lehet visszautasítani csak azért, mert nem tudnak fizetni érte. Nagyon sok esetben azért vállalok el egy-egy jótékonysági fellépést, műsorvezetést, vagy szereplést egy eseményen, mert közben olyan nagyszerű embereket ismerhetek meg, akikkel egyébként nem is találkoznék. Akikre felnézek, akiknek a munkásságát tisztelem. Velük együtt lenni, az a lélek „tápláléka”. Amit adott esetben pénzben nem is lehet kifejezni. Emellett nagyon jó olyan dolgot tenni, amivel örömet okozhatok másoknak. Persze nekem is meg kell élnem. Akkor vannak a dolgok jó egyensúlyban, amikor nem választani kell a megélhetés és a jótékonysági fellépés között, hanem mindkettőnek megvan a maga helye az életünkben.
Abban a világban, amiben élünk, nagyon nagy szükség van a szeretetre és az egymásra figyelésre. A verseimben, a dalaimban, a fellépéseim során törekszem arra, hogy a művészi énem legjobb teljesítményét nyújtsam. Hálás vagyok azért, ha engem kérnek fel egy feladatra, mert ilyenkor alkalmam van a saját eszközeimmel hozzájárulni az adott esemény sikeréhez. A munkám minősége pedig sosem függ attól, hogy a felkérést hogyan dotálják. Mert maga az, hogy „bennem” gondolkodott az illető, aki a megbízást adta, már önmagában egyfajta elismerése az eddigi munkámnak. Nekem is nagyon jól esik, amikor finanszírozott feladatokat kapok, hiszen az életemet ugyanúgy fenn kell tartanom, mint bárki másnak. Viszont az is számít, hogy azok, akik jótékonysági eseményekre hívnak szerepelni, engem tartanak megfelelőnek. Tehát ismerik a munkáimat és bíznak a minőségben, amit képviselek. Ahogy abban is, hogy vállalom a feladatot, mert értem az ő munkálkodásuk értékét.
A jótékonysági szerepvállalás mellett, vagy akár annak kiegészítéseként a társadalmi felelősségvállalás igénye is a mindennapjai része. Művészként miért tartja fontosnak a másokért való kiállást?
Meggyőződésem, hogy a közszereplőknek és a művészeknek is példát kell mutatniuk. Valós értéket kell képviselnünk, hiszen hatunk az emberekre. Jómagam szenzitív ember vagyok, aki érzékeny a bennünket körülvevő világra. Adományként élem meg, hogy véleményformáló lehetek, ami önmagában is felelősség.
Sokan figyelnek rám a művészi munkám során, tehát számít, hogy mit mondok, hogyan élek, mit képviselek a mindennapokban. Amikor viszont a morális és a társadalmi értékrend sérül, -legyen bárki vagy bármi ennek hátterében-, azt nem lehet és nem is szabad szó nélkül hagyni. Én ezt képviselem, így élek és ezt tanítom a gyerekeimnek is.
Az egyik dolgom a létfenntartás, azonban az nem lehet, hogy ennek oltárán fel kelljen áldozni az emberségemet. Nem érezhetem azt, hogy egzisztenciaféltés okán ne legyen szabad megnyilvánulnom a saját meggyőződésem szerint. Vagy azért kelljen hallgatnom, mert ez a feltétele annak, hogy megkapok-e egy szerepet, felkérést, megbízást olyan munkára, ami megfelelően finanszírozott gazdasági értelemben. Mert ezek nem igazi választások. A morál, a tisztesség nem lehet alku tárgya, mert akkor önmagam előtt és a gyerekeim előtt is hiteltelenné válnék. Ez a fajta életszemlélet nem csak a mai mindennapokra igaz. Az embereknek mindig választaniuk kellett az igazság és annak felvállalása között. Erre nagyon sok történelmi példát mondhatunk a világból és a magyar történelemből is. Csak eszköztárában más, de ma is ellehetetlenülnek sokan azok közül, akik ki merik mondani az élet igazságait. Akik felhívják a figyelmet visszásságokra, felfednek visszaéléseket, vagy szót emelnek társadalmi igazságtalanságok miatt. Ebben a világ sajnos nem sokat változott az elmúlt évszázadokban sem.
Viszont a művészetben az a jó, hogy az élettel kapcsolatos gondolataim és érzéseim kifejező eszközei a versek, a dalok is lehetnek. Nagyon sok mindent tudok elmondani általuk. Boldoggá tesz, hogy két saját verseskötetem is megjelent, amiben kitehetem a világ elé azt, ami foglalkoztat. Az is jó érzéssel tölt el, hogy közben a közösség javát szolgálva, a művészet és a társadalmi felelősségvállalás összefonódásával jönnek létre bennem a versek és a dalok. Az alkotói munka során. Szeretném azt remélni, hogy ebben a formában elérek az emberek szívéhez, és el is tudom gondolkodtatni őket. Miközben a művészeti élmény felszabadító örömét is meg tudom adni számukra.
Az életfilozófiájában mi az „életben maradás” záloga?
Hiszem azt, hogy az ember azért kap tehetséget, képességet, küzdőszellemet, hogy önazonosan tudja ezeket használni a közössége javára. Aminek természetes része kell legyen, hogy ez az ő személyes javát is szolgálja. Nekem most nagyon fontos munkám például az a nagylemez, ami karácsonyra jelenik meg. 12 dal készült el. Nagyon várom a zeneszerető közönség fogadtatását. Szívből remélem, hogy ezeken a dalokon keresztül olyan értéket tudok közvetíteni az emberek felé, amire érdemes odafigyelni.
Hogyan tudja azt a kettősséget megmutatni a gyerekeinek, ami meghatározza a mai világot? Azon a módon, hogy a személyes értékrend a lehető legkevésbé sérüljön?
A gyerekeimmel való kapcsolatom egyik fontos vezérelve az, hogy megkapják azt a figyelmet, azt a jelenlétet és odaadó szeretetet, ami az apai energiát biztosítja a számukra. Önmagam felvállalásával példát igyekszem adni arra, hogy bátran vállalják fel a véleményüket, adjanak annak hangot. Azonban nem mindegy, hogy ezt hogyan teszik. Tisztelettel, elfogadással forduljanak mások felé. Ugyanakkor ne féljenek a véleménynyilvánítástól. Váljanak önazonossá és tudjanak azok is maradni. Az erkölcsi mércét fontosnak tartom.
A világ változik. Folyamatosan. A változással együtt kell élni. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a silányságot kell követni. Ha a saját értékrendünkhöz ragaszkodunk, ha kitartunk amellett, ami létfontosságú érték a számunkra, akkor jó úton járunk. Akkor is, ha a világ látszólag teljesen más irányba megy. Mert a színvonal megtartása a jövő záloga.
Akkor is, ha van olyan időszak az életben, amikor nagyobb kihívás az értékrendet megtartani, mintsem megelégedni a kevesebbel. Ha visszanézünk a történelmi példákra, akkor nem lehet kétséges, hogy hosszú távon csak ez a „kifizetődő” hozzáállás az élethez. Még abban az esetben is, ha nekünk magunknak az emberiség jelenlegi időszakában, és ebben az élet-léptékben van lehetőségünk arra, hogy az emberi értékeket képviseljük. Valamint megőrizzük azokat az utókor számára. Amit a gyerekeinken keresztül tudunk tovább örökíteni.
Nem csak az a fontos, hogy miben hiszünk önmagunkkal és a világgal kapcsolatban. A mértékegység az emberségünk, amit a döntéseink és cselekedeteink alapján hozunk létre. Nekünk, színészeknek, művészeknek nagyon nagy adomány, hogy a színpadon egy szerep által vagy egy versen, dalon keresztül is megadatik az értékteremtés lehetősége, amit közvetíteni tudunk a világ felé. Gondoljunk csak arra, mekkora hatással volt például John Lennon az emberekre, amikor a békére hívta fel a figyelmet. Hiszem és vallom, hogy a művészet erejével a jót lehet gyarapítani a világban, és hatni lehet ezáltal az emberekre. A szépség és a jó születésével, valamint ezeknek a folyamatos jelenlétben tartásával, naponta tehetünk egy jobb világért a művészet által. Viszont sosem szabad elfeledni, hogy ha ezt az értékteremtő és értékőrző munkát választottam a feladatomnak és ezt a maga teljességében művészként képviselem, akkor csak így élhetek a hétköznapokban, a saját életemben is. A jó gyarapításának tevékeny cselekvőjeként. Legyen az jótékonysági koncerten fellépés, műsorvezetés, egy vers vagy dal megírása. Bármi, amit csinálok az adott pillanatban. Igyekszem ezt a szemléletet átadni a gyerekeimnek és ebben a szellemben nevelni őket.
