Bemutatjuk, hogy egy önkéntes nyugdíjpénztári tagként milyen költségelemeket kell megfizetnünk. 2011 óta először növekedett az önkéntes nyugdíjpénztárak díjterhelése.
Nemrégiben irtunk arról, hogy mennyire fontos az időben elkezdett öngondoskodás a „Nyugdíjasként szeretné az átlagbér másfélszeresét kapni?” című cikkünkben. Most az Önkéntes nyugdíjpénztárak költségeit vesszük szemügyre.
Díjterhelés
A napokban tette közzé a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az önkéntes nyugdíjpénztárak 2015-ös díjterhelési mutatóit. Ez a szám megmutatja, hogy egy adott pénztár a teljes kezelt vagyonából mekkora költséget von le közvetlenül a vagyonkezelésre, illetve a működési / likviditási költségek fedezetésére.
A felügyelet adataiból kikövetkeztethetjük, hogy 2011 óta először nőtt az önkéntes pénztárak átlagos díjterhelése, 0,78 százalékról 0,84 százalékra.
A legnagyobb százalékos költséget a Rába Önkéntes Kiegészítő Nyugdíjpénztár terhelte a teljes kezelt portfóliójára, legkisebbet pedig a Lilly Nyugdíjpénztár. A nagy pénztárak közül a legolcsóbb egyébként a CIB, a legdrágább pedig az Allianz, ha csak a díjterhelési mutatókat vizsgáljuk.
Mi az oka a díjterhelés növekedésének?
A befektetési költségek növekedése húzta fel a díjterhelési mutatókat, a felügyelet a sikerdíjas konstrukciók térnyerésével indokolja ezt: az alacsony hozamkörnyezet ellenére ezek a konstrukciók ugyanis felül tudták teljesíteni a referenciaindexeiket és a sikerdíjat is elvonták. Arra következtettünk, hogy ez vélhetően azzal magyarázható, mert a rövid kötvények hozamát mutató indexeket (RMAX, ZMAX) használja a legtöbb alap benchmarkként, ezt pedig minimális plusz kockázatvállalással (hosszú kötvények, magyar részvények beépítése a rövid kötvények mellé) is felül tudták teljesíteni az alapok.
Több olyan szolgáltató is volt, amelynek nőtt a díjterhelése 2015-ben 2014-hez képest, ezeket az fenti ábrán pirossal jelöltük. A legnagyobb növekményt a Zugliget Önkéntes Kölcsönös Országos Nyugdíjpénztárnál tapasztalhattuk (a nagyobb pénztárak közül a CIB-nél), a legnagyobb költségcsökkenést pedig a Danubius munkavállalói tapasztalhatták (a nagyobb pénztárak közül a Magyar Posta ügyfelei).
Mit fizetünk ténylegesen?
A díjterhelési mutatókban szereplő költség azonban nem azt a költségterhelést mutatja, amit egyedi befektetőként a szerződésünk után ki fogunk fizetni.
Ha rendszeresen fizetjük önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításunkat, alapvetően három lényegesebb költségelemmel találkozhatunk:
- A taggá válás költségét,
- a működési és likviditási tartalékba kerülő, befizetésünkből sávosan levont költséget,
- valamint a befektetési szabályokban, alapszabályokban többnyire nem megtalálható mögöttes vagyonkezelési költséget is ki kell fizetnünk.
A nyolc legnagyobb taglétszámmal rendelkező önkéntes nyugdíjpénztár esetében a taggá válás minimális ráfordítást igényel, 6 pénztárnál négyezer forintos költség, az OTP-nél kétezer forint, a Honvédnál ingyenes.
Érdemes megjegyezni, hogy több olyan szolgáltató is volt tavaly, illetve az idei év elején, amely átszabta költségstruktúráját:
A top 8 közül korábban messze legolcsóbban működő Generali drágult, a korábban közepes tagdíjat fizető ügyfelek számára kifejezetten drága Honvéd jelentősen olcsóbb lett, és a korábban magasabb tagdíjat fizető ügyfeleknek drága, viszont alacsonyabb díjat fizető ügyfeleknek olcsó Aranykor pedig egy kiegyensúlyozott, többnyire a versenytársai jelentős részénél kedvezőbb díjszabásra váltott.
Az alábbi ábra remekül illusztrálja, hogy hiába nő a költségek nominális értéke nagyobb díjfizetés esetén, befizetés-arányosan ez egyre kisebb terhet jelent:
A likviditási / működési költség egyébként a teljes tőke arányában az évek múlásával látványosan lecsökken az első év 4-6 %-áról negyed százalék körüli értékre.
A jogszabály egyébként 10 ezer forintos éves befizetésig 10%-os, efölött pedig 6%-os költségmaximumot engedélyez.
A fő költségösszetevő: a vagyonkezelési költségek
Az MNB adataiból kiderül, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári portfóliók fő költségelemét nem a befizetésarányos költségek jelentik, hanem a teljes vagyonra vetített (általában a szerződésben nem szereplő) portfóliókezelési költség.
A jogszabály szerint egyébként az éves vagyonkezelésre fordított, teljes portfólióból levont költség nem haladhatja meg a 0,8 százalékot.
A Portfólió megpróbált utánaszámolni, hogy körülbelül mekkora lehet a pénztárak mögöttes vagyonkezelési költsége. Az MNB által közzétett a pénztári portfóliók bruttó és nettó hozamadataiból, illetve ennek különbözetéből kiszámolható, hogy mekkora lehetett az önkéntes nyugdíjpénztárak súlyozatlan átlagos vagyonkezelési költsége:
Mint látható, a fenti ábrán szereplő költségek (némely estben jelentősen) eltérnek az MNB vagyonkezelési költségeket összegző díjterhelési mutatóitól. Ennek két fő oka lehet: egyrészt a Portfólió súlyozatlan átlagos hozammal számolt, másrészt a díjterhelési mutató csak a közvetlen vagyonkezelési költségeket tartalmazza.
