Sajnos a végéhez érkezett a hawaii-i tartózkodásom és vissza kellett jönnöm a fagyos és hideg Skóciába, ahol az egyetemi képzésemet végzem.
Utazni nem könnyű, különösen ha a Föld másik fele a célállomás. A legnehezebb mégis egyik napról a másikra a 30 fokból átlépni a 0 fok alá. Sehol semmi zöld és – várjunk csak! – csupa fehér borítja a hegyeket.
Ez a fehér hótakaró még egy hete is ott volt a hegyeken és bosszantó módon még a fűtést is be kellett kapcsolnunk áprilisban újra. A sosem változó hawaii-i meleg után még mindig nehéz igazodni az itteni kiszámíthatatlan és szeszélyes időjáráshoz. De az élet nem áll meg, hiába van borzasztó idő a hét hat napján, a terepmunkát itt is el kell végezni. Számunkra pedig már pár hete elkezdődött a szezon.
A fészekodúk készen állnak
A szezon jelen esetben fészekodú ellenőrzést jelent. Jó néhány olvasó biztosan boldogan fogja olvasni, hogy ezúttal jól ismert madarakkal foglalkozom, egészen pontosan szén- és kék cinegékkel. Egy kicsit kevesebb mint ötven fészekodúval dolgozunk itt a város szélén és hetente kétszer ellenőrizzük az összeset, hogy pontosan megfigyeljük mi is történik a madarakkal az idő előrehaladtával. Gondosan felírunk minden változást, a tojásokat, a kismadarakat és számon tartjuk a szüleiket is.
Mintha kék virágtengerben lépkednél…
Az erdő, annak ellenére, hogy csak most kezd magához térni téli álmából, csodaszép. Ez az az időszak, amikor az erdő alján mindenütt kinyílnak a harangvirágok (Blue bell) a brit erdőkben, és az embernek az az érzése támad, hogy kékszínű virágtengerben lépked. A levegő kicsit csípős, de nagyon tiszta és a fákon éppen megjelennek az első apró, élénkzöld levelek. A madarak természetesen őrülten csipognak mindenfelé és legtöbbjük már ül a fészkén.
Figyelemmel kísértem ennek a kis erdőrésznek az életét az elmúlt három év során és érdekes látni, hogyan cserélődnek a fák és a növényzet. Mivel néhány madarat, amelyek a fészkekben keltek ki színes gyűrűvel megjelöltünk, még az is előfordul, hogy ismerőssel futok össze a szokásos körutam során. Nagyon sokan maradnak, de néhányan továbbmennek. Még egy évig én is itt leszek, aztán minden valószínűség szerint már nem.
A város nem változik
Stirling ugyanaz az álmos kisváros maradt, ami volt. Annyi ideig nem voltam távol, hogy sok változás történjen.
Azon természetesen egyikük sem gondolkozik el, hogy csupán ezeknek a diákoknak köszönhető, hogy vannak munkahelyek itt, Skócia közepén, ahol úgy általában nem sok minden történik. A hegyek, az erdők és a jól ismert tavak azonban csodálatosak, nyáron pedig az idő egészen elviselhető, amennyiben nem kedveled a 20 fok feletti meleget. Remélhetőleg hamarosan egy kicsit több napsütésben lesz itt részünk. A napsütés gyakran kárpátol az elvesztett fokokért, hiszen napsütésben Skócia varázslatos hely.
