A férfi örömmel főz, a nő kötelességből, az urak kreatívabbak és bátrabbak a konyhában, a nők mereven ragaszkodnak a receptleíráshoz. Vajon igazak ezek a hiedelmek?
Az általános elképzelések szerint az átlagférfi kerüli a konyhát, ráadásul büszke arra, hogy egy rántottát se tud összecsapni. Az átlagnő a mamájától tanulta a konyhai szorgoskodás alapjait, és bár manapság is általában asszony teszi asztalra az ételt, a hivatalos mesterszakácsok között mégis férfi van több. Ám ha megkérdik a férfi séfet, melyik a legfinomabb leves, amit evett életében, az anyukájáéra gondol vissza nosztalgiával. A világ nagy konyhafőnökei azonban nem a mamák, hanem többnyire férfiak. Hogyan lehetséges ez?
A költői kérdésre sokféle válasz adódik, többek között az is, hogy vezetőnek lenni még mindig férfiak szeretnek jobban, márpedig a sztárszakácskodás manapság, a médiaséfek, gasztroshow-k és pokoli konyhák világában inkább a harcról és a versenyről szól, semmint a főzés nyugalmas, élvezetes örömeiről.
Én magam nem szeretem, ha újabb terepet keresnek emberek arra, hogy szembeállítsák a nőket és a férfiakat, azt tartom, hogy a két nem a konyhában is inkább főzze egymást, és ne lefőzze.
Egyébként sem lehet általánosítani, vannak olyan kivételes férfiúk, akik csak sátoros ünnepen alkotnak, a konyhába be sem teszik a lábukat, de boldogan és joggal dicsekednek a szabad téren, tűzön, bográcsban, grillen alkotott finomságaikkal. De ismerek olyan nőt is, aki csak akkor kapott rá a főzésre, amikor egyszer arról beszélgettünk, hogy ha a művészi alkotóéletében olyannyira kreatív, akkor az a képessége biztosan meglenne főzéskor is. Meglett – amit a férje azóta is fülig érő szájjal nyugtáz. Pedig ő is remekel húsfélék készítésében – miközben amúgy vegetáriánus.
A lábos mellett még mindig a nők állnak az élen
Állítólag a számok nem hazudnak: egy friss felmérés szerint a magyarok fele igenis szeret főzni, bár tény, hogy a nők kontya alá hosszabb ideig csap a gőz, több, mint kétszer annyi időt töltenek a sütőnél, mint az urak: hetente majdnem hét órát. És még mindig nagyobb kedvvel kavargatják a rántást, mint a férfiak, a nők kétharmadának kedves ismerőse a lábos, a férfiaknak csak valamivel több, mint egyharmada élvezi a szakácskodást.
A férfiséfek is véleményezik a női-férfi konyhaművészkedést. Leggyakrabban azok az érvek sorjázódnak a női konyhafőnökség ellen, hogy a szakmához kapcsolódó fizikai igénybevétel túl sok egy nőnek, illetve, hogy olyan menedzselési, irányítási képességek kellenek az ilyesmihez, amivel a hölgyek ritkán bírnak. Ezzel persze sokan vitáznának, azok a nők biztosan, akik egy életre szóló logisztikai műveletsort folytatnak a családban, gyermekfuvarozás, alapanyag beszerzés, ételelőállítás, háztartási munkák, hivatali teendők csillagos ötösre való teljesítése terén.
Általánosítani nem lehet, de azért szoktunk. Sokunk tapasztalata, hogy a nő a főztjéért, az eredményért vár dicséretet, a férfi a teljesítményéért, önmagáért. A nő boldog, ha a férfi eszik a főztjéből – a férfi szerint a nő legyen boldog, ha ehet az ő főztjéből. A nőnek az ellátás, a gondoskodás a cél, hogy a család degeszre egye magát, senki ne maradjon éhen, és közben a családi büdzsé kibírja a dorbézolást.
Azért gondoljunk bele, hogy ez a kettő nem olyan rossz kombináció. Főleg, ha tudjuk, hogy sok nő szerint nagyon is erotikus, ha egy férfi tud főzni, különösen, ha azt egy szál kötényben teszi. Egy felmérés szerint a párkapcsolatban élő nők több, mint négyötödének jólesne, ha egy-egy kitüntetett ünnep alkalmából a társuk főzne nekik. Szomorú arány, hogy ezzel a vággyal szemben a férfiaknak csupán egyötöde gondol ilyesféle meglepetésszerzésre.
A teremtés koronája a sütőnél is uralomra tör
Amikor ehhez a cikkhez kerestem háttérinfókat, rábukkantam Mautner Zsófia egy régebbi nyilatkozatára, ami ma is érvényes. Az ismert tévés szakács és gasztroblogger szerint „tévhit, hogy a férfiak főznek jobban. A profi séfek között azért több a pasi, mert a szakma férfias, elsősorban a munkaidő és a fizikai igénybevétel miatt. Tapasztalatom szerint a férfiak inkább a technológiára fektetik a hangsúlyt, fontos számukra a főzésben a kreativitás és az önkifejezés. A nőknek fontos, hogy kinek főznek. A férfiak szeretik megmutatni a konyhában is, hogy mit tudnak, míg a nők „etetni” szeretnek.”
A hivatásosok jóindulatúak, de talán elfogultak: Fernand Point, tekintélyes francia szakember például úgy gondolta, hogy a nők a profi konyhák díszítőelemei, főzni azonban nem kellene őket beengedni. De van, aki valamivel valósághűbben látja a helyzetet.
Az is biztos azonban, hogy sok „művész” után az asszonynak kell mindent elmosogatni és rendbe tenni a konyhában.
A férfitársak nem ennyire romantikusak, amikor azt kell megfogalmazni, mi a jó abban, ha a férfi helytáll a hagyományosan női birodalomban. A válasz: a végső cél nem az, hogy a férfi konyhatündér legyen, hanem hogy uralma alá hajtsa a konyhát is. A teremtés koronája a konyhában is császár akar lenni.
Akárhogy is, az étel örömforrás, annak is kell lennie, akár egyedül élünk, akár kedveskedünk vele valakinek. Újabban a szingli férfiak közt is egyre több az ínyenc, aki magának is főz, de létezik az interneten olyan közösség is, ahol elvált apák adnak egymásnak remek tanácsokat és recepteket ahhoz, hogy a látogatóba érkező gyerekeket el tudják varázsolni.
Reggeli friss kifli, háziúr módra
Nagyon jó kis meglepetés az ízes kifli, amit előző napon is el lehet készíteni, állítja a recept férfi gazdája. Egy kiló lisztet fél liter tejjel, 5 deka élesztővel, 1 evőkanál cukorral, 1 evőkanál sóval és 2 deci olajjal összegyúrunk. Lefedve kelesztjük, majd amikor szép nagyra nő a tészta, 8 kis cipóra kell osztani. Lisztezett deszkán sodrófával (vagy sörösüveggel) kinyújtjuk az első cipót, és megkenjük némi margarinnal. Magában is jó, de lehet rászórni mindenfélét: köménymagot, apró szalonnát, sonkát. Ezt követően 4 átlós vágással 8 cikkre osztjuk a kinyújtott tésztát és feltekerjük. Tojással megkenjük, sajtot vagy szezámmagot is lehet a tetejére szórni, és mehet a sütőbe a sütőpapírra. 220-250 fokon sütve az igazi, sütési idő: ránézésre. Feltételezzük, hogy ez aranyló színt jelent, nem széntablettát.
Hodnik Ildikó
