A téli szünetben végre alkalmam adódott arra, hogy meglátogassak egy másik szigetet, a Hawai’i szigetcsoportból, tehát Kaua’i felé vettem az utamat. Amellett, hogy ez volt egyben a nyaralásom, természetesen volt egy másik oka is, hogy odautaztam: egy hangfelvevő készüléket kellett eljuttatnom a Kaua’i Madárvédelmi Szervezetnek, hogy hasonló munkát végezhessenek a madár hangokkal, mint amit mi csinálunk az egyetemen.
A legzöldebb sziget
Sokan mondták nekem azelőtt, hogy ez a legszebb, legzöldebb sziget, tehát semmiképpen sem akartam kihagyni a listámról. Egy péntek délután érkeztem meg, csupán két, fél órás repülőút után és végre megláthattam Kaua’i csipkézett hegygerinceit.
Ilyenek a Waimea Canyon hegyei
Kaua’i a legöregebb ebben a szigetcsoportban, ami azt jelenti, hogy nincsenek itt már működő vulkánok, viszont lélegzetelállító csúcsos hegységek akadnak bőven. Egy ismerősöm látott vendégül a szigeten, így fogadóbizottságom is volt. Annak rendje és módja szerint lei-jel a kezében várt engem. Rögtön éreztem, hogy bár Kaua’i nincs annyira messze Hawai’i-tól, a légkör egészen másmilyen. Gyakorlatilag apró városkák vannak csak, ezért az embernek az az érzése támad, hogy vidéken jár.
Kaua’i világ legcsapadékosabb helye
A vendéglátóm annyira el volt ragadtatva attól, hogy tulajdonképpen madarakkal kapcsolatos küldetésen vagyok, hogy megkért rá, maradjak nála egész héten. A nyaralás nagyszerűen indult. Felmentem kirándulni a Waimea Canyonba, ahol csodálatos a kilátás. Mivel Kaua’i, különösen a magasan fekvő területei, ide értve az Alaka’i Erdőt, a világon az egyik legcsapadékosabb hely, a Waimea folyó olyan hatalmas mennyiségű vízet gyűjt össze, hogy lassan kivájta a hegyeket maga körül, egy elképesztő, vörös színű kanyont hagyva maga után. Miután megnéztem ezt a nagyszerű helyet, boldogan indultam útnak, hogy elvigyem a hangfelvevő készüléket a Kaua’i madarászoknak Hanapepébe, ami egy kis város és nagyon úgy fest, mintha egy western filmből került volna elő.
Hanapepe békés kisvárosi hangulatot áraszt
Emberek, akik nélkülözhetetlek és fantasztikus munkát végeznek
A Kaua’i Madárvédelmi Szervezet munkatársai szeretettel vártak ici-pici irodájukban. Annak ellenére, hogy tudom, milyen nélkülözhetetlen és fantasztikus munkát végeznek azoknak veszélyeztetett madárfajoknak a védelmében, amelyek sehol másutt nem lelhetők fel az egész világon, kicsit csalódott voltam az iroda mérete és a dolgozók száma miatt. Ez a fontos ügy legalább tízszer ennyi támogatást érdemelne. De Hawai’i államban van valami furcsa probléma a környezetvédelemmel: az Egyesült Államok szeret titokban megvonni tőle juttatásokat, mintha nem tartozna az országhoz.
A kutatók, akik itt dolgoznak, csodálatosak. Emberként és szakemberként is egyszerre. Amikor nap-nap után harcot vívsz néhány állatfaj fennmaradásáért, igazán megtanulod megbecsülni más emberek kedvességét és segítőkészségét. A Kaua’i Madárvédelmi Szervezet a kihalás szélén lévő madárfajok védelméről ismeretes. Az egyik utolsó elszigetelt madárparadicsomra vigyáznak a hegyekben, ahol néhány olyan faj is megtalálható, amely száma aggasztóan alacsony. Ezeknek a madárfajoknak a védelme elképesztő tudást és elhivatottságot igényel.
A kutatók beleegyeztek, hogy velük menjek a terepre a hétvégén, hogy együtt feltegyük a felvevőkészülékeket a fákra, ott, ahol a legtöbb fajta madár él. Elkezdtük tervezni az expedíciót, mindent előkészítettünk, de sajnos az indulás reggelén meghiúsult minden tervünk. Az Alaka’i Erdő ugyanis rekord mennyiségű csapadékot kapott és az áradások mellett, egy vihar is fenyegetett. Mivel az útvonal normális körülmények között is eléggé veszélyes, a legnagyobb fájdalmamra, le kellett mondanunk a terepmunkáról.
Elmentünk hullámokra vadászni
Elszomorodva úgy döntöttem, hogy ha nem tölthetem a madarak között ezt a szabad hetemet, akkor már körülnézek a szigeten. Mivel autóm nem volt, ezért buszra szálltam. Kaua’i-n, ahogyan a többi Hawaii-i szigeten is, a legtöbb ember még a szomszéd utcába is autóval megy, tehát a busz utasai mind nagyon furcsa figurák voltak – és nem feltétlenül jó értelemben. Egyetlen egy lány utazott velem, akiről nem is igen értettem, hogy mit keres ott. Mint kiderült, ugyanúgy utazó mint én és egy hetet tölt a szigeten. Azt is megosztotta velem, hogy különösen érdeklik a hatalmas hullámok. Tehát összefogtunk, és hullámokra vadásztunk Kaua’i partjainál.
A hatalmas hullámokat a szörfösök uralják
Így alkalmam adódott kicsit meglátni a filmekben sokat emlegetett ’Hawai’i’-t is, pálmafákkal és fehér homokos tengerparttal. Annak ellenére, hogy kellemes időtöltés volt, én azonban mégis inkább maradok a hegyi túráknál és az őserdei sétáknál – számomra ez még sokkal nagyobb élmény.
