Ismereteinket a keleti mozgásformákról nagyon gyakran a mozivászonról szerezzük be. Már-már klasszikussá váltak azok a jelenetek, ahol az öreg mester autómosásra, sepregetésre „kárhoztatva” avatja be tanítványát az ősi harcművészetek világába.
Milyen gyakorlati haszna van a hétköznapi tevékenységek gyakorlásának a mozgáskultúra fejlődésében? Erre keressük a választ.
Amikor egy új mozdulatot szeretnénk megtanulni, mely egy mozgásrendszer egyik eleme, az olyan, mintha egy síkra vetítenénk ki a megtanulni kívánt mozgást. Így a lábemelés vagy az előrenyúlás például túlságosan gépies lesz. Azonban, ha elképzeljük, hogy egy labdába rúgunk, vagy egy pohár vízért nyúlunk, az agyunk automatikusan tudja, hogyan irányítsa természetes módon a végtagjainkat, és a mozdulatsor plasztikusabb, rugalmasabb lesz.
Így minden olyan esetben, amikor bármilyen mozgásformát akarunk elsajátítani, az eredményt meghatványozza a belső képekkel folytatott tanulási folyamat.
Próbálják csak ki a képek erejét. Tartsák ki maguk előtt behajlítva a karjukat és kérjék meg társukat, próbálja Önöket eltolni arról a helyről, ahol állnak. Majd legyen ugyanez a feladat, de azt képzeljék el, hogy a karjuk és a nyakuk körül van egy nagyon erős gumikötél, melyet meg kell feszíteniük, ki kell tartaniuk, miközben a társuk ki akarja zökkenteni Önöket az egyensúlyból.
Próbálják ki, mikor-mi lesz az eredmény?
Alapgyakorlat – Fa-állás
Több keleti mozgásrendszer alapgyakorlata a fa-állás, mely egy komoly meditációs és energetikai gyakorlat, látszólagos egyszerűsége ellenére is. Segítségével megtapasztalhatjuk, hogyan illeszkednek egymáshoz az ízületek, hogyan támogatják egymást az izmaink, és megtapasztaljuk az egyensúly és a gravitáció mibenlétét.
A faállás alapja a helyes gerinctartás.
Hogyan tudjuk ezt elérni? A legeredményesebb út egy belső kép használata! Képzeljük azt, hogy marionett bábok vagyunk, a fejünk búbjánál felfüggesztve. A vállaink nem lógnak előre, de a nyaki izmok lazák. Amikor a karjainkat felemeljük, egy köríven mozgatjuk őket a testünk mellett. Az emelés vállmagasságig történik. Aztán nyitjuk oldalra, optimális esetben a kar teljes hosszának a feléig. Közben képekkel dolgozunk, és egy hatalmas gömböt képzelünk a karjainkba.
A faállás következő eleme, amikor ebben a tartásba „beleülünk”, vagyis kissé behajlítjuk a térdet, és leengedjük a csípőt. Ha a vállízület a helyén van, akkor a hátizomzat kapcsolódik a karhoz. Ha a vállízület hátraesik, ez a kapcsolat megszűnik. Az egység megtalálása és megőrzése a harmónia megtapasztalásához vezet.
A fa – póz energetizál
A fa-állás közben érdekes energetikai folyamatok játszódnak a testünkben. Ha mindehhez pedig még a megelőző tisztító technikákat is elsajátítjuk, igazi újjászületést tapasztalhatunk a szervezetünkben. A tisztító technikákról ebben az anyagunkban olvashat bővebben.
Halmozgás – Egyszerű lazító, stresszoldó gyakorlat
Kemény, egyenletes felszínű talajon a hátunkra fekszünk. Egyenletes lélegzés mellett teljesen ellazítjuk testünk valamennyi izmát. Karunkat lazán a test mellett tartjuk, tenyerünket felfelé fordítva fektetjük magunk mellett. Lassan elkezdjük mozgatni a csípőnket, jobbra és balra ringatjuk, és közben az képzeljük, hogy halak vagyunk, melyek teste lágyan ring úszás közben. Hagyjuk, hogy az így keletkezett hullámok végiggyűrűzzenek a testünkön. Ez a mozgásforma a gerincoszlopot mozgatva ér el egy rendkívül kellemes, lazító, stresszoldó hatást. A mozgást végezhetjük párban is. Ebben az esetben a társunk megfogja nagylábujjainkat és ő indítja el a fent leírt hullámzó mozgást. A mi dolgunk csak annyi, hogy ne álljunk ellen, hanem ellazult testtel élvezzük a halmozgást.
Próbálják ki mindkét gyakorlatot úgy, hogy a mozgásokat előre vizualizálják, meglátják, sokkal könnyebben fog sikerülni!
