Molnár Sándor Festőjóga című kiállításáról

A nyáron elhunyt Munkácsy – díjas festőművész, Molnár Sándor alkotásaiból nyílt kiállítás szeptember 30-án a Műcsarnokban. A tárlat a Festőjóga elméletét mutatja be, de kellő odafigyeléssel emberi létünk természetéről is sokat tanulhatunk!

Molnár Sándor 1936-ban született Sajóládon. A falu természetközelsége (az élővilág apró részletei) és varázsa meghatározta Molnár későbbi pályáját. Tehetségét korán felfedezik, gimnáziumi évei alatt Van Gogh és Renoir művészete nyűgözte le. 1955-ben kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán.

1958-ban alapította meg az un. Zuglói Kört, mely évekig a kortárs képzőművészek legjelentősebb szellemi és művészeti csoportosulása volt. Szoros kapcsolatot ápolt Jean Bazaine, francia absztrakt festővel, illetve az új párizsi iskola művészeivel. A művészettörténetben egyedülálló festői elmélete, a Festőjóga 1966-ban látomásszerűen jelent meg előtte.

1990 és 2005 között a Képzőművészeti Egyetem tanára volt. Mindössze három hónappal a Műcsarnokban rendezett kiállítása előtt, 2022. június 18-án hunyt el. A megnyitó óta izgalommal vártam, hogy eljussak a Műcsarnokba és élőben lássam Molnár képeit.

Évekkel ezelőtt hallottam a Festőjóga elméletről, mellyel kapcsolatban egy prekoncepció élt bennem.  Korábban tanultam a védikus írásokról, jógáról (√yuj-judzs), így ismereteim szerint annak jelentése egyfelől; igába hajtás, megzabolázás, másrészt egyesítés, egyesülés.

Elsőre furcsának tűnik a szó magyar fordítása, mely két irányt jelöl. Utal arra, hogy a folyton zavart, nyugtalan elmét a jóga rendszere (pl. Astanga jóga) képes lecsendesíteni, megszelídíteni (igába hajtani). Az egyesülés/egyesítés szó pedig a magasabb szellemi létezővel való egyesülésre utal.

Kíváncsi voltam, vajon mindez, hogy kapcsolódik a festészethez?

A kiállítás kapcsán fontos megemlíteni, hogy Molnár 1962-től szoros barátságot ápolt Hamvas Bélával. Molnár visszaemlékezése szerint egy könyvtárban, jógakönyveket olvasgatva Bothár Barnától kapta meg Hamvas Mágia szutra kéziratát[1], mely teljesen magával ragadta a festőt, így elhatározta, hogy felkeresi a filozófust. Mély barátság alakult ki közöttük, valamint egy klasszikus értelemben vett mester és tanítvány viszony, mely manapság pláne, de abban a korban is ritka volt. 

Hamvas Béla nevezte el Molnár elméletét Festőjógának, mely, mint ahogy a bevezetőben írtam, látomásszerűen[2] avagy ahogy Molnár fogalmaz „minden erőfeszítés nélkül”[3] jelent meg előtte. Ez a könnyedség azonban „legalább 15 év kemény tanulásnak az eredménye volt”[4] mely utal arra a rengeteg tanulásra és fejlődésre, melyen Molnár 30 éves koráig keresztül ment.

 (A kiállítás elején láthatunk is Hamvasról Béláról egy festményt, melyet Molnár egy fotó alapján, nemsokkal a filozófus halála után készített.)

A Festőjógáról

A Festőjóga keretét az (ős)elemek adják. Molnár az alkímiából is ismert elemeket (föld, víz, tűz, levegő) tetszőleges sorba rendezte^[5] és kiegészítette (kristály), majd a művészettörténetből vett példák által csoportosította.  Az egyes periódusok (föld, víz, tűz, kristály és levegő-üresség) elvégzendő „feladatokat” rejtenek magukban, melyet, ha a festő meghalad, egy magasabb szellemi szintre jut.

Molnár 7 éves periódusokra osztotta az őselemek feldolgozását, vagyis mindössze 30 évesen nagyjából már világosan látta, mit fog festeni a következő 35 évben. (A valóságban 50 évbe telt a teljes festőjóga ciklus megvalósítása és előfordult, hogy egy-egy periódusban más elem képei is megjelentek.) Ilyen pontosan felépített életmű unikális a művészettörténetben.

Molnár 1986-ban a Művészet[6] hasábjain így határozta meg elméletét:„Én ezt öt műveletben foglaltam össze. Vannak földműveletek. Minden olyan kép, amelyben a természet dominál, amely statikus, az földszerű. Minden művészet vízszerű, ami mitologikus és organikus, mint például a barokk és a romantika.

Tűznek neveztem azt a művészetet, amelyikben a szenvedély, a szenvedés dominál, mint például Van Gogh és Greco, hiába van közöttük olyan nagy stílusbeli különbség.

Minden olyan művészet kristályszerű, amiben a végső geometrikus rend dominál, például Vermeer vagy Jan van Eyck képein. Végül az „üresség” jellemzi Rembrandt öregkori képeit vagy Caspar David Friedrichet.”

A Festőjóga elméletét én leginkább egy spirálisan felfelé törekvő „szerkezetként” képzelem el, amely, mint maga a jóga rendszere, magával ragad mindent a környezetéből.

Mindent megmozgat és átrendez (átalakít); a festő személyét, a technikát, mellyel dolgozik, a festészet tárgyát és egy irányba fordítja.

A nehéz „szerkezet” folyamatos mozgása kiveti magából azt (pl. a formát), ami nem szolgálja felfelé törekvését, míg eljut arra a szintre, ahol kristálytisztán látszik létezésének valódi oka, majd ez a kristály szép lassan elmosódik és üressé válik. Az ürességben viszont minden harca, minden megélt tudása, fejlődése és bölcsessége benne van. Az anyagi világ illuzórikus voltát felismerve más dimenzióba lép át. 

A festményeket elnézve kapcsolódást érezhetünk emberi létünk egyes szakaszaival is. A föld elemben szilárdság van, a festményeken határozott, nehéz alakzatok vegyülnek absztrahált jelenetekkel, az anyagi világra reflektáló képeket látunk. A víz elem mossa el a „rendet”, melyben sziklaszilárdan hittünk, valami változik bennünk, mely a tűz elemben mutatja meg igazai arcát. Molnár Sándort idézve:

„Nem szabad félni a luneáris és a szoláris erőket felébreszteni”

Látni kell mindazt, amit felszínre hoz a tűz eleme. Ha ezt a harcot helyesen megvívtuk lassan kristálytiszta lesz minden, már más szilárdságot érzékelünk, mint a föld eleménél. A tökéletes formában elidőzünk, majd elengedjük azt is, ahogy az anyagi világ illúzióját is. Ez az üresség eleme, avagy létállapota.

Elvarázsolva ültem az üres képek előtt, letisztultság és a kifinomultság hatotta át a teret, magabiztos, transzcendens tudással kiegészülve. Lehetne szomorúnak tekinteni, hogy Molnár nem érhette meg a megnyitót, de engem inkább az életből merített művészet tökéletes párhuzama nyűgözött le.

Molnár Sándor több alkalommal is, pontosan megfogalmazta a művészetéhez való viszonyulását, így írásomat a festő gondolatával zárom:

„A művészet egyetlen dologról szól. Nemcsak a festészet, hanem minden művészet. Az emberi lélek útjáról, amit a születésétől a halálig bejár.[7]

A kiállítás 2023. február 5-ig látogatható.

[1] Ilyés Mária: Minden ablakot, minden ajtót ki kell nyitni. Beszélgetés Molnár Sándorral. In Magyar Szemle 1998. 1-2. szám. 143. o.

[2] Lajta Gábor: A művész személyisége. Tanulás és tanítás. Lajta Gábor beszélgetése Molnár Sándor festőművésszel. In: Ars Hungarica. 1999. 1. szám. 135.o.

[3] Ilyés Mária: Minden ablakot, minden ajtót ki kell nyitni. Beszélgetés Molnár Sándorral. In Magyar Szemle 1998. 1-2. szám. 142. o.

[4] Ilyés Mária: Minden ablakot, minden ajtót ki kell nyitni. Beszélgetés Molnár Sándorral. In Magyar Szemle 1998. 1-2. szám. 142. o.

[5] a védikus írásokból kiindulva viszont felcserélte és kiegészítette, hiszen ezen teória szerint az őselemek az alábbi egymásutániságban képződtek: tér (éter)-levegő-tűz-víz-föld

[6] Sinkovics Péter: Az impressziótól a metamorfózisig. Beszélgetés Molnár Sándorral. In: Művészet, 1986. 3. szám. 36. o.

[7] Illyés Mária: Minden ablakot, minden ajtót ki kell nyitni! In: Magyar Szemle, 1998. 1-2. szám. 144.o.