A lehető legtökéletesebb vasárnap délutáni programnak bizonyult a bajnai Sándor-Metternich, vagy ahogy a legtöbben ismerjük, az „Ördöglovas kastélyának” megtekintése a minap. Kultúra, arisztokrata miliő, gyönyörű vidék és egy csepp vakmerőség. Sándor Móric gróf különleges világa most újjáéled.

Tavaly, 2021-ben készült el a Bajnán található Sándor-Metternich kastély teljeskörű renoválása, mely által egy igazán igényes turisztikai látványosság született.

Az épület a II. világháború óta várta sorsa jobbra fordulását, az elmúlt hosszú évek alatt mindössze állagmegóvó munkálatok zajlottak, most viszont újra eredeti pompájában tündököl a klasszicista épület.

A Sándor-Metternich kastély mai formáját Sándor Móricnak, a hírhedt „Ördöglovasnak” köszönhetjük, aki édesapjától, Sándor Vincétől örökölte meg a birtokot 1823-ban. Sándor Móric Hild Józsefet bízta meg az addigi barokk épület átépítésével, aki határozottan megváltoztatta a kastély arculatát.

A külső munkálatok mellett az épület belső terei is megújultak. A kiállításon számos érdekességet megtudhatunk a renoválás folyamatairól, de talán a legmeghökkentőbb történetet az ún. Római-, vagy Raffaello – terem mennyezeti falképe tudhatja magáénak.

A kastély emeletén található gyönyörűen berendezett nagyterem mennyezeti festésére egy olasz mestert, Alessandro Sanquiricot kérte fel Sándor Móric, akivel itáliai utazása során találkozott (és aki nem mellesleg a milánói Scala híres díszlettervezője volt). A 61 m2 alapterületű, un. „secco” eljárással (freskó-szerű) készült művet 1974-ben el kellett távolítani, mivel a tető hosszú ideje ázott és a mestermű kezdett teljesen tönkre menni.

A restaurálást elrendelő akkori TSZ elnök azonban időközben meggondolta magát, és a födém kicserélését követően nem kívánta visszahelyezni eredeti helyére Sanquirico alkotását, így miután a restaurátorok a falképet milliméter pontossággal leválasztották a falról, a legnagyobb gondossággal otthonukban őrizték a 124 részre felvágott művet 40 éven át.

(A történet külön érdekessége, hogy a falfestmény restaurálását Boromisza Péter festő végezte, akinek édesanyja és nevelőapja voltak azok a mesterek, akik 1974-ben tökéletes precizitással megmentették az enyészettől a gyönyörű alkotást.)

„Ez nem egy ember, ez egy ördög”!

A kastély leghíresebb lakója, Sándor Móric gróf volt, akinek hajmeresztő tetteiről számos történet maradt fenn. A kiállításon hosszan olvashatunk jelleméről, mely némileg ellentmond az „Ördöglovas” jelzőnek.

Ki is volt ő igazából?

Sándor Móric meglepő módon 17 évesen, édesapja halála után ült csak először lovon. A fiatal fiút Sándor Vince próbálta óvni a lovaglástól, mivel veszélyesnek tartotta. Az atyai tiltás érdekes hatást ért el Móricnál, az első adandó alkalommal lóra pattant és ezt követően szinte minden tevékenységét lovon igyekezett intézni.

Kastélyaiban előszeretettel közlekedett lovon, bálokba, rendezvényekre is rendszeresen lóháton érkezett.

Metternich kancellár lányát, Leontine hercegnőt is lovaglásával nyűgözte le, amikor a legenda szerint átugratta a fiatal lány lovaskocsiját. Mindezek ellenére egy művelt, bortól, mulatságoktól mentes életet élt, kedvelte a citerát, szépen játszott rajta.

Tehetséges lovas volt, melyet óriási bátorsággal egészített ki, úgy tűnik ez volt a tökéletes recept arra, hogy elnyerje az „Ördöglovas” jelzőt. (A bátorságot kicsit górcső alá véve azért láthatjuk, hogy családjában sajnos jónéhány jel utalt az elmebajra, ami Móric grófot is utolérte élete utolsó éveiben. De azt is hozzá kell tenni, hogy rettentő sokszor érte lovasbaleset és számtalanszor szenvedett fejsérülést.)

A híres „ördög” jelzőt egy angliai látogatása alkalmával szerezte, amikor fogadást kötött arra, hogy képes betörni egy addig teljesen kezelhetetlen lovat.

A fogadást természetesen megnyerte, sőt, egy lóversenyt is megnyert a betört lóval. Ekkor hangzott el az állat gazdája szájából a mondat: „Ez nem egy ember, ez egy ördög”.

A kastély kiállítása külön megemlékezik Sándor Móric egyetlen gyermekéről, Metternich-Sándor Paulináról, aki méltó utódja volt az „Ördöglovasnak”, számtalan hihetetlen história (női párbaj!?) őrzi az ő emlékezetét is.

A kiállításon több digitális eszközzel is találkozhatunk, felvételeket láthatunk a helybeliek visszaemlékezéseiből, értékes, digitalizált szövegeket olvashatunk, fotókat, rekonstrukciós terveket nézegethetünk. A gyermekeket (és felnőtteket) digitális játékok várják; én most végre megtanultam (remélem) mi az a martingál és a kápa…

A modern, mégis autentikus kiállítás és a csodaszép kastély kicsiknek és nagyoknak is tökéletes kikapcsolódást nyújt.

Kezdőfotó: bajnaikastely.hu