Mivel közeleg a Valentin nap, mi másról írhatnék, mint arról, hogyan ünnepelik Mexikóban az esküvőket. Bizonyára sok menyasszony álmodozik tengerparti szertartásról, esetleg egy meghitt, max. 20 fős ünnepségről, de ami bizonyos, hogy pontos elképzeléseik vannak arról, mit és hogyan szeretnének.
Be kell vallanom, a mexikói tradicionális esküvők sem nem kis létszámúak, sem nem visszafogottak. Természetesen álomszép ruha minden megjelenő hölgyön, veterán autó, amellyel a menyasszony érkezik, annyi étel, hogy még másnapra is maradjon és zene, hogy hajnalig tele legyen a táncparkett.
A jövendőbeli feleség házának ajtóját egy virágokból készült csillag díszíti, így mindenki tudja, hogy jelentős eseményre készülnek.
A mexikói esküvők általában a több száz főnél kezdődő visszafogottabb verziótól akár az 1000 fős népünnepélyig terjedhetnek.
Egyszer volt szerencsém egy 1000 fős lagzihoz, ahol a fél falu képviseltette magát. Valószínűleg ez volt a legrosszabb ilyen jellegű élményem, mert az állandó zsibongástól semmit nem lehetett hallani vagy érteni, magát a nagy napot pedig élvezni sem.
Most sokan azt kérdezik, hogyan csinálhatják ezt a mexikóiak? Hiszen attól még illik meghívni az egész családot, hogy nem tehetősek.
Általában maga a szűk család is minimum 100 fő körül van. Mivel a mexikóiak szigorúan vallásosak, ezért a polgári szertartást majdnem mindig a templomi házasságkötés követi. Ennek is megvan a módja.
Először jelentkezni kell, részt venni a jegyesoktatáson, majd a templomi fali újságra kikerül a fényképük, hogy házasságot kívánnak kötni. Legalább három vasárnapon át ez nyilvános, így bárkinek lehetősége van arra, hogy bejelentse, ha van olyan ok, amiért ez nem történhet meg. Amint ez az idő eltelik, a pár kitűzheti az esküvő időpontját.
Az, hogy a mexikóiak nagy családokban élnek és gondolkoznak, nem csak hátrány, már ami a vendégek számát illeti, hanem áldás is.
A feladatokat és a költségeket így felosztják egymás között. Minden elemnek megvan a felelőse vagy felelősei, akiket madrinának vagy padrinosnak hívnak.
Azok, akik például a házasság támogatói és őrzői, maguk is házasok az Úr színe előtt, ők fizetik a templomot. Minden nagyobb és kisebb szertartási elemet szét lehet osztani a családtagok között, így ők vásárolják a gyűrűt, de a desszertasztalra az édességeket vagy a menyasszonyi csokrot is.
Mindenki kiveszi a részét, ha hivatalosan nem kapott szerepet, akkor néha megjelenik és letesz egy rekesz üdítőt a pár házában, hogy hozzájárulhasson a nagy nap zökkenőmentes lebonyolításához.
Természetesen egy esküvő még így is sokba kerül, viszont aki járt már Mexikóban lagziban, megtapasztalhatta az igazi fiesta élményét. És azt a nagyszerű mentalitást, ami annyira jellemzi az ott élőket.
Ahol egy családnak van étel az asztalon, ott mindig akad még egy plusz tányér.
Ha szeretnél még ebben a témában olvasni, kattints ide! Vagy iratkozz fel hírlevelemre!
