184 éve, december 24-én született a bajor Wittelsbach dinasztia legismertebb tagja, Erzsébet Amália Eugénia, avagy ahogy a legtöbben ismerjük: Sisi.
A Nemzeti Múzeum november 27-én nyílt kiállításán 88 eredeti műtárgyat; festményt, fotót, használati tárgyat, ékszert, illetve porcelánt láthatunk a befolyásos uralkodó család életéből. Személyes kedvencem karácsony apropóján a bajor címerrel ellátott mézeskalács forma a 18. századból. Érdemes megnézni!
Bármilyen műtárgy, mely a régi korokat idézi megragadja az ember képzeletét. Személyes használati tárgyakat, ruhákat szemlélni, melyeket történelemformáló alakok használtak, több ennél. Sisi kalapját, főkötőjét nézve elgondolkodtam, e tárgyakat érintette, viselte egykor az a vidám fiatal lány, majd feleség, anya és végül az a nem is olyan idős, megtört asszony, aki mind-mind Erzsébet királyné volt.
Tündérmesének indult…
Erzsébet 1837. december 24-én, Szenteste született Münchenben, egy kis foggal a szájában, ami miatt nagy szerencsét és kivételes életutat jósoltak a kislánynak. Békés gyermekkorát annak köszönhette, hogy édesapja, Miksa József bajor herceg a Wittelsbach család nem uralkodó ágából származott, így tisztes távolban maradhatott a bajor királyi udvartól.
Idilli életében akkor történt változás, amikor Bad Ischlben Ferenc József beleszeretett a mindössze 15 éves lányba, kevesebb, mint egy év után pedig 1854. április 24-én oltár elé vezette.
A „gyűlölt anyós” és a „kedves nagynéni”
A Wittelsbach család ebben az időben Erzsébeten kívül két másik fontos személyt is adott a bécsi udvarnak, Karolina Auguszta osztrák császárnét és Zsófia Friderika, osztrák főhercegnét, akikről szintén olvashatunk a kiállításon.
Érdekesség, hogy Karolina Auguszta 1816-ban feleségül ment I. Ferenc osztrák császárhoz (4. felesége lett) viszont I. Ferenc korábbi házasságából született fia, Ferenc Károly 1824-ben Karolina Auguszta féltestvérével, Zsófia Friderikával lépett frigyre.
A két asszony kapcsolata Zsófia hatalomvágya miatt nem alakult szerencsésen, Karolina Augusztát férje halála után Salzburgba „száműzték”. Erzsébet királyné udvarhölgye, gróf Festetics Mária 1873-as naplóbejegyzésében az alábbiakat olvashatjuk a három asszony kapcsolatáról:
„Félek, hogy nemsokára Bécsbe költözünk, az anyacsászárné (Karolina Auguszta) nagyon gyengül. A császárné (Erzsébet) igen aggódik, mivel nagyon szereti az idős császárnét. – Az a szegény idős asszony, de sokat szenvedett Zsófia főhercegnőtől, akit bosszantott az a tény, – hogy bár ő volt a császár anyja – a másik (aki különben testvére volt) viselte a császárnéi rangot. Szívtelenül ki is szorította mindenhonnan, és soha nem volt szabad a nyilvánosság előtt megjelennie. Az idős császárné azonban okos és angyali jóságú volt. Unokahúgát, Erzsébet császárnét az első pillanattól kezdve nagyra becsülte és átérezte a szenvedéseit. A császárné sokszor mondja is, milyen jó volt hozzá, hogyan vigasztalta és bátorította mindig. Cavriani gróf, az idős császárné főudvarmestere mesélte nekem, hogy úrnője mégis mennyire megrendült Zsófia főhercegnő halálakor, és hogy az én császárném mennyire jó és kedves volt hozzá, mint a vigasztalás angyala, térdelt mellette a csupasz földön.
A tárlat külön figyelmet szentel a 100 évvel ezelőtt, Sárváron elhunyt utolsó bajor királynak, III. Lajosnak.
Sárvári uradalmát felesége, Habsburg-Estei Mária Terézia Dorottya főhercegnő 1875-ben örökölte meg nagybátyjától, V. Ferenc, Modena trónfosztott hercegétől. Gyermekeikkel gyakran töltötték itt a nyarakat. Felvirágoztatták gazdaságukat, tehenészettel és lótenyésztéssel foglalkoztak.
A müncheni forradalom idején azonban menekülni kényszerültek, wildenwarti kastélyukba vonultak vissza, ahol Mária Terézia Dorottya 1919. február 3-án meghalt. Lajos nem sokkal élte túl szeretett feleségét, az utolsó bajor király Sárváron hunyt el 1921. október 18-án.
A kiállításon láthatja először a nagyközönség a múzeum idei vásárlását, a magyar koronázási palást egy töredékét. Az apró darabot egy mesterember tette el emlékbe Ferenc József és Erzsébet királyné koronázása előtt, amikor a szükséges javításokat végezte.
De természetesen itt is van bajor vonatkozás, hiszen a hagyomány úgy tartja, hogy Gizella, bajor hercegnő ésSzent István adományozta 1031-ben azt a miseruhát a székesfehérvári Nagyboldogasszony bazilikának, melyet a 12-13. század fordulóján koronázási palástnak alakítottak át.
A tárlat 2022. február 20-ig tekinthető meg.
Nyitókép forrása: MNM
