Női vonal – női test, női identitás címen nyílt kiállítás a Nemzeti Színház Zikkurat kiállítótermében október 18-án. Az 50 női kortárs festő munkáját bemutató kiállítás pont olyan színes, összetett, változatos, egyedi, mint mi, nők.
A Zikkurat épülete maga is nagyon különleges, csigavonalas, felfelé törekvő formája ad egyfajta pluszt a kiállítás hangulatának, mely a női látásmódot, női testet, női festészetet hivatott láttatni. 50 kortárs festőnő szemén keresztül láthatjuk azokat a mindennapos élethelyzeteket, problémákat, kérdéseket, melyek jelen vannak a mai nők életében.
Mire is utal a női vonal? Egyrészt egy látásmódot mutatnak a festmények. Mit lát meg egy nő a világból? Mit érez fontosnak megmutatni, mi az, ami mellékes? Hol vannak a nők a világban, milyen szerepeknek, elvárásoknak kell megfelelni? Meg kell egyáltalán felelni?
A női vonal a női testet is szimbolizálja, melyről a XXI. században különösen fontos beszélni. Nem véletlenül került egymás mellé Ardey Edina: Örök szépség és Varga Patricia Minerva: Egy testben két lélek- a várakozás gyötrelmes gyönyöre című alkotása. Az idealizált női szépség és a valós nő ellentéte? Vagy talán csak a női lét egy-egy pillanatképei? Egy skálán mozgunk, néha közelítünk az idealizált képhez, majd változunk, gyermekeink lesznek, megváltozik a testünk (lelkünk). A női identitás egyik alapvető tulajdonsága talán pont a változás.
Varga Patricia Minerva: Egy testben két lélek- a várakozás gyötrelmes gyönyöreArdey Edina: Örök szépség
A női vonal a kortárs művészet élvonalát is szimbolizálja.
Ennek kapcsán kérdeztem Ódor Tünde Enéh-t, élvonalbeli kortárs festőnőt, a tárlat egyik kiállítóját művészetéről:
A megnyitón láthattuk a SZÁMALK – Szalézi Technikum és Szakgimnázium diákjainak nagyon különleges performanszát, mely a női élet fontosabb szakaszait jelenítette meg. Festőművészként ezek a (felnőttkori) szakaszok mennyire jelennek/jelentek meg az alkotásaidon?
-A női élet egyes szakaszait nem szándékozom bele festeni munkáimba, mégis szinte valamennyi munkámmal kapcsolatban megkapom a külvilágtól, hogy ezt és ezt a női minőséget ábrázolják a képeim. Az előző évi Női Vonalon kiállított festményemről éppúgy, mint a mostaniról, ahogy szinte az összes többiről is. Feltehetőleg ez a természetemből adódik. Szinte hallom régi ismerőseim szavait, hogy mennyire egyetértenének ezzel. Egyszóval tudatosan nem, de ösztönösen nyilván megjelenítem ezeket a női stációkat.
–Boleró című festményedet láthatjuk a kiállításon. Míg visszanéztem az alkotásodról készült fotót, meghallgattam Ravel Boleróját. Nagyon izgalmas a két műalkotást így együtt szemlélni. Számomra mintha a hideg külvilágról a meleg színekkel megfestett táncosra irányítanád a figyelmet, jelezvén, hogy a művészet annyi mindenre nyújt gyógyírt. Mit gondolsz erről?
-Igen, remekül ráéreztél a mű egyik fő mondanivalójára. Valóban a központi, de szándékosan nem a kép mértani közepére helyezett, erősen absztrahált, de azért megsejthető balerina a kép magja, központi szereplője. Ez a kép kétszer született. Először 1991-ben, amikor még Gyémánt László Festőiskolájának növendékeként a zene inspirálta képalkotás különösen közel került hozzám. Hiszen a festők gyakran alkotnak zenére, de olyan szinten, ahogy azt Laci tanítványaként megismerhettem, ritkán határozza meg a zenemű a kép egészét. Laci is és a teljes csapata is gyakran festettünk inspiratív módon zenére.
Míg mesterünk a kiállítás megnyitójára hívott dzsessz-zenészek élő zenéjére performanszként festett egy-egy művet a vendégtömeg jelenlétében, addig mi tanítványai elsősorban az óbudai festőiskola falai között tettük mindezt, hatalmas festővászonra és közösen. Természetesen, már korábban is a zene határozta meg a képeim alakulását, de a festőiskolai tanulmányaim után különösen. Szóval, így volt ez a Boleróval is, amit Édesanyámnak festettem akkoriban, mivel szinte ez a zenemű mindkettőnk nagy kedvence volt. A kép belseje felé tülemkedő sötét tónusú, geometrikus formák a zeneműben egyre erősödő basszus hangzásokat jeleníti meg, míg a fénylő képi magban futurisztikusan megjelenő absztrakt balerina a lágy, központi hangzás megtestesítője.
No, de térjünk vissza a kép újjászületéséhez. Idén, 2021-ben a 3 évtized alatt, rengeteg kiállítást megjárt, erősen megkopott festményemet felújítottam, de nem szimpla restaurálásként, hanem igyekeztem a mai hatásokat is beleépíteni a képbe. Így a külső geometrikus nyomás erősebb hangsúlyt kapott, mivel a mai magyar képzőművészet felső köreiben van egyfajta geometrikusságra törekvő trend, ami nehezen fogadja be az organikus irányokat képviselőket. Holott a nagyvilágban ez nem így van, ott sokkal kiegyensúlyozottabb a két irány elfogadása. Ezért is hívták meg tavaly képeimet egy párizsi kiállításra.
-Szerinted mást jelent ma kortárs festőnek lenni, mint pl. 20 éve? A társadalmi változások befolyásolhatták esetleg azt, hogy a női látásmód valóban vászonra kerülhetett? Bátrabbak lettek a női művészek?
-Természetesen festőnek lenni minden korszakban jelentősen más és más, de egyrészről pedig állandó, ez pedig a kiszolgáltatottság. Utóbbival arra utalnék, hogy a festőket köztudottan ritkán ismerik el, becsülik meg még élő személyként, majd jönnek egyes „kurátorok”, és haláluk után ki-kiemelnek egyet-egyet a sorból. A női festőknek úgy gondolom, mindig is nehezebb volt a helyzetük, hiszen a családi élet, a gyermekvállalás őket ösztönösen is kiragadja a művészvilágból 2-3 évtizedre, míg egy férfi festő azután is szabadon tud az alkotásra fókuszálni, hogy éppen már elhintette magvát itt-ott. Erre remek példának – a sajnos nemrég elhunyt – Vincze Laci barátomat szoktam emlegetni, hiszen ő az igazi férfi festő tökéletes példája.
–Ez a X. alkalom, hogy megrendezésre kerül a Női vonal című kiállítás. A kortárs festészetben mennyire elfogadott az, pláne a férfi művészek között, hogy ez a kiállítás csak a nőkre fókuszál?
-Bizonyára vannak negatív vélemények is. Sejtem is, milyen irányból, de én ezekkel közvetlenül nem találkoztam. Sőt, a mostani megnyitón is rengeteg dicséretet kaptam férfi festő kollégáimtól. Úgy gondolom, ha egy férfi festő úgy tartja, hogy a nála jóval intuitívabb nőnek a fakanál mellett a helye, az az ő problémája. A valóban bölcs férfiak a nőket a maguk valós helyének megfelelően kezelik, erre a történelemben is számos példát találunk. Természetesen, nem szeretném, ha ez a kiállítás valamiféle feminista mozgalommá alakulna, hiszen nem erről szól, hanem csak egy kiemeltebb megmutatkozási-összehasonlítási lehetőséget kínál a mai festőnőknek.
A kiállítás a Magyar Festészet napja kiemelt rendezvénye, 2021. november 18-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Színház Zikkurat kiállítótermében.
Kurátor: Vincze Angéla
Cím: 1095 Budapest, Bajor Gizi park 1.
Látogatási idő: keddtől péntekig: 15-19 óra, szombaton 10-14 óra között.
