Szigligeten otthon vagyok
Órákig tudnám sorolni, miért Szigligetet a kedvenc városom, de legfőképpen azért, mert illata, aromája, íze van. Évente négy-öt alkalommal töltök el néhány napot-hetet a faluban, s ahogy megérkezem, rögtön beszippant összetéveszthetetlen atmoszférája.
Először megérzem az illatokat: nyáron a széna és a napsütötte zöldek illata, ami belém kúszik és megcsiklandoz, télen pedig a tiszta aromájú mínuszokat szippantom be kéjesen. A következő észlelés rögtön ezután a csend hangja, mert a városi zaj után nagyon is észrevehető, percek alatt elringat. Csak fekszem a fűben és bámulom az égen kóborló felhőket, végre pihenek.
Ahhoz, hogy teljes képet kapjak a Balaton északi partjának szépségeiről, ki sem kell tennem a lábam Szigligetről.
Az Ófalu csendes utcái jellegzetes Balaton-felvidéki stílusban épült, öreg házakat rejtenek. A kapuk, a kémények és a sok virág adja meg azt az összhangot, melyek miatt órákig lehet csavarogni a faluban.
 |  |
| Nádtetős házikó, burjánzó virágokkal… | Régi házak között kóborolva… |
A várba szinte minden alkalommal felmegyek és nem csak azért, mert várkisasszonynak lenni jó, hanem leginkább azért, mert a várfalon üldögélve gyönyörködhetek a Balaton látványában. Szerintem kevés ennél szebb látvány van, már alig várom, hogy újra mehessek.
N. Saci
