Aki harctéri tudósításra számít az írás kapcsán, remélem, nem csalódik. A nappalink ugyanis már kezd hasonlítani egy harctérre, vagy legalábbis egy hurrikán sújtotta területre, de legjobb esetben is úgy néz ki, mint a Nyolcadik kerület lomtalanításkor.
Játék mindenhol
Mindenhol játékok: labda, vonat, kisautó, rágókák, csörgők, mesekönyvek és egy fél állatkert: maci, zsiráf, két bárány, nyuszi, egér, csiga. Pedig csak Gergő kezdi el felfedezni azt a 15-20 négyzetmétert, amit egyelőre be tud járni, pontosabban gurulni.
Most aztán megkaptam!
Az előző írásban már említést tettem arról, hogy gurulva változtat helyet a mi kis felfedezőnk. Eddig az volt a bajom, hogy a gyerek meg se mozdult, egy helyben feküdt mindig. Ha hasra tettem, akkor úgy, ha hanyatt fektettem, akkor úgy maradt, és játszadozott a játékaival, vagy a kezével, lábával.
Most aztán megkaptam! Két másodpercre nem lehet magára hagyni. Valahogy még ódzkodok a járókától, bár gyakorlott anyukák biztosítottak arról, hogy előbb-utóbb kénytelen leszek beszerezni. Nem fogok tudni mindig Gergőre figyelni. Arról nem is beszélve, hogy már a WC-re se tudok kimenni, csak ha a kiságyába teszem a fiam. Ah, azok a régi szép idők, amikor még le is tudtam tusolni, miközben a nappaliban, egy helyben szépen eljátszadozó gyereket figyeltem. Az ebédjét 25-30 perc alatt összeütöm, amíg alszik. Ha alszik. A múltkor már beültettem a hordozójába, mert csak így tudtam szemmel tartani.
A pelenkázásnál jól jönne még néhány kéz, mert a fiam nem képes háton maradni egy pillanatra se. Lehet, hogy átlényegülök Síva istenné. A hason pelenkázást még gyakorolnom kell, de ilyen helyzetben már tökéletesen fel tudom rá adni a nadrágját, pólóját és a zokniját is. A pelenkázó asztal már teljesen üres, mert a gyerek mindent megrágcsál, ami a keze ügyébe kerül. Kezdte a popsitörlő kendővel, a krémekkel, most már csak a játékait adom oda neki, de egy új hobbyja akadt. Gergő címke-fetisiszta lett. Mindenhol megtalálja a címkéket: a játékokon, a plédjén, az előkéjén, a pelenkáján, és ezeket rágcsálja.
Virágtépés, dvd válogatás…
Elsőként a virágaimat szemelte ki a kis virgonc, kétszer ledöntötte az agglegénypálmámat, és le is törte az egyik hajtását. Ezek után biztonságba helyeztem a növényeimet az ablak alatt, és elbarikádoztam őket Gergő játékaival és könyveivel, amelyeken most még nem tud keresztül gurulni, de kitartóan ostromolja azokat. A vitorlavirágom rögtön meg is hálálta a napfényesebb helyet, és virágba borult. Lehet, hogy tud valamit a gyerek, és kertész lesz?
A könyveket még nem éri el, de a dvd-ket már sikerült egy párszor lepakolnia az alsó polcról, ahová aztán előszeretettel be is mászik. Jó ízlése van a gyereknek, A szarvasvadászt nézte ki magának, Robert De Niro-val.
A konnektorok biztosítása, pontosabban Gergő biztosítása már halaszthatatlanná vált, így a férjem ma be is szerezte a baba-biztos érintésvédelmi dugókat. Eddig jó szolgálatot tett a kis kádja, amit a dugalj elé helyeztünk, de már azt is elhúzza. A következő lépés azt hiszem, a sarokvédők megvásárlása lesz. Egyszer-kétszer már hallottam, ahogy koppan Gergő feje, és persze nem is tudjuk őt mindentől megvédeni, de az alap dolgokat azért megtesszük.
A tévét lassan fel kell szerelni a falra, mert még magára rántja. Most szépen végigpásztázom a nappalit, a konyhát és az étkezőt, és ha a fiúk befejezték a délutáni sziesztájukat, biztonságpolitikai megbeszélésre hívom a férjemet és terepszemlét tartunk a lakásban. Összeírjuk a következő napok, hetek biztonságtechnikai teendőit.
