„Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.” Pilinszky János gondolatával összefoglalhatnám mindazt, amit ilyenkor érzek, mert a gyertyák illatán, az adventi naptár meglepetésein, az otthonunk díszítésén és a lelkünk kipucolásán túl, lényeges számunkra, a harmónia megélése dalokban, mesékben, süti készítésben, amely kiszorítja a tülekedős lármás csillogás képzetét.
Nálunk advent első vasárnapjával kezdődik az időszak.
Ó, bocsánat, már korábban nekikezdek elvileg a Csendes csodák albumnak, de ez kifelé a világ felé szól, mely alig várja az újabb huszonnégy ismerőst- az adventi naptár ikonikus embereit, akik valami nyomot hagytak a kultúra világában és a gyerekek lelkében. De itt kifelé nyitogatunk ablakokat, viszont otthon megkezdődik a rendszerezés – rendrakás – listák készítése.
Advent első vasárnapján feldíszítjük a lakást.
Előkerülnek az égősorok, a tobozok, kagylók, dióhéjak. Fahéj és mandarin illata lengi be a szobákat. Szeretem ezt a napról-napra befelé lépegetést, a Fénykeresést, a tervezgetést, révedezést, a „manók” ötletelését az adventi naptár meglepetéseivel kapcsolatban.
Sajnos tavaly közölték a lányok, hogy Mikulás nincs
De azért hozhat ajándékot. Hosszas filozófiai eszmecserét folytattunk a témáról, de meggyőztek róla, hogy mindenki jobban jár, ha nálunk is megfordul. Ráadásul engem is meglátogatott, miközben a két királylány sűrű kacsintgatással jelezte, hogy értenek a manók nyelvén. Már idén is kaptam „tőlük” apró meglepetéseket. 🙂
Visszatérve az adventi naptárhoz, minden nap más meglepetést rejlik a zsebekben: dió, mogyoró, mandula, csoki, keksz, aszalt gyümölcs. Bevált tipp kezdő „manóknak”, hogy csak az adott napra készítsenek meglepetést, így az újdonságvarázs végig megmarad. De lehet kis idézet mesékből, vagy furfangos találós kérdések is lapulhatnak a tarisznyában.
Az adventi koszorú természetes anyagokból készül: a szalma alapra fenyőágakat rögzítünk a fehér gyertyákkal együtt.
Évek óta fehérben gondolkozom, nem rajongok a színes gyertyákért. Kétféle toboz, dió, fahéj rudacskák, és amit még találunk itthon, mind széppé szelídül a kezeink gyakorlott mozdulatai által és a rafia segítségével. Középen az ötödik gyertya-mécses lángja december 24-én világítja be az ünnepi asztalt. A bejárati ajtóra szintén koszorú kerül, és mindenki kiélheti kreativitását, feldíszítheti a saját területét, szobáját.
Túljutottunk a Luca napi iskolai vásáron, közben készülünk a Diótörő előadásra a MŰPA-ban és a vészesen közeleg a Szenteste. És persze még sehol se tartok, de készülök. Készülünk. Lépésről, lépésre, napról napra, és egyre jobban záródik, a külvilág miközben nyílik a kapu, mely a Fény felé visz.
Áldott adventi készülődést kívánok!
