Október 31.
Itt van Halloween ünnepe és sokan nem tudnak vele mit kezdeni.
Jópofa, meg tökös, de amennyire vidám, annyira távol áll sokak mentalitásától. Talán azért, mert megszoktuk, hogy ilyenkor szomorúnak kell lenni.
Ám a világ attól is csodálatos, hogy különböző szokások, eltérő kultúrák léteznek, melyek a halál fogalmát is eltérően értelmezik. Talán a gyász és annak feldolgozási kultúrájával kevésbé van lehetőségünk megismerkedni, amikor kilépünk a megszokott közegünkből.
Íme, egy kis kitekintés az életről és halálról alkotott hitekről és szokásokról:
Mexikóban nem tabutéma az élethez és a halálhoz való viszonyulás, sőt, igen sokat foglalkoznak vele. Halottak napján (El Día de los Muertos) hatalmas bulikat csapnak, csontvázakkal népesítik be a lakásokat. Este családostól kivonulnak a temetőbe, a sírok mellett esznek-isznak (és simán berúgnak).
Oly mértékben természetes számukra az elmúlás, hogy ábrázoló művészetükben is jelentős szerepet kap a csontváz, a „kaszás” figurája. A halálfejeket ábrázoló cukorkákat és csokoládét már szeptembertől meg lehet vásárolni a boltokban, sőt nevet is íratnak rájuk, ezzel kifigurázva a halált.
November 01.
Érdekes, hogy a kereszténység terjedésével nem tiltották be az ősi, pogánynak nevezett rituálékat, inkább ezekhez igazították az új keresztény ünnepeket. A Mindenszentek a katolikus egyház értelmezése szerint valamennyi üdvözölt lélek emléknapja.
November 02.
November második napja -a keresztény kultúrában- azoké az elhunytaké, akiknek lelke még a tisztítótűzben várja a teljes üdvösség elnyerését. Az elmúlt időkben ez a nap lett az elhunyt szeretteinkről való emlékezés ünnepévé, a Halottak napjává.
A gyász színei:
A középkorban még általános volt a fehér öltözet gyász idején. Aztán ez a szokás egy erős földrajzi tagozódáson ment át, melynek köszönhetően Európában gyakorlatilag mindenhol a fekete lett a gyász színe. A fekete színhez kötött képzetek adják az alapokat, hiszen a fekete szín a sötétség, a szomorúság és a fájdalom szimbólumai is egyben. Abszolút megegyezik azokkal az ősi félelmekkel, melyekkel az emberi létezéshez kötődnek. A sötétség félelmet és bizonytalanságot kelt, ugyanúgy, mint a halál gondolatisága.
Hagyományos hindu temetési szertartás Katmanduban. Fotó: Thomas Lohnes/Getty Images
A feketével éles ellentéteben áll a fehér, mely a tisztaság, a fény, a nappal, az élet színe. Érdekes kontraszt, hogy a középkorban általánosan viselt fehér öltözet, a kender- és lenvászon leplek természetes sárgásfehér, vagy fehérített színe egyúttal a gyász színe is volt. Európából fokozatosan eltűnt a gyásszal kapcsolatos szimbolikája, de Afrikában, Indiában és Délkelet Ázsiában ma is a gyász színeként viselik.
Kunt fogalmazta meg nagyon egyszerűen az emberek halálhoz való viszonyulását:
„A halál örök problémát jelent minden társadalom számára, hiszen egyszer minden ember elkerülhetetlenül meghal. A halált (…) mindenekelőtt az ismeretlenség és a tőle való félelem jellemzi”.
