Napjainkban egyre többet lehet olvasni arról a jelenségről, hogy a túlterhelt munkavállalók kiégnek. Ennek azonban létezik az ellentétpárja is, amikor annyira nincsen feladata a beosztottnak, hogy unalmában azt sem tudja, mivel üsse el a munkaóráit.

Csak erről lényegesen kevesebbet hallunk, hiszen ki ismerné be, hogy lényegében a semmire kapja a fizetését? Pedig ennek is megvannak a veszélyei, ezekről írtunk.

Mikor beszélhetünk munkahelyi unalomról?

Normál esetben a képességeink és terhelhetőségünk egészséges arányban van a ránk bízott feladatok minőségével és mennyiségével. Ha utóbbiak meghaladják előbbieket, akkor van esélye egy idő után a kiégésnek. Ha viszont pont fordítva történik, azaz a képességeinkhez képest túlságosan egyszerű feladatokat kell ellátnunk, amelyek minimális kihívás elé sem állítanak minket, akkor unalomba fulladhatnak a munkaóráink.

Milyen tüneteket okozhat?

Érdekes módon ennek a jelenségnek a fizikai tünetei nagyon hasonlóak lehetnek a kiégéséhez: kimerültségérzet, fejfájás, fáradtság, emésztési zavarok, lelki kiüresedés, feszültség, céltalanság. Ha folyamatosan unatkozunk a munkahelyünkön, és nem tapasztaljuk meg az alkotás folyamatának élményét, az életünk egyéb területeink is eluralkodhat rajtunk a passzivitás, ami rosszabb esetben depresszióba is átcsaphat.

Hogyan lehet változtatni rajta?

Ha felismertük magunkon a jeleket, maximális önkritikával számot kell vetnünk arról, hogy valójában mivel töltjük a munkanapjainkat. Vajon a képességeinknek megfelelő szinten látjuk-e el a feladatainkat.

Könnyen kiderülhet, hogy a feladataink valójában lehetőséget adnának a nagyobb kihívásokra, csak a külső elvárások hiányában mi magunk a minimumra rendezkedtünk be. Rajtunk múlik, hogy ki tudunk-e törni a rutinból, tudunk-e többet kihozni a munkakörünkből, amivel újra átélhetjük az alkotás élményét.

Persze az is elképzelhető, hogy az derül ki, valóban a feladatkörünk nyújt keveset számunkra. Ebben az esetben a munkahelyváltás lehet a megoldást jelentő lépés, amelyben a HSA állásajánlatai nyújthatnak segítséget.

Átmeneti megoldások

A sikeres álláskeresés nem biztos, hogy egyik napról a másikra megy, de amíg nem sikerül kitörnünk a passzív környezetből, addig is javíthatunk a helyzeten. Ahelyett, hogy unalmunkban a Facebookon pörgetnénk a híreket végeláthatatlanul, találjunk valami értelmes feladatot a munkahelyünkön, például tegyük rendbe az asztalunkat, szekrényünket.

Hogy a jövőben ne forduljon elő…

Ha valaki olyan munkát végez, amelyben szinte belefullad az unalomba, felvetődik egy nagyobb horderejű kérdés is: mi az életcélja? Ha nem tudjuk erre a határozott választ, akkor szemléletváltásra van szükségünk. A munkahelykeresés során ne azt nézzük, hogy mit kaphatunk az adott cégtől, hanem hogy mit adhatunk a világnak az ott elvégzett munka által.

Ezzel a hozzáállással képesek lehetünk felülemelkedni a problémán, és előbb-utóbb azt is megtaláljuk, hogy mi az, ami kellőképpen motiválni tud minket az életünkben.