Évente kétszer a fővárosi Péterfy Kórház-Rendelőintézet Országos Traumatológiai Intézet auláját megtölti a zene. Dübörögtek már itt afrikai dobok, énekelt felnőttkórus és zengett alternatív indie.
A jótékonysági koncertek mögött az ÉP-KÉZ-LÁB Baleseti Sérültekért Alapítvány lelkes csapata áll. Kapin Marianna elnök és Kiss Kálmán Ernő titkár voltak a beszélgetőtársaim, félúton pedig Galla Kinga ex-elnök is csatlakozott.
Mit csinál tulajdonképpen a Baleseti Rehabilitációs Osztály?
Marianna: Baleseti sérülteket, évente körülbelül hatezer, naponta több száz beteget kezelünk. Megfordulnak itt felső- és alsó végtag sérültek, kéz-, gerinc- illetve idegsérültek. A gyógytorna mellett többféle kezelést is végzünk: fizikoterápia, gyógymasszázs, mágneskezelés.
Kálmán: Ha hetekig gipszben van egy végtag, akkor legyengül, elvész az izomerő. Én is úgy ismerkedtem meg itt a feleségemmel, hogy egy térdsérülés után jártam hónapokig gyógytornára. Centiben mérhető ilyenkor az izom körfogat veszteség. Ezért nagyon fontos és szükséges, hogy egy-egy ilyen baleseti sérülést követően a gyógytornászok gyakorlatilag befejezzék az orvos munkáját.
Ti hogy csöppentetek az Alapítvány munkájába?
Kálmán: Jómagam kezdeném, mert én az alapítvány megszületésénél is bábáskodtam már. Az egészségügyi szakdolgozók működési engedélyének alapfeltétele teljesíteni egy pontrendszert. Öt évenként össze kell gyűjteni bizonyos számú kreditet szakmai továbbképzéseken, akkreditált tanfolyamokon, kongresszusokon. Ezeken részt venni elég költséges. Az volt a kiindulópont, hogy egy alapítvány segíthetné a képzések illetőleg a hiányzó, más forrásból nem biztosítható kisebb eszközök finanszírozását.
Ennek szellemében 2000-ben bejegyzésre került az Alapítványunk. Ez egy közhasznú szervezet, mindenki önkéntesként végzi a feladatát. Mint gazdasági mérnök, jobban tisztában vagyok az adminisztrációs dolgokkal, így végül igent mondtam a titkári feladatok ellátására. Ez az én történetem.
Marianna: Az alapítványt kimondottan a Baleseti Rehabilitációs Osztály dolgozói hozták létre: orvosok, gyógytornászok, illetve Kálmán a titkárunk, aki a munka oroszlánrészét végzi.
Célunk emelni a betegellátás színvonalát, biztosítani azokat a tárgyi eszközöket, amelyeket a kórház keretei nem tesznek lehetővé, illetve támogatni a kollégák továbbképzéseit, kongresszusi részvételeit.
Én tizennégy éve dolgozom itt és ebből tíz éve veszek részt az alapítvány munkájában. Egy kolléganőm javaslatára kerültem a kuratóriumba, 2016-ban pedig felkértek az alapítvány elnöki posztjára.
Hogy kezdődtek a jótékonysági koncertek?
Kálmán: Nagyon nehezen tudtunk kezdetben a jótékonysági koncertekre hallgatóságot szervezni. A helyszín mindig szuper volt, már az első előadást is Gödöllőn a csodálatos, felújított királyi kastély dísztermében rendeztük. Egy idő után már a létszám is jól alakult.
Marianna: Helyhiány miatt néhány éve új helyszínt kerestünk és akkor jöttünk rá, hogy itt a kórház aulájában is tarthatnánk a koncerteket. Sokkal jobban bevált, mert az emberek ezt a helyet ismerik. Ma már gyakran száz fős közönség előtt zenélnek a fellépőink.
Kálmán: Nem kell fizetni terembérleti díjat sem. Megjegyzem zárójelben, elképesztően jó az akusztikája ennek a hallnak.
Mi a helyzet az eszközparkkal? Hogy zajlik a beszerzés?
Marianna: Ezek az eszközök több százezer forintosak. Egy mágnes készülék félmillió körül van, de tavaly vettünk egy elektroterápiás készüléket, az hétszázezer forintba került.
Egyik lehetőségünk a jótékonysági koncert, ezeket mindig valamilyen céllal szervezzük. Emellett évek óta eredményesen pályázunk a MagNet Bank Közösségi Adományozási Programjára. Ezek nagyobb összegek, ilyenkor tudunk venni költségesebb eszközöket. Idén sikerült nyernünk egy állami pályázaton is. A legrégebbi forrásunk pedig a személyi jövedelemadó 1%-ból befolyt társadalmi támogatás.
A betegektől milyen visszajelzések érkeznek?
Marianna: A betegek azt látják, hogy vannak eszközök. Mi a kolléganőimmel azért el szoktuk mondani azt is, hogy azokat a betegek és az alapítványunk segítségével sikerült beszerezni.
Hogy készítitek elő egy továbbképzés támogatását?
Marianna: Kérvényt kell benyújtani az alapítványnak és a kuratórium elbírálja, hogy milyen mértékben támogatja a tanfolyamot. Míg egy hétvégés tanfolyam összege harminc-nyolcvanezer, addig egy több hetes tanfolyam akár egy millió forintot is elérhet. Ezekben a költségekben azért az alapítvány támogatása jól jön.
Kálmán: Egy ideje korlátot állítottunk fel, hogy az első jelentkezők ne merítsék ki a rendelkezésre álló keretet. Ne csak keveseket tudjunk támogatni vagy kizárólag olyan lehetőségeket, amelyek a naptárban előrébb vannak.
Ha vissza lehetne menni húsz évet és körülnéznénk itt az osztályon, mi lenne a különbség?
Kálmán: Elsősorban az, hogy minden kezelőben van légkondicionálás. Az alagsori tornatermet sikerült felújítanunk, valamint kivakolni, kifesteni a folyosókat. Mind a betegek, mind a személyzet életét könnyíti, hogy kap levegőt és nem harminc fokban tölti az idejét.
A másik, hogy már minden kezelőbe jutott olyan korszerű ágy, amelynek elektromosan állítható a magassága és a támla dőlésszöge.
Marianna: Illetve a számítógépek: hogy minden kezelőben minőségi módon hozzáférhetők a röntgenfelvételek, így helyben tudjuk tanulmányozni azokat, valamint adminisztrálni a betegek kezeléseit. Emellett gumikötelektől az egyensúlyozó eszközökön át a labdákig ezek a felszerelések minden kezelőben megtalálhatók.
A legutóbbi koncert hogy sikerült?
Marianna: Nagyon jól sikerült, fantasztikus volt a hangulat. A célkitűzésünk most különböző kisebb eszközök beszerzése volt. Forgószékek, irodai székek, az orvosoknak papírlepedő, irodai eszközök, mappák, egy nyomtató, gumiszőnyegek és egy kordonszalag.
Kálmán: Ezt megelőző koncertünkön egy konkrét személy, Barbara javára gyűjtöttünk, aki szintén gyógytornász, korábban dolgozott is a kórházunkban. Autóbalesetet szenvedett és amputálni kellett a bal lábát térd alatt.
Marianna: Nagyon sokan eljöttek arra koncertre, látszott, hogy a történet megfogja az embereket. Barbara is itt volt, ez egy pluszt jelentett, hogy jelen volt az az ember, akinek segítségre volt szüksége.
Barbara azóta hogy van?
Marianna: Jól most már, visszament dolgozni a Csillagházba. Az ideiglenes helyett megkapta a végleges protézisét és nemrég mesélte, hogy már mankó nélkül jár.
Milyen a koncertek visszhangja?
Marianna: Nagyon hálás a közönség, annyira jó olvasni egy-két levelet. Egyrészt a hangulatért jönnek, másrészt, hogy segíthessenek. A koncert végén fönn az emeleten csinálunk egy kis szeretet vendégséget. Ott lehetőség nyílik beszélgetni akár a kezelő személyzettel, régi-új betegtársakkal, és ettől olyan családias a légkör. Legutóbb az InFusion Trio fellépésén nem gondoltam volna, hogy az idősek is ennyire fogják ezt a zenét kedvelni, de teljesen odáig voltak. A fiúknak olyan kisugárzása volt, ami szerintem erőt adott az embereknek.
Kálmán: Az életünk nagyon ekörül forog és erről is jutott eszembe az Afrobreakz. Ez egy dobos zenekar, afrikai dobokon játszanak. A zenekar vezetőjének kétségbeejtően súlyos csukló-, és kézsérülése volt. Egy dobosnak, aki a kezével, tenyerével játszik, ez a lételeme. Pontosan ebben a kezelőben gyógyította Kinga, alapítványunk korábbi elnöke.
Marianna: Az övék valóban egy különleges koncert volt. Köszönetet mondott az összes orvosának, gyógytornászának, és ami ott elhangzott, attól a mai napig kiráz a hideg.
Kinga: Ott közösen sírtunk. Amikor elkezdtük a kezelést egy bohó fiatalember volt. Két hete meg bejött meglátogatni és hozta az egy hónapos gyermekét, aki már a második.
Kinga, tőled is megkérdezem, hogy csöppentél bele az alapítvány munkájába?
Kinga: Én megmondom őszintén, az alapításkor csak félve fölajánlottam, hogyha kell segítség, szívesen jövök. Nem gondoltam, hogy ebből ilyen komoly dolog alakul. Most visszahúzódtam egy kicsit.
Abba lehet ezt egyáltalán hagyni?
Kinga: Szerintem nem, mert hát én se léptem ki, mint kurátor segítem a munkát. De most nem én viszem a vállamon, hanem egy picit felszabadultabb vagyok.
Mit terveztek még az idén?
Kálmán: Nekem manapság a GDPR-ral van sok feladatom. A honlapunkat kell még fejleszteni, valamint a facebook oldalunkat. Ősszel újra pályázatírás, és az előzőnek az elszámolása következik.
Marianna: Emellett az őszi koncertre készülünk és a MagNetbank Egészségnapra, amit évente visszatérően megszervezünk.
Hogyan lehet benneteket segíteni az adó 1%-án túl?
Marianna: Bármilyen felajánlásnak, támogatásnak, önkéntességnek, kis apróságnak tudunk örülni.
Kálmán: Mindig van tombola a koncerteken. Lehet akár harminc perces gyógymasszázst is nyerni, de vannak cégek, akik ilyenformán támogatnak bennünket, nincsen akadálya a csatlakozásnak.
Marianna: A tombola ingyenes, nem kell érte külön fizetni. És tényleg színvonalas ajándékok, meglepetések vannak a tarsolyunkban. Például a gyógyászati segédeszköz bolt felajánlásával kaptunk termékeket, de volt már hátizsák, karácsonyi fenyő, és többféle utalvány is a nyeremények között.
Idén júliusban immár tizennyolcadik éve működik az alapítvány.
Marianna: A 20. évfordulónkra szeretnénk egy nagyobb volumenű rendezvényt szervezni, de ez maradjon egyelőre még titok.
Kálmán: Megragadva a lehetőséget, szeretettel várunk mindenkit a következő jótékonysági koncertünkre november 24-én 11 órakor! Ez egy nyílt rendezvény. Akinek van lehetősége adni, tőle örömmel vesszük, megköszönjük. Mi mégis leginkább annak örülünk, ha sokan eljönnek és látjuk a mosolygós arcokat.
Kinga: Mert kezdetben volt, hogy csak hatvanan ültek a koncerten. De látni a csillogó szemeken, hogy minden hallgató élvezte és egy nagyszerű élménnyel ment haza. És ha a lelke épül, akkor a teste is épül.
