Ma már természetes, hogy a munkahelyen, az irodában, nem lehet rágyújtani. A dohányzó munkatársak kénytelenek kimenni az épületből, ha a dohányzás szenvedélyének szeretnének hódolni. 2012. január 1-el szigorodott a nemdohányzók védelméről szóló törvény, amely nem teszi lehetővé, hogy a középületekben, zárt légterű épületekben rágyújtsanak az érintettek.
Ki emlékszik már a füstben végig ült sokórás értekezletekre?
Népegészségügyi szempontok vezették a döntéshozókat abban, hogy a passzív dohányzás egészségkárosító hatását csökkentsék azzal, hogy megtiltják a zárt térben való dohányzást. Nagy port kavart 5 évvel ezelőtt a törvényi szigorítás, hiszen alapvető szabad döntési jogokat érintett a törvényi keret. Ugyanakkor azt is figyelembe kellett venni, hogy egy 2-3 órás munkamegbeszélés, vagy egy zárt légterű irodában a 8 órás munkavégzés alatt milyen kellemetlen helyzet alakult ki a füstnek köszönhetően azért, mert a dohányzó munkatársak döntési szabadság jogából adódóan, ők a munkavégzés közben bármikor rágyújthattak.
Dohányzó kontra nem dohányzó kollégák
A „te szívhatod, nekem meg tűrni kell” konfliktus a törvénynek köszönhetően megoldódott. Ma már senki sem kérdőjelezi meg a tényt, hogy aki rá akar gyújtani, az elhagyja az épületet és a bejárattól törvényileg megszabott távolságban, a dohányzásra kijelölt helyen hódol a szenvedélyének. De mit jelent ez a dohányzó, kontra nem dohányzó munkavállalók szempontjából? Elég sokat!
Ugyan is a nem dohányzó munkatárs többnyire csak akkor áll fel az asztalától, ha eszik, iszik, mosdóba megy. A dohányos kolléga viszont minden alkalommal, amikor úgy érzi, szüksége van arra, hogy elszívjon egy cigarettát. Ennek sűrűsége egyéntől függően változik. Egy cigaretta elszívása néhány perc csupán. Mondhatnánk. Egy erős dohányos naponta, a munkaidő 8 órás intervallumát figyelembe véve, akár 10-15 szál cigarettát is elszívhat. Ha csak 5 percet veszünk egy alkalomra, akkor átlagolva a napi 12 szál cigaretta elszívása 60 percet jelent, azaz a dohányzó munkavállaló egy óra időt fordít a munkaidőből a szenvedélyére. Mindeközben a nem dohányzó kolléga ezt az időt is a munkavégzésre fordítja. Ez hosszabb távon már önmagában okozhat feszültséget.
Dohányosok klikkje
Konfliktusforrás lehet még az is, hogy a dohányosok egy része szívesen verődik össze ebbéli tevékenysége közben. Ilyenkor természetesen a dohányzásra fordított idő hossza is megnő, mert a kollégák a cigaretta elszívása közben beszélgetnek. Ez azonban már nem csak munkaidő kérdése. Hanem kollegiális kérdés is. A munkavállalók ugyan is gyakorta beszélnek munkafolyamatról a dohányzás közben. Tehát koránt sem arról van szó, hogy az utcára kiszaladva csupán magánéleti gondjaikat osztják meg egymással.
A dohányzási szünetben történő aktuális megbeszélések idején viszont csak ők vannak ott. Tehát nagyon gyorsan kialakul az a helyzet, hogy a nem dohányzó kolléga kiszorul egy fázisból, mert a dohányzás közben megbeszélt ügyekkel kapcsolatban, már csak a megbeszélés eredményéről értesül, amikor dohányos kollégái visszatérnek az irodába. A döntést kialakító érvelési fázisba azonban így semmi beleszólása sincs. Az is előfordulhat, hogy az eredményről sem értesül, mert a visszatérő munkatársaknak koránt sem egyértelmű szokása, hogy azonnal leülnek a beszélgetésből kimaradó kollégával is megvitatva a kint lezajlott diskurzust. Mindez pedig magában rejti annak a lehetőségét, hogy a dohányzó és nem dohányzó munkatársak külön klikkbe kerülnek a dohányzási szokás által. Sőt egy idő után tudatosan kezdik el használni ezt a metódust. Természetesen ez a nem dohányzó kollégák között is megtörténhet, hogy amíg a munkatárs kint dohányzik, akkor kerül megtárgyalásra egy, a munka szempontjából fontos adat, vagy folyamat terv. Ebben az esetben nekik kell mindenképpen tájékoztatni a kint tartózkodó kollégát.
Ki a jobb munkavállaló?
A munkavállaló megítélése szigorúan szakmai alapú kell legyen. Kétségtelen tény, hogy szaporodik azoknak a munkahelyeknek, intézményeknek a száma, ahol már domináns arányban vannak a nem dohányzó munkatársak. Az is tény, hogy a dohányzás, nem dohányzás kérdése hozhat anomáliákat. Egészséges kooperációval azonban ez a konfliktusforrás is megoldható.
Kooperációs együttműködés pro és kontra
A dohányos munkavállaló tudatosan csökkentheti azt az időt, amit az épületen kívül dohányzással tölt. Figyelhet arra, hogy a munkára vonatkozó fajsúlyos és a nem dohányzó kollégát is érintő kérdéseket, minden esetben akkor tárgyalja meg, amikor mindenki jelen van. Ezzel a kirekesztődés esélyét közösen kizárhatják.
A nem dohányzó munkatárs ugyan úgy felállhat az asztalától attól függetlenül, hogy ő nem a dohányzás szenvedélyének hódol eközben. Kifejezetten célszerű mindenkinek az erős koncentrációt igénylő feladatok elvégzését követően néhány percet lazítani! Nem véletlen, hogy tanítási intézményekben gyermekeknél 45 percenként, főiskolákon, egyetemeken, felnőttképzési rendszerekben pedig 90 percenként szünetet tartanak.
A 8 órás munkaidőt figyelembe véve érdemes 60-70 percenként 1-2 percben megmozgatni a testet és egy kis szünetet engedni a szellemi tevékenységben is. Ez a szem egészségét is védi, hiszen nagyon sok helyen dolgoznak számítógéppel. A monitor sok órás használatának egészségkárosító hatását csökkenthetjük, ha rendszeresen időt szakítunk arra, hogy a monitortól felállva néhány percig távolabbra tekintve pihentetjük a szemünket.
A nem dohányzó munkavállalónak érdemes dohányzás helyett elmenni egy pohár vízért, vagy lesétálni egy emeletet a lépcsőn és ez után visszatérni az irodába. Vagy az is lehetséges, hogy kikíséri dohányos kollégáját a cigarettázó csoporthoz és közben beszélnek egymással. Számos ésszerű megoldás létezik, ami a feszültség generálása helyett, egy mindenki számára vállalható konstrukciót hoz létre.
Kíváncsiak vagyunk a véleményére:
- {UTRIT9}
